I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Nem mindennapi

-Hogy hívják fiam? - maradt mellettünk a férfi
-Dlyan Foster vagyok, tudnak valamit a szüleinkről? - kérdezte egyre idegesebben. Egy másik mentős sietett oda hozzánk
-Sajnáljuk, de nem tudtuk megmenteni őket, őszinte részvétem - ekkor én teljesen össze törtem legbelül
-Hol van aki elkövette a balesetet? - kelt ki magából - Ő túl élte?
-Igen túl
-Hol van?
-A másik mentőben, de nem mehet oda
-Nem érdekel, hogy oda mehetek-e vagy nem, oda fogok menni - ragadta meg a karom és a jobb oldalán rángatva engem mentünk a másik mentő autóhoz - Maga az aki miatt meghaltak? - fogta meg a pólójánál és megemelte. Bryan küzdő sportol, úgyhogy volt elég ereje ezt megtenni
-Én vagyok - nézett megbánóan a bátyám szemébe - Nagyon sajnálom
-Sajnálja? Nézze meg mit tett, mert úgy vezetett, mint egy idióta - rángatta meg - Nézze meg, megölt két ártatlan embert, így a húgom szülők nélkül fog felnőni, mert maga nem figyelt semmire sem önmagán kívül. Más helyzetben nem mondanék ilyet, de most kimondom, hogy magának kéne ott feküdnie helyettük - tette vissza a földre az idegtől könnyes szemmel
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

(November 17, Szerda)
Nagyon fáradtan keltem fel. Nem tesz jót, hogy ilyen sokáig fent vagyok úgy, hogy mellette még rosszul is alszom a rémálmok miatt. Még öt percig az ágyban fetrengtem, végül muszáj voltam kikelni. Ki ültem az ágy szélére, hogy a reggeli szédülést elkerüljem. A papucsomba bele léptem és a szekrényemhez mentem. Azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Egy bézs cargo nadrág és egy fehér hosszú ujjú crop top mellett döntöttem. Fel öltöztem és átmentem a fürdőbe, ahol megfésültem fekete váll felé érő hajam, meg mostam a fogam és életemben másodszor tettem magamra egy kis sminket. A fürdőből ki lépve Natalie-ba botlottam majdnem bele, aki egy kicsit meghökkenve nézett rám.

-Út Isten - tátott szájjal nézett végig rajtam - Nagyon jól nézel ki csajszi, kinek akarsz ennyire tetszeni?
-Senkinek
-Akkor miért csípted ki magad ennyire?
-Csak úgy, miért én nem hordhatok ilyet?
-De persze, csak olyan furcsa ilyenben látni és, hogy ki sminkelted magad
-Először nekem is fura volt, de ahogy bele néztem a tükörbe megtetszett
-Jól is áll, többször vegyél fel ilyet - tanácsolta
-Majd meglátjuk még - tettem a kezem a vállára - Amúgy te miért nem pihensz?
-Nem tudom - vonta meg a vállát - A szokás hatalma, így kidobott az ágy
-Okés, de akkor napközben pihenj majd
-Megpróbálok - indult el a konyha felé és én követtem - Amúgy főztem kávét, kérsz?
-Ez egy hülye kérdés volt - nyújtottam oda neki a bögrém - Köszönöm - töltött bele és vissza adta

Megittam a kávém és utána elkezdtem készülni. Felvettem a szettemhez passzoló fehér magas szárú sportcipőt és a bőrdzsekim, amit még Dylan-től kaptam - Még mindig jó rám - nyújtottam ki a kezem - Úgy tűnik tényleg nem nőttem 18 éves korom óta semmit
-Nézd a jó oldalát - kezdett bele
-Ne is folytasd, már előre tudom mit fogsz mondani - emeltem fel a mutató ujjam
-Akkor is befejezem - tolta le a kezem - A legtöbb férfi szereti az alacsony nőket
-Úgy tudtam, hogy ezt fogod mondani - nyúltam a kilincshez
-Mert ez egy igaz tény - most ő emelte fel a mutató ujját
-Ha te mondod - nyitottam ki az ajtót - Viszont én megyek, légy jó, majd jövök - intettem neki és ki léptem az ajtón, amit be csuktam magam után. Elindultam a lépcsőhöz

Leérve a földszintre, elővettem a telefonom és a fülhallgatóm. Most jól esne úgy is egy kis séta. Húsz perccel később oda is értem az étteremhez. Isaac pont akkor szállt ki a Mercedes-éből és oda sietett mellém.

-Szia - köszönt
-Szia - viszonoztam kedvesen
-Figyelj Sky - fogta meg a vállam - Sajnálom a tegnap történteket, nem tudom mi ütött belém
-Oké, meg van bocsátva
-Csak az a... - állt meg hírtelen - Mit mondtál?
-Azt, hogy meg van bocsátva, nem csináltál semmi rosszat csak egy kicsit ideges lettél
-Én sem értettem, hogy miért - hajtotta le a fejét
-Isaac, mondom, hogy nincs semmi baj - emeltem meg a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni - Gyere ide - öleltem meg - Na de menjünk - toltam el magamtól nem sokkal később
-Várj egy kicsit - nézett ő is végig rajtam elég feltűnően - Jól nézel ki
-Le se tagadhatnátok Natalie-val, hogy tesók vagytok - nevettem fel
-Hát, de ha igaz
-Menjünk inkább - mutattam az ajtóra, Isaac pedig jót kacagva rajtam elfordította a kulcsot a zárba

Kinyitva az ajtót beléptünk azon, én a szokásos utamat tettem és Isaac is így. Reggel megérkeztek az szokásosan első vendégek. Délben ismét megszólalt a harang, de a férfi akiről már tudom, hogy ő Sebastian Stan sehol nem volt - Mondtam én, hogy nem fog jönni - szóltam el magam a kelleténél is hangosabban
-Ki? - haladt el mellettem Stella
-Ja nem fontos, csak véletlen hangosan gondolkodtam
-Hát oké - ment tovább és megállt a pultjánál

Egy órát mutatott a telefonom - Stella, ki megyek szünetre. Fél kettőkor jövök vissza
-Rendben, ha nem gond én most nem megyek
-Dehogy - léptem ki a friss levegőre. Nem volt halálosan hideg, kellemesen jó idő volt. Leültem az étterem melletti kis patkára és előhúztam a telefonom a zsebem mélyéről. Láttam, hogy jött egy üzenetem, megnyitottam és Natalie írt, rá nyomtam a nevére és ez az üzenet fogadott.

-Férfi faló😏: Na ott van a fém kezű herceged? - nem írtam vissza neki, inkább felhívtam. Már azt hittem, hogy soha nem fogja fölvenni, de végül az ötödik csengés után meghallottam a hangját
-Na sziaaa
-Már azt hittem, hogy soha nem fogod felvenni - osztottam meg vele is az előbbi gondolataim
-De, bocsi csak éppen kint voltam a konyhában, főztem magamnak teát - szürcsölt bele - Hallgatlak
-Nincs itt, délben szokott jönni, de most nem jött, úgyhogy nem lett iga... - muszáj voltam elhallgatni, mert ekkor szállt ki egy kicsit sem olcsó fekete autóból
-Ahaaa, hallom, hogy nem lett igazam - nevetett a vonal túl oldalán
-Figyelj, erre tart - pánikoltam be - Mit tegyek?
-Beszélj vele
-De nem, elkapott a félelem
-Sok sikert - szólt bele egy utolsót
-Le ne merészeld - szakadt meg a vonal - tenni - fejeztem be a mondatom már fölöslegesen - Ezért még számolunk - mondtam még utoljára a telefonnak. Sebastian egyenesen felém tartott. Amikor ide ért rám köszönt
-Jó napot! - állt meg előttem, de engem teljesen elkapott a fangörcs, hogy tudtam ki is ő. Le fagytam és nem tudtam mozdulni, se megszólalni ~Jaj nekem~