I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Ne menj el

[Sebastian Stan]

Csak úgy álltunk egymással szemben. Nem tettünk semmit, hanem csak figyeltük a másik vonásait vagy csak egymás szemébe meredtünk. Teljes egészemben elbűvöl ez a lány, egyszerűen nem tudok vele betelni. Minden nap, minden órájában rá tudok csak gondolni, semmi másra. Minden nap azon gondolkodom, hogy hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy ő áll előttem. Szerintem én beleszerettem ebbe a lányba, de nem akarok sietni, mert nem tudom, hogy ő hogyan érez és nem szeretném megijeszteni. Ezek a gondolatok mosolygásra késztettek, amit ő is észre vett és ő is elmosolyodott.

-Min mosolygunk? - szólalt meg zavartan. Nem szándékoztam elmondani neki, hogy én miatta mosolygok, mint a tejbe tök, ezért gyorsan előrukkoltam valamivel.

-Láttam, ahogyan Natalie és Mackie viszonyultak egymáshoz?

-Igen feltűnt, de akkor nem csak nekem. Nagyon furák voltak, de majd beszélek Nattel erről, mert amúgy ő nem így szokott viselkedni és sokkal többet szokott beszélni is

-Mackie is szintén ilyen, de majd én is megpróbálok kérdezősködni nála - ismét csend lett, de ezt nem hagytam most elmélyülni - Biztosan van kedved itt aludni vagy csak azért egyeztél bele, mert nem akartál megbántani

-Tudod először meglepett a kérdésed, de azért mondtam azt, hogy itt szeretnék aludni, mert ez így is van - lépett el tőlem - Gyere egy kicsit - fogta meg a kezem és elkezdett a nappaliba húzni. Elengedte a kezem és a felvette a táskáját a kezébe amiből azt a plüss sárkányt húzta ki, amit még tőlem kapott. A táskáját visszarakta a kanapéra aztán elém lépett - Elhoztam, nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy el kell hozzam - mutatta felém - El is neveztem - somolygott fel rám kislányosan

-És hogyan nevezted el? - érdeklődtem.

-Hát tudod sok név volt, de ami igazán megtetszett az a.. - arca zavartságot sugárzott, de ennek ellenére is folytatta - a Hydra mellett döntöttem - vakarta meg tarkóját, de végig rám nézett

-Hydra? Most komolyan? - néztem rá egyik szemöldököm felhúzva

-Igen, tudod Nattel gondolkodtunk rajta, hogy mi lehetne a megfelelő és erre jutottunk, mert mind a ketten nagyon nagy Marvel rajongók vagyunk, de nyugi ő nem fog elrabolni és kitörölni a memóriád, főleg, hogy nem is a filmben vagyunk - csapott a mellkasomra játékosan

-Ahogy gondolod - vontam meg a vállam és helyet foglaltam a kanapén, nem csináltam semmit csak úgy ültem ott. Nem sokkal utánam ő is leült mellém. Kezében a plüsst szorongatta. Nem néztem rá, de a szemem sarkából láttam, hogy engem néz csüggedt tekintettel.

-Most haragszol a név miatt? - szólalt meg félénken, ami miatt a szívem nagyot dobbant. Azt hiszi haragszom rá. Felé fordultam és úgy nézett rám, mint egy kisgyerek, aki azt hiszi valami rosszat tett. Annyira aranyos volt.

-Dehogy is, soha nem haragudnék egy ilyen dolog miatt. Sőt tetszik, hogy ilyen ötletes nevet adtatok neki, csak le kellett üljek, mert kicsit elfáradtam a hét folyamán, de még nem szeretnék elmenni aludni miattad

-De ha fáradt vagy akkor menjünk nyugodtan - állt fel és fel akart engem is húzni, de ehelyett én húztam le és most az ölemben ült. Meglepetten nézett velem szembe. Annyira aranyos, hogy még ülve se magasabb nálam, egy szintben ültünk.

-Nem szeretnék. Még veled szeretnék lenni és beszélgetni - simítottam végig karján a kezem, mire annyit láttam, hogy libabőrös lett az érintésemre. Ilyen hatással lennék rá? Újra megtettem és ismét ugyan ezt értem el, de most meg is rázkódott - Kirázott a hideg?

-Igen, kicsit hűvös van - ölelte körbe magát. Tudtam, hogy füllent, de nem tettem szóvá. Inkább kezeim közé vettem pirosló arcát és lassan a sajátomhoz húztam. Szenvedélyesen, de mégis óvatosan csókoltam meg, viszont ő erősebben csókolt, így folytattam. Faltuk egymás ajkát, megnyaltam alsó ajkát bejutást kérlelve, amit meg is adott. Még jobban elmélyítettem a csókunkat. Pihegve váltunk szét, ő teljesen pirosan én pedig vigyorogva néztem rá