I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Az elcsattant csók

[Sebastian Stan]

Szerettem volna nagyon találkozni Skyal, de sajnos csak este tudtunk, mivel neki is dolgoznia kell 19:00-ig és nekem is dolgom van ma még. Éppen most forgatjuk a A Sólyom és A Tél Katonája című sorozatot, így ott volt dolgom. Reggel is forgattunk pár jelenetet, aztán volt pár óra pihenő és vissza kellett menni, mert ismét forgattunk. Este 6-kor fejeztük be a forgatást. Sky még dolgozik, nagyon jó. Haza érve gyorsan ettem pár falatot, letusoltam, mert a forgatáson kicsit leizadtam, felvettem egy farmer nadrágot, egy hosszú ujjú szürke felsővel. Kimentem az előtérbe és felkaptam a téli bakancsom. Magamra dobtam egy kabátot. Mikor már az ajtón kívül voltam visszafordultam a házba, gondoltam, hozok egy melegebb pulcsit, mert miért ne, jobb a biztonság. Brifkóm és a telefonom nálam volt, más nem is kell. A pulcsival a kezemben indultam meg fekete Audim fele. Beültem és elindítottam a járművet. Hagytam had melegedjen egy kicsit a motor és után a indultam csak el. Ránéztem a műszerfalra, ami 19:30-at mutatott. Nem sürgetem, inkább várok, de nem kellett sokat, mert a telefonom csörgésére lettem figyelmes.

-Szia Seb - köszönt bele azon a bársonyos és szép hangján - Kész vagyok
-Szia, rendben, gyere ki én már itt vagyok - ezzel kinyomtam a telefont. Amint felnéztem a készülékről Ő lépett ki a panel ajtaján. Egyből mosolyognom kellett, ahogy megláttam. Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű ~ Stan te tényleg belezúgtál ebbe a lányban ~ Gondoltam magamban. Kiszálltam a kocsimból és megindultam az irányába. Odaérve fele nyújtottam a kezem amibe beleeresztette saját kis pracliát. Nem olyan kicsi a keze, de az enyémben eltűnt. A számhoz emeltem kezét és adtam kézfejére egy lágy csókot. Mikor felnéztem, láttam, hogy arcát pír lepte el. Szeretem amikor zavarba jön, akkor olyan aranyos. Küldtem felé egy félmosolyt, minek hatására ő még jobban zavarba esett, mert elkezdte a földet pásztázni. Mellé léptem és a hátánál fogva toltam őt az autómhoz. Oda érve kinyitottam neki az ajtót, beült én pedig becsuktam az eddig tartott ajtót. Átsétáltam az én oldalamra és én is beültem a kényelmes és már meleg járműbe. Ránéztem és láttam, hogy engem néz. Annyira csodálatos ez a lány. Rámosolyogtam és ő viszonozta gesztusom.

-Hova fogsz vinni - tette fel a kérdést
-Nincs konkrét tervem, szeretném, ha te mondanál egy helyet - adtam meg neki a lehetőséget
-Tudod én sokat gondolkodtam és szeretnék felmenni arra az óriás kerékre, hogy is hívják? - tette kezét állához gondolkodásképp
-Wonder Wheel - segítettem ki - De nem tériszonyos vagy? Nem szeretném, ha rosszul lennél fent
-De ki szeretném próbálni, csak úgy tudom legyőzni, ha küzdök ellene nem?
-De... - nem engedte, hogy végig mondjam, mert a kezét rátette az enyémre, ami a váltón pihent és szavamba vágott
-Nincs, de. Nem leszek rosszul, viszont, ha mégis. Ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni, hogy felmentem és ott leszel mellettem
-Ezt kérned se kell - tettem kezem az övére - Na de akkor menjünk - vettem le kezem a váltóról, kiengedtem a kézi féket és vissza tettem a kezem az előbbi helyzetére. A gázra lépve már el is indultunk. A Wonder Wheel a belvárosban van, körülbelül 20 perce Sky lakásától, nem mentem gyorsan, mert nem siettünk. Ha nem is 20 perc múlva, de ott voltunk. Kiszálltam és ott is teremtem az ő oldalánál. Kinyitottam neki az ajtót és a kezem nyújtva felé ő belekapaszkodott és kiszállt. Becsuktam az ajtót és bezártam az autót. A derekánál fogva toltam a magam mellett sétáló nőt. Rá-rá néztem és minél közelebb értünk láttam rajta, hogy kezd ideges lenni, ezért arra vettem rá magam, hogy a derekáról levettem a kezem és megfogtam az ő bal kezét és kicsit megszorítottam. E cselekedetemet ő is észre vette, mert felnézett rám, de nem szól semmit. Így mentünk a kerék aljában lévő kis pulthoz ahol kifizettem a jegyeket. Ő a sajátját ki szerette volna fizetni, de úriember módjára nem engedtem neki, amire vágott egy kamu durcát. Az érkező fülkébe belépve láttam, hogy megint ideges lesz, ezért ismét megfogtam a kezét, amire ő kicsit rászorított. Lassan, de egyre mentünk feljebb. Én kifelé néztem az ablakon, de azt nem figyeltem, hogy ő mit csinál, egyszer csak azt vettem észre, hogy hírtelen átkarolja a derekam és a fejét a mellkasomba fúrja. Elléptem az ablaktól és a vállára tettem a kezem.

-Jól vagy? - toltam el magamtól óvatosan, de mikor megláttam. Az előttem álló lány teljesen le volt fehéredve.
-Jobban leszek ne izgulj, csak ne eresz el - karolt újra derekamba én pedig visszaöleltem.

[Skyler Foster]

Mikor visszaölelt akkor melegség árasztotta el a testem és azt éreztem, hogy kezdek jobban lenni. Talán a közelségétől, de ezen nem agyaltam többet, mert csak rá tudtam koncentrálni és arra, hogy nem szeretném elengedni, de ő ezt megszakította

-Sky - tolt el ismét magától - Nézd - bökött fejével az ablak felé
-Nem szeretnék kinézni - néztem kék íriszeibe
-Én meg nem szeretném, hogy egy ilyen látványról lemaradj - két keze közé fogta az arcom és az ablak felé fordította azt. A kilátás valami elképesztő volt. Mindenhol fények, a házak, a vásár és minden csak ragyogott, mintha mi lettünk volna a csillagok felett.
-Ez egyszerűen elképesztő - tátottam el a számat és vissza néztem rá, aki csak engem nézett. Egymást néztük amíg le nem értünk a földre ismét. Egymás kezét fogva léptünk ki a kabinból és sétáltunk el a vásár felé. Mindenféle játékgép volt ott, volt íjászos, labda dobálós és volt az amikor egy karral kell irányítani a kis 3 fogú kampót és, ha ügyes vagy szerzel egy játékot, nem tudom, hogy mi a neve. Én még soha nem játszottam olyannal, de Sebastian azt mondta, hogy nyer nekem valamit. Oda rángatott és belökte az aprót, én kislány módjára drukkoltam neki. És sikerült neki. Halászott nekem egy plüss sárkányt. Tudni lehet, hogy oda vagyok a sárkányokért. Annyira örültem neki, mint amikor a kisgyerekek a nyalókának. Sebastian előtt ujjongtam és ő ezt vigyorogva nézte végig. Még ott időztünk, viszont elkezdtem nagyon fázni így azt mondta, hogy induljunk el haza, így is tettünk. Lassan sétáltunk az autó fele, én a kezem között szorongattam a plüssöm, de a bal kezemmel viszont Sebastian kezét fogtam, amit nem engedtem el egy pillanatra sem. Vissza értünk a kocsihoz, Seb szokásához híven kinyitotta nekem az ajtót, amit egy mosollyal köszöntem meg és aztán becsukta azt. Ő is beült a felére. Beindította az autót, de várt egy kicsit mielőtt elindultunk volna

-Kicsit várunk, míg bemelegszik az autó - tekint felém
-Rendben - tettem én is azt, mint ő. Megint egymást néztük. Pár perccel később elindultunk, az út csendben telt, de nem az a kínos csend volt, hanem a kellemes csend. Fél óra elteltével ott is voltunk a lakásom előtt, de nem szálltam még ki, hanem felé fordultam felé - Nagyon köszönöm ezt az estét - mosolyogtam
-Örülök, hogy tetszett - viszonozta tettem
-Nem kifejezés, egyszerűen elképesztő volt
-Akárcsak te - nézett mélyen a szemembe és úgy mondta, mintha soha többé nem mondhatná ki
-Ez nem igaz - sütöttem le a szemeim - Ha jobban ismernél tudnád, hogy ez nem igaz - éreztem, hogy folyik le egy könnycsepp az arcomon
-Ezt meg ne halljam még egyszer - nyúlt az állam alá és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Mikor észre vette a könnycseppet az arcomon, hüvelyk ujjával letörölte. - Igen is csodálatos vagy, és majd jobban meg foglak ismerni, mert meg akarlak ismerni. - mélyen bele nézett a szemembe és őszinteséget véltem felfedezni tekintetében
-Tényleg?
-Igen, nagyon is megszeretnélek jobban ismerni
-De miért? - az nem lehet, nem
-Azért, mert... - itt félbehagyta és habozott. Nem mondott semmit, inkább elkezdett közelebb hajolni. Egyszer csak megéreztem a lélegzetvételét a számon. Csak ott ültünk, orrunk már súrolta a másikét. Láttam rajta, hogy habozik, de aztán megtette. Ajkait az enyémhez nyomta és lassan, de mégis szenvedélyesen megcsókolt. Először meglepődtem, de mivel én is akartam, így visszacsókoltam, egyik kezemet felvezettem tarkójára és ott pihentettem, a másik kezemmel pedig belemarkoltam félhosszú hajába. Ő az egyik kezét az arcomon pihentette a másikat meg a derekamon. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkát, amikor pihegve váltunk el egymástól levegőhiány miatt.

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-
Na sziasztok! Hát remélem mindenki annyira várta ezt a pillanatot, mint én. Én szó szerint majd kipattantam a bőrömből, mikor írtam, de hát ez is megtörtént és mik lesznek még, huhu...
Remélem tetszett a rész, és köszönöm a vote-okat❤️❤️