I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Féltékeny?

Sietősen megkerestem Nataliet, de a házban sehol nem találtam, leültem a konyhapulthoz, mert már azt hittem, hogy ilyen korán lefeküdt aludni amikor belépett a konyhába, de nem itthoni ruházatban, hanem utcai ruhában.

- Hát te merre voltál? - néztem fel rá támaszkodásomból
- Én csak elmentem venni egy-két dolgot a kisboltba
- Én meg azt hittem, hogy a szobádban vagy és alszol csak nem néztem be nehogy felkeltselek, de úgy tűnik kevés lett volna rá az esély
- Hát eléggé - nevettünk fel mind a ketten egyszerre
- Figyelj... - kezdtük el egyszerre - Mond csak - adtam meg neki a kezdés jogát
- Azt szerettem volna mondani, hogy holnap már bemegyek veled dolgozni, már semmi bajom nincsen és unalmas itthon egyedül szóval megyek és összeáll újra a kis csapat
- Ennek örülök - mosolyogtam - Én is ezzel kapcsolatosan akartam veled beszélni meg még másról is - ekkor újra visszagondoltam és újra vigyorogni kezdtem, mint a tejbe tök, de folytattam - Szóval először is, örülök, hogy visszajössz, mert ma baromi hosszú napom volt, egyedül voltam felszolgáló, mert ugye te itthon lábadoztál, Stella beteg lett, Robert meg szabadságon van ígyhát 12 órát egyedül robotoltam szünet nélkül.
- És Isaac? Nem ajánlotta fel, hogy veled dolgozik?
- De és nagyon kedves gesztus volt, de nem éltem vele, így is sok dolga van ott az irodában ezért nem akartam, hogy segítsen, deeeee végig toltam a napot - húztam el az "e"-t a mondat végén
- Brutálisan menő vagy, és milyen kitartó!! De holnap már nem kell ezt végig húzd, jövök és segítek
- Köszönöm
- Na de mi is az a másik dolog, amitől ahogy látom majd kipattansz a bőrödből? - Ült le mellém - Gondolom a Romániai szépfiú van a dologban
- A közepébe találtál bele
- Na akkor mesélj - könyökölt rá a pultra
- Ehhez inkább üljünk át a kanapéra, mert a boldogságtól lehet le fogsz esni a székről
- Miért én? Te veled mi van, te nem örülsz neki?
- Dehogyisnem csak én már ki örömködtem  magam felfele jövet. Szóval én már megvagyok

Gyorsan átültünk a kanapéra és ott elkezdtem elmesélni mindent, de tényleg mindent. A reggelt, hogy a közérttől elvitt melóba aztán, hogy egy órán át nevettünk az autóban míg vártuk meg, hogy dúdoltam előtte. Aztán elmeséltem, hogy munka után felhívott, hogy ott áll az étterem előtt és, hogy hazadob. Amikor hazaértünk akkor megfogta a kezem és elmondta mi is legyen szombaton, tényleg mindent.

- Ja és a bátyáddal is történt egy-két fura dolog
- Micsoda? - nézett rám kíváncsiskodóan. Itt is elmondtam neki, hogy reggel, mikor mondtam neki, hogy Stan vitt munkába akkor eléggé megváltozott a stílusa, aztán meg azt, hogy munka után megkérdezte, mit csinálok hétvégén - Ja tényleg, azt mondtam erre neki, hogy veled megyek el csajos napot tartani, de azt nem hogy hova és mikor, tudnál nekem falazni? - néztem rá boci szemekkel
- Persze, megteszem, de most hogy így mondod tényleg kéne tartanunk egy csajos napot csak akkor vasárnap amikor mind a ketten szabadok vagyunk
- Én teljes mértékig benne vagyok
- Akkor ezt megbeszéltük, elmegyünk majd ruhát venni neked
- Nekem, nekem minek?
- Nem vetted észre, hetente ugyan azokat a ruhákat hordod. Mennyi ruha van a szekrényedben?
- Sok van, csak nem hordom mindegyiket, inkább csak azokat amiket megszoktam magamon
- Na látod, ezért megyünk el venni is meg akkor megnézzük milyen ruhák vannak itthon
- Jó oké, te nyertél - nagynehezen beadtam a derekam és ezt Natalie egy diadalittas mosollyal zárta le - De most én megyek, mert tényleg hosszú napom volt és úgy érzem, hogy ma eltudok aludni időben
- Rendben, és akkor holnap már mehetünk együtt
- Végre nem leszek egyedül. Na de jó éjt - ezzel becsuktam a szobaajtót

Levetkőztem és felvettem azt a pólót amit mindig pizsamának használok aztán bebújtam a pihe-puha ágyamba, éreztem, hogy már nyom el az álom amikor megcsörrent a telefonom, oda nyúltam érte és Sebastian neve villant fel, elmentettem a számát miután hívott még a minap és felvettem
-Szia Sebastian - szóltam bele rekedtes és fáradt hangos
- Szervusz Skyler bocsánat, hogy még zavarlak, de annyi kérdésem lenne, hogy ugye nem vagy tériszonyos? - hangja kíváncsi volt. Nekem viszont összeszorult a gyomrom, mert de, nagyon is az vagyok viszont nem akarom megbántani meg nem szeretném, hogy a terve zátonyra fusson akármit is tervez ezért életem legmeggondolatlanabb válaszát adtam.
- Nem dehogyis - próbáltam a hangom korrigálni
- Ez nem volt valami meggyőző
- De mármint, nem nem vagyok tériszonyos, csak elfáradtam és már alig állok a lábamon - nem csoda, hiszen éppen feküdtem, de neki ezt nem kell tudnia
- Viszont akkor nem is zavarlak tovább csak ennyit szerettem volna, jó éjszakát Skyler és majd szombaton - köszönt el
- Jó éjt Sebastian, igen - aztán bontottam a vonalat

Valamiért nagyon jól esett tőle ez a hívás és a jó éjszakát kívánság is, így még könnyedébben el tudtam indulni az álmok csodálatos országába. Percekkel később már szundítottam is és másnap reggelig fel se keltem.