I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Buli tervezés

-Nekem is csak akkor mondta el, hogy vannak rémálmai miután hozzánk költözött, de akkor már évek óta gyötörték őt és javasoltam neki, hogy keressen meg egy pszichológust, de ellenkezett, mert azt fogják rá mondani, hogy bolond, ebből volt egy-két veszekedésünk ezért inkább elengedtem a témát és próbálok én segíteni neki úgy ahogyan csak tudok, de nem mindig tudok, mert van amikor teljesen csend van a szobájában és fogalmam sincs, hogy mi van és azért aludni nem aludhatok vele

-Persze megértem, csak azt nem értem, hogy miért nem mondta ezt el nekem, kértem hogy mondjon el mindent

-Seb, ugye te sem gondoltad komolyan, hogy mindent el fog neked mondani, Skyler nem szereti, ha minden róla szól. Egyedül én tudok minden problémájáról, de én külön meg kértem, hogy bármi történik mondja el, hogy tudjak neki segíteni, de neked nem fog mindent elmondani, mert tudja, hogy neked megvannak a sajátos problémáid ezért nem fog még az övével is terhelni, tudod nekem mennyi időbe telt rávenni arra, hogy mindent mondjon el, de tényleg mindent - megráztam a fejem - Két évembe, addig meg csak részleteket mondott el, amikor bántották az iskolában akkor is harapó fogóval kellett kiszedjem belőle, hogy utána tudjak segíteni, mert akkor sem akarta, hogy én miatta kerüljek balhéba, viszont én meg akartam védeni és így a bizalmába férkőztem és két év után rá tudtam erre venni, szóval annyit tudok mondani, hogy talán neked is ennyit kell várj a teljes megnyílásért

-Én bármennyit tudnék várni és mindent meg fogok tenni, hogy teljesen megbízzon bennem

-Hát figyelj talán, ha újra össze tudod hozni a testvérével akkor eléred ezt

-Mindent meg fogok tenni azért, hogy újra láthassa

-Rendben, de akkor én is veled tartok és segítek benne

-Ahogy szeretnéd - mire villantott egy óriási vigyort - Viszont én, ha nem bánod megyek, nem akarok tovább zavarni - toltam fel magam állásba és Natalie is így tett

-Maradj, kérlek. Annyira jó látni, hogy melletted nyugodtan tud aludni és nincs semmi baj - pattant fel és elém lépett - Tudok adni ruhát is estére, mert a bátyámnak van itt pár cucca, ha neked az nem baj, csak kérlek most az egyszer, hogy nyugodtan tudjon pihenni - egyet értettem vele, én sem szerettem volna, hogy még egy rossz éjszakája legyen, így beleegyeztem. Natalie, ahogy mondta adott ruhát és még jó is volt rám, úgy tűnik, hogy ugyan az a méretem a bátyjáéval. Miután értesített arról, hogy Skyler reggel ötkor szokott kelni elköszöntünk, ő ment a saját szobájába én meg beléptem Skylerhez aki szerencsére azóta békésen aludt, halkan becsuktam az ajtót, oda léptem az ágyhoz. Skyleren ahogy láttam az én pólóm volt, amit még vasárnap adtam neki. Térdeit a mellkasához szorítva nekem háttal aludt. Kihúztam alóla a takarót, bebújtam mellé és magunkra terítettem a takarót. Az anyag alatt át öleltem a derekánál és kis kifli nagy kifliben feküdtünk. Én is nemsokára kezdtem elálmosodni és perceken belül már el is nyelt az álmok világa.

(December 2. csütörtök)

Korán felkeltem, már az ébresztő előtt, ami kicsit meglepett, de egyben örültem is neki, mert így még nézhetem ahogy Skyler békésen alszik. Igaz nem sokat látok az arcából, mert ugyan úgy feküdtünk, mint ahogy tegnap este, de amint erre gondoltam Skyler elkezdett mocorogni és egy pillanat alatt szembe fordult velem, de még mindig aludt. Annyira jó azt látni, hogy békésen alszik és nincs semmi rémálomra utaló jel. Ha nem is vehetem el tőle a gondjait amit cipel, már ez boldoggá tesz, hogy tud rendesen aludni. Miközben a nyugodtan alvó lányt figyeltem magam előtt a hírtelen megszólalt a telefonján az ébresztő, amit gyorsan kinyomtam. Elkezdte nyitogatni a szemét, mivel a feje mellett volt a telefon, így nem olyan nehéz felkelni rá. Már annyira nyitva volt a szeme, hogy láthassam azt a csodaszép gesztenye barna szempárt, de mikor ő meglátott, hogy ott fekszem előtte hírtelen kipattantak a szemei.