I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

A lényeg, hogy boldog

[Skyler Foster]

Amíg Chrisnek nem kellett mennie addig beszélgettünk, minden féléről amiről csak lehetett. Az egyik asztalnál ültünk mindannyian, ami annyit jelent, hogy Natalie, Isaac, Seb, Chris, Anthony, Rob és én. Néha mikor Isaacre pillantottam láttam, hogy folyamatosan Sebet nézi, de nem egy kedves tekintettel és ez egyik fel vitte bennem a pumpát.

-Isaac, tudnánk egy kicsit beszélni - álltam fel az asztaltól és komoly tekintettel jeleztem neki, hogy fontos, mire bólintott és követett a folyosóhoz, ahol nem hallanak a többiek

-Mit szeretnél? - kérdezi, mintha semmit nem tudna

-Tudod te jól - mire megrázta a fejét - Akkor segítek egy kicsit. Látom, hogyan nézel Sebre szóval arra szeretnélek kérni, hogy fejezd be, mert nem szeretném, ha a mai nap a konfliktusról szólna, rendben? - nem mondott semmit - Megkérhetlek erre? - kérdeztem kicsit komolyabb hangnemben

-Igen - a hangjában féltékenységet és gúnyt lehetett felfedezni, de nem foglalkoztam vele, mert tényleg nem akarok balhét, mert ez a nap nem rólam szól

-Szeretném, ha mára elengednéd, de ha mára sikerül akkor az elkövetkezendő időkre is - ez volt a végszó, mert hátat fordítva vissza mentem a többiekhez és leültem az eredeti helyemre Seb mellé, aki a kezét a derekamra csúsztatta és kíváncsi, de mégis aggódó tekintettel vizslatta az arcom.

-Minden rendben - súgta úgy, hogy csak én halljam, csak bólintottam - Biztos?

-Nincs semmi baj, csak azt szeretném, ha minden rendben menne az este - válaszoltam én is úgy, hogy csak ő hallja

-Rendbe lesz minden, ne izgulj - a kezei közé fogta az arcom és lejjebb hajtotta a fejem aztán adott a homlokomra egy puszit - Hiszel nekem? - nézett a szemembe, én csak bólintottam

-Na Chris itt az idő, indulj el és akkor ahogy megbeszéltük - szólalt meg Natalie, mire Chris felpattant

-Akkor nemsokára jövünk - intett és kilépett az ajtón

-Na mindenki - nézett vissza ránk Nat - Rendezzük vissza a székeket és álljunk készen létben - állt fel a helyéről és mindenki más is így tett. Elrendeztünk mindent és vártuk, hogy Nat telefonja megszólaljon, nem is kellett sokat várni, már jött is egy üzenete - Chris most ért oda, már csak másodpercek kérdése és... - nem tudta befejezni, mert csörgött a telefonja és azonnal fel is vette - Szia, készen vagy?...Rendben, akkor vegyél fel egy kabátot, szedj össze mindent, amire szükséged lehet... Ne hülyéskedj tudod te jól mikre gondolok... Na látod... Vedd fel a cipőd a kabátod és majd a többit meglátod, puszi - és rátette a telefont, pötyögött valamit a telefonjába, gondolom Chrisnek írt - Rendben innen megoldják, Stella nem lakik innen messze a múltkor voltam nála szóval mindenki a helyére, villanyokat lekapcsolni és várjuk őket szépen csendben, ha meglátjuk a lámpát a parkolóban onnantól csönd - közölte a tudnivalókat

-Szerintem most ismertem meg az igazi énjét - súgja oda nekem Seb - Mindig ilyen céltudatos?

-Igen az, de ennél szokott rosszabb is lenni - súgom én is neki, nehogy a tőlünk pár lépésre álló Nat meghallja, hogy róla van szó - Ha valamit a fejébe vesz akkor nagyon nehezen lehet lebeszélni róla vagy megváltoztatni azt

-Ahogy látom neked azért sikerül - mutat a ruhámra

-Igen, én az évek alatt azért megtanultam kezelni, szinte már profi vagyok benne - rántottam hanyagul vállat amin Seb egy jót mosolygott - Viszont én sem vagyok egy könnyű eset - teszem hozzá utolsónak, mert aztán Nat mellénk lépett

-Na gerlepár, mindenki a helyére, mert mindjárt itt vannak, most írt Chris - lépett közénk és a kezeivel hessegető mozdulatot végzett, így Seb ment a terem egyik én pedig a másik felébe. Anthony volt a legközelebb a villanykapcsolókhoz, Seb pedig az ajtóhoz, szóval ez úgy nézett ki, hogy Seb nézte a parkoló bejáratát, hogy mikor jelennek meg és amikor szól akkor Anthony gyorsan lekapcsolja a villanyt.