I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Egy nem kedvelt személy

Már egy órája a Starbucksban üldögéltünk Natalieval, amikor hírtelen arra kaptam oda a fejem, hogy teli erőből bökdösi a vállam.

- Áu, ez fáj! Miért csinálod ezt? - dörzsöltem a vállamat, hogy enyhítsem a fájdalmam
- Nézd ki van ott - bökött a fejével a pult felé - Tudod ki ő?
- Jaj ne, ugye nem az akire gondolok?
- De szerintem biztos - nézegettük, de nem láttuk rendesen. Egyszer csak megfordult és rögtön felénk is nézett - Igen ez ő - nézett hírtelen rám
- Ide jön, nem akarom, hogy ide jöjjön - néztem könyörgően barátnőm szemébe, de ekkor már késő volt
- Sziasztok lányok, azt hittem, hogy rosszul látok, de kiderült, hogy mégsem - szólalt meg azzal a nagyon irritálóan vékony hangjával
- Szia Megan, micsoda meglepetés - nézett fel Nat a mellettünk álló lányra
- Natalie, milyen jól nézel ki! Fogytál gimi óta?
- Eddig is így néztem ki - forgatta meg a szemét
- Nem is emlékszem - erre nem válaszolt, de láttam rajta, hogy elég ideges - Skyler, kilábaltál már a depressziódból? - váltott át rám
- Na Megan, ha csak gúnyolódni és sebeket feltépni jöttél ide akkor nyugodtan el is mehetsz - emelte meg a hangját az előttem ülő
- Nat hadjad, nem éri meg. Majd én elintézem - nyugtattam le
- Tényleg? Ilyen bátor lettél gimi óta? - néz rám gúnyosan - Soha nem tudtad megvédeni magad, mindig mások segítségére hagyatkoztál, ezért nem tudom elhinni, hogy most másképp lenne - mutogatott rám, Nat-re és így mindenkire, hogy hihetőbb legyen
- Na ide figyelj - álltam fel az asztaltól - Azóta elég sok minden változott. Tudod én agyban is felnőttem nem csak testileg, ahogy látom neked ez nem sikerült. Ha összemérnénk melyikünk bírna ki egy hónapot úgy, hogy magára van hagyva akkor én nyernék. Tudod, hogy miért? Mert én nekem ezt kellett tegyem 18 éves korom óta, szóval ne te pampogj nekem önvédelemről, öneltartásról úgy, hogy közben a te segged alá teszik a legújabb autókat, sminket, körmöt, póthajat, mert igazi az nincs rajtad nagyon semmi, ha jól megnézem. Szóval, ha nincs több mondani valód, és neked is jobb, ha nincs akkor nagyon szépen kérlek menj el amíg józanul tudok gondolkodni - mutattam az ajtó fele, a hangom nem emeltem föl, de volt benne egy úgy mondott gúnyosság, hogy ez a hárpia is megértse a mondandóm és szerintem megértette, mert csak egy szemforgatást hagyott maga után, hátat fordított és kitipegett azokon az irgalmatlan magas sarkú cipőin. Én elégedetten ültem vissza a székembe.
- Ez szép volt csajszi, hová tűnt a békés, mindig józaneszű, illedelmes Skyler? - tátotta el a száját
- Békésnek békés maradtam, de ha egy ilyen nő azaz ő inkább még kislány jön ide nekem pattogni, hogy milyen ember legyek, voltam vagy vagyok akkor persze, hogy kijövök a sodromból és megmondom neki a magamét.
- Imádom ezt az énedet is, nem is tudtam, hogy van ilyened, de IMÁDOM - az utolsó szót kicsit hangosan mondta ki ezért sokan felénk néztek, de legyintettem egy bocsánatkérést és mindenki vissza fordult a saját kis dolgára.
-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

A napot tényleg vásárlással töltöttük, de kettőnk közül inkább Natalie élte bele magát annyira, hogy 6 db különféle márkás szatyorral értünk haza. Szerencsénk, hogy autóval mentünk így nem kellett gyalog haza cipelni a nehéz szatyrokat, már annyi elég volt, hogy a lépcsőn fel kellett hurcolni, mert a felvonó valamiért elromlott.

- Na milyen - zökkentett ki barátnőm a gondolatmenetemből.
- Miért próbálod fel megint? Nem azért vetted meg, mert ott megtetszett magadon?
- De igen, de annyira jól nézek ki bennük, hogy muszáj vagyok ismét felvenni őket, hogy aztán lefotózhassam magam.
- Nem értem ezt a logikát, de ha te ezt muszájnak érzed akkor támogatlak benne
- Te miért nem vettél semmit? Nem úgy volt, hogy van kedved vásárolni?
- De, de nem volt semmi olyan ami tetszett volna, viszont ami mégis tetszett az meg tuti nem mutatott volna jól rajtam, de rajtad meg nagyon jól állt
- Várj mi? Honnan tudod, hogy jól állt rajtam?
- Onnan, hogy amiket én kinéztem, de rajtam tuti rosszul állnak azokat oda adtam neked, hogy nézd meg hátha tetszik neked, és fel is próbáltad, tetszettek is neked és jól is álltak rajtad aztán megvetted
- Melyikek azok a ruhák? - hozta oda az összes szatyrot
- Nem kell, mondom, hogy rajtam rosszul mutatna
- Ezt honnan tudod, ha fel se próbálod? - nézett rám összehúzott szemöldökökkel - Próbáld fel, legalább az én kedvemért
- Nem, azok a te ruháid
- És? Próbáld már fel légyszíves
- Nem, nem szeretném
- De felpróbálod akkor is - és a kezembe nyomott egyet - Erre emlékszem, hogy te adtad most nyomás, menj a szobádba, vedd fel és mutasd meg, hogy milyen jól nézel ki benne
- Jó, de ha nem tetszik azonnal veszem is le és nem jövök ki
- Kizárt, mindenképp ki kell gyere - kilökött az ajtón ezért átballagtam a sajátomba és felvettem a ruhát. (Sziasztok, én nem vagyok otthon a ruháknak a fajtájiban ezért inkább beillesztek képeket, mert nem akarok hülyeséget írni. Megértéseteket köszönöm😅❤️ í.m.)

Ritkán hordok fehéret, de ez nagyon tetszett viszont féltem, hogy magamon nem tetszene, de Natalie kedvéért felvettem. Hallottam, hogy türelmetlenül kopog az ajtómon ezért amint készen voltam kiléptem azon. Elsőre nem szólalt meg, hanem csak nézett.

- Nem áll jól. Én megmondtam, hogy nem fog jól állni - indultam vissza a szobámba, de a karomnál fogva megállított
- Hülyéskedsz, nagyon is jól áll, nem is értem miért nem hordasz több ilyen ruhát.
- Ezt komolyan mondod?
- Igen, mintha rád öltötték volna
- Köszönöm - kicsit zavarban voltam, de jól esett az amit mondott - Viszont most leveszem
- Rendben, melyikek voltak még? - futott át gyorsan a szatyrokért - Itt vannak
- Azok ott - mutattam rá egy fehér tapadós hosszú ujjúra és egy fekete sztreccses nadrágra - Meg az - a második viszont egy fekete, egyik lábánál kivágott ruha volt és láttam Nat arcán, hogy kicsit meg is lepődött, de nem szólt semmit. - Akkor menj ki és felveszem az egyiket aztán nemsokára jövök - toltam ki az ajtón a szatyrokkal a kezében és aztán fel is erőszakoltam magamra az eléggé tapadós ruhadarabokat.

(A cipőt, a csizmát, a sálat és a táskát ne nézzétek, itt csak a felső és a nadrág a lényeg❤️😌 í.m.)

Mikor nagyjából normálisan néztem ki, akkor kiléptem az ajtón az ott várakozó barátnőm elé. Megint nem szólalt meg, hanem csak nézett, de most végig is mért, viszont most ő szólalt meg előbb
- Fordulj meg - tekert kettőt az ujjával is, mire megfordultam - Miért nem hordasz több tapadós ruhát? Mindig csak azokat a nagy bő cuccokat hordod, pedig ezek a fazonok jobban kiemelik amid van
- Mimet? Nincs is semmim
- Te vicces? Első ránézésre nagyobbnak tűnt a melled, mint nekem - nevetett - És nem csodálom, hogy Sebastian elhívott randizni
- Ezt meg miért mondod?
- Előre is leszögezem, én még mindig a fiúkhoz vonzódom, de olyan jó popsid van, még Megan is megirigyelhetné
- De hisz neki plasztikáztatva van
- Pont ezért mondom
- Hát te nem vagy komplett - csaptam a homlokomra nevetés közben
- De így szeretsz
- Pontosan, na de mutasd meg az utolsót, kíváncsi vagyok rá! - szó szerint belökött az ajtón és becsukta mögöttem.

Őszintén ettől félek a legjobban, lehet tudni, hogy én soha nem hordok ilyen vagy ehhez hasonló ruhákat ezért remegő testrészekkel provokálom fel magamra.

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-
Sziasztok! Tudom, hogy a mostani rész elég későn érkezett, de miután haza értem a táborból pihennem kellett, mert hulla fáradt voltam és kaptam egy jó kis megfázást is a lég-konditól ezért nem hoztam előbb. A másik dolog amiért írok most ide nektek az az, hogy tudom, hogy ez egy Sebastian Stan fan fiction könyv és eddig nagyon keveset szerepelt benne, de nyugi nemsokára drága barna hercegünk, fekete audival is megérkezik, csak legyetek türelmesek!! A lányok mindennapjait muszáj vagyok ilyen részletesen leírni ahhoz, hogy tudjam folytatni a könyvet. Viszont, ha kevés rész jön és ritkán az meg azért van, mert alkotói válságban vagyok és kifogytam az ötletből, de ha lesznek akkor ágyúgolyóként fogom őket nektek bombázni. Addig is kellemes reggelt/napot/estét kívánok nektek.