-Sziasztok! Skyler Foster vagyok, 20 éves. Legjobb barátnőmmel Natalie Ross-al lakom együtt egy albérletben New Yorkban. A szüleim 15 éves koromban meghaltak, és az egyetlen testvéremről már két éve nem hallottam semmit. A gimnáziumban pincérnek tan...
- Gyere Sky menjünk innen - fogta meg a kezem a még mindig nagyon ideges bátyám. Már az autónál voltunk és be is szálltunk, de mikor Dylan el akarta indítani a kocsit akkor nem engedtem neki, lefogtam a kezét - Most mi az? Nem akarsz haza menni? - De nagyon is haza szeretnék menni, de nem engedem, hogy ilyen állapotban vezess, mert még jobban eldurran az agyad és velünk is történni fog valami. Ezt nem engedhetem meg. Már csak te vagy az egyetlen aki maradt nekem így nem hagyom, hogy tőled is megfosszon az élet érted? - néztem bele könnytől ázott szemeimmel a neki is szintén könnyes kék íriszeibe - Rendben, annyira sajnálom Sky, nem így képzeltem el az életünket - Senki sem így képzelte el, de erősnek kell maradni, nehéz lesz, de megbírkózunk vele együtt - Ahhoz képest, hogy te vagy a fiatalabb, milyen éretten gondolkodsz hugi - Muszáj leszek innentől, ha túl akarom élni az életet - Igaz - Ígérj meg valamit nekem Dylan - Micsodát? - Azt, hogy mi ketten örökké együtt maradunk és soha nem hagyjuk el egymást - Ígérem hugi, hogy mindig itt leszek neked és soha nem hagylak el - ekkor szorosan magához ölelt és percekig el sem engedtük egymást ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
(November 19, Péntek, 5:00) Reggel az ébresztőmre keltem meg arra, hogy sírok. Ezen az emléken mindig sírnom kell, mert tudom, hogy nem sikerült betartani az ígéretet, de túl tettem magam, megtörültem a szemem és kimásztam az ágyból. A szekrényemhez mentem és arra gondoltam, hogy megnézem milyen ruhák vannak a szekrényem hátuljában, így kiszedtem az első sorokat, ekkor olyan ruhák villantak meg amiket nagyon régen láttam a szekrényben. Kiszedtem a legszimpatikusabbat, ami különösen, de nagyon is tetszett így felpróbáltam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A farmeren és a melegítőn kívűl mást nem is nagyon szoktam hordani, ezért először ez kicsit furcsa volt, de végül nagyon megtetszett így magamon hagytam. Majd még a pólóra veszek fel egy pulóvert, mert mára is csípős időt mondanak. Mikor késznek állítottam magam, kiléptem a szobámból és pont akkor haladt el előttem a barátnőm és észre is vett, mert eltátotta a száját rajtam - Bele ne repüljön egy bogár vigyázz - humorizáltam - Hallod csajszi, te aztán kiléptél a komfortzónádból igazam van? - Nagyon is, de tetszik azt kell, hogy mondjam - Végre - futott oda és szorosan meg öltelt - Végre nem csak ódivatú farmert és melegítőt látok rajtad - Tádá - tártam szét a karom - Nagyon teccetősen nézel ki tudod-e, Sebastiannak biztos tetszenél - Hülye, rám se hederítene - Amiket meséltél, abból nem úgy ítélem a dolgot - Lehet, hogy azok csak félre csúszott kis mondatok voltak semmi komoly - Áltasd csak magad, de meglásd a végén nekem lesz megint igazam - Majd meglátjuk - Pontosan
Ezek után csendben intéztük a reggeli dolgainkat és nemsokára el is indultunk dolgozni. Kiléptünk a házból és bezártuk az ajtót a lift fele indultunk, de egy öreg hölgy megállított minket és leginkább hozzám beszélt
- Elnézést kisasszony, de ez ön? - mutatta felém az okos telefonját amit épp, hogy bírt kezelni. Megnéztem alaposan a képet és tényleg én voltam. Lefotózott valaki akkor mikor tegnap este beszélgetünk Sebastiannal az étterem előtt, de az idős asszonynak nem mondtam meg az igazat - Igaz, hogy hasonlít rám az a nő, de nem asszonyom az nem én vagyok - utasítottam vissza kedvesen - Rendben, köszönöm, további szép napot önöknek - Önnek is - mentünk tovább az utunkra - Az te voltál nem? - súgta oda minél halkabban a barátnőm - De igen, valaki lefotózott - Azt látom - kuncogott - Barátnőm híres lesz - Hát ez nem itt kezdődik, de ezek után csak rosszabb és kellemetlenebb lesz - Mindegy is én itt leszek melletted - Köszönöm
Tovább mentünk, lelépcsőztünk a földszintig aztán kilépve a lakásból Natalie autójához siettünk, amibe azonnal be is szálltunk. Nat elindította a motort és már úton is voltunk a munkába.
- Milyen lesz újra napi 12 órát gyalogolni drága barátosném - Nem hazudok neked, már hiányzott és untam, hogy nem mehetek megállás nélkül, kilométer hiányom volt már teljesen - nevetett - Hát akkor most már nem lesz az biztos, mert ma is teperni kell, mint állat, mert nagyon sokan jönnek egész nap - Nem furcsa neked egy kicsit? - Micsoda? - Hát ez az egész, egy hét alatt majdnem, hogy 25%-al nőtt a forgalmunk és ez miután kezdődött - Mi után? - Gondolkozz egy kicsit - hagyott időt számomra - Hétfőn volt az első nap, hogy drága daliás herceged megjelent az étteremben és utána minden nap jött, utána nőtt meg a forgalom, most meg lefotóztak, hogy vele beszélgetsz mégpedig a RossCoul ajtaja előtt így még jobban feljebb fog menni a vendégek száma - Ebben igazad lehet, nem is olyan logikátlan, de örüljünk neki, legalább lesz bevétel - Ez igaz teljes mértékben, viszont fárasztóbb is lesz - ez volt a végszó mielőtt kiszálltunk volna a járműből.
Megindultunk az óriási üvegajtó felé és kezdődött a nap, a hét utolsó, de egyben legfárasztóbb napja is, még fárasztóbb is volt, mint a tegnapi hiába volt itt Nat, hogy ketten vigyük a felszolgálást, egy nap alatt úgy megnőtt a vendégek száma, hogy még a teraszokat is meg kellett nyitnunk, még a rossz idő ellenére is. A napot szó szerint végig robotoltuk, de megérte, mert a vendégek elégedettek voltak. A nap végén hulla fáradtan estünk be mind ketten az ágyba és gyorsan álomra is hajtottuk a fejünket.
