I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Konyhai tehettség

[Skyler Foster]

Reggel kialvatlanul és fáradtan keltem. Ezt az éjszakát nagyon szerettem volna elkerülni. Szépen lassan magamhoz tértem, amikor a bal oldalamra néztem, ott szuszogott egyenletesen Seb. El sem tudom mondani mennyire jól esett, hogy itt aludt mellettem, viszont azt nem értem, hogy miért ment el tegnap annak ellenére, hogy azt beszéltük meg, hogy itt alszik. Miután éjszaka visszajött hozzám a rémálmaim egyszer csak úgy megszűntek létezni, máskor ez úgy szokott lenni, hogy felriadok és ha vissza alszom akkor kezdődik minden előröl, de most ez nem így volt. Fura volt, de egyben nagyon is megkönnyebbültem, hogy nem kell egész éjszaka ezekkel az átkokkal aludjak.

Ki akartam menni a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam, ezért óvatosan kikászálódtam az ágyból és lábujjhegyen beosontam a szobához csatolt fürdőbe, aminek az ajtaját halkan behajtottam. Odabattyogtam a tükörhöz és hát a látvány nem volt a legszebb. A sírástól fel voltak dagadva a szemeim, hajam, mint egy madár fészek úgy nézett ki a fejem tetején és még az a kevés szempillaspirál is elkenődött az arcomon, amit tegnap magamra kentem és aztán este elfelejtettem lemosni. - Szuper - Elkezdtem keresni egy fésűt vagy amivel rendbe tudnám hozni a hajam. Percekbe telt, de végül találtam egy kefét, amivel elkezdtem kifésülni a hajam. Mikor sikerült a hajamat rendbe hozni, vissza tettem a kefét oda, ahonnan elvettem. Az arcomat hideg vízzel átöblítettem párszor, nem sokat segített, mert a duzzanat még mindig ott csücsült a szemeim alatt, de egy kicsit felfrissültem, ezzel együtt sikerült eltűntetnem az elmosódott festéket az arcomról. Most teljesen natúron néztem ki, de legalább rendbe szedtem magam. A ruhámat is vissza vettem volna, de nagyon kényelmetlen volt számomra ezért inkább maradtam abban amit Sebtől kaptam, ez sokkal kényelmesebb, na meg persze Seb illata van és ki nem imádná azt, ha az ő ruháiban flangálhat úgy, hogy közben az ő illata járja be az egész testét. Na én nagyon is imádom szóval abban maradtam.

Mikor késznek nyilvánítottam magam, úgy gondoltam, hogy vissza osonok a szobába szépen halkan. Meg is akartam valósítani ezt a tervet. Olyan halkan húztam magam felé az ajtót, hogy még a lassított felvétel is megirigyelne, de ez mind hiába, mert mikor kiléptem a fürdőből pont az ágy felé néztem, ahol hunyorogva, de egy kék szempár kísérte végig halk próbálkozásom.

-Bocsánat, ha felébresztettelek - cövekeltem le az ajtóban, mikor megláttam az engem fürkésző tekintetet - Megpróbáltam a lehető leghalkabb lenni esküszöm - simítottam végig a karomon szégyenlősen

-Nem voltál hangos kicsit sem. Inkább azért keltem fel, mert nem találtalak magam mellett. Minden rendben? - feltolta magát az ágyon és elém lépett. Én bólintottam. Annyira jó érzés, hogy aggódik értem, de nem szerettem volna, hogy miattam idegeskedjen, ezért sem szerette volna, hogy itt nála történjen valami, de persze, hogy ekkor szúr közbe az élet. Mivel tudja az egész történetemet, így sok esélyt látok arra, hogy kérdőre vonja, ezért elkezdem felkészíteni magam lelkileg - Tényleg minden rendben? Este nagyon megijesztettél ugye tudod - kezeit a vállaimra eresztette és csodaszép kék íriszeit az enyémbe fúrta

-Igen, csak egy ártalmatlan rémálom volt ennyi az egész - rántottam óvatosan vállat Őszintén. Nem volt jó érzés a szemébe hazudni, hiába is volt félig igaz, amit mondtam - Nem érzem jól miatta, hogy pont itt tört rám, sajnálom - hajtottam le a fejem, mire Ő, mint mindig most is az állam alá nyúlt és kényszerített arra, hogy csak a szemébe nézhessek. Nem mondott semmi csak szorosan karjai közé húzott. Ott álltunk egymást ölelve, nagyon jól eset a közelsége és, hogy megbízhatok benne bármi is van.

-Nem vagy éhes? - tolt el magától és a kezeit az enyéimmel összekulcsolta. Nem kellett semmit se mondjak, mert a gyomrom azonnal felkordult, amire én szégyenlősen néztem a velem szemben álló férfire, mire ő szélesen elmosolyodott és még mindig a kezemet fogva kezdett el levezetni a konyhába. Mikor leértünk ő odaállt a pulthoz és elkezdett sürögni-forogni. Én nem bírtam tétlenül ülni és várni mikor lesz kész az étellel, felpattantam és megterítettem a hozzám megszokott módon. Seb semmit nem vett észre azon, hogy mit tevékenykedtem az asztalnál, Ő csak is a pulthoz fordulva tevékenykedett. Én csak visszaültem a helyemre és vártam, hogy mikor lesz készen, a már illatozó meglepetés reggelivel, mivel azt nem mondta el, hogy mit fog készíteni, de ahogy láttam rajta nagyon elszántan pakolja rá a hozzávalókat.

Az ujjammal kopácsoltam az asztalom várakozás közben, aztán egyszer csak Seb megfordult egy nagy tányér gófrival a kezében és elindult a megterített asztal felé, az arcán láttam egyben eltökéltséget és meglepettséget. Az asztalhoz érve letette középre a tányért és aztán felegyenesedve csak ott ált szótlanul és a terítést kémlelte. Kicsit megijedtem, hogy tanál túl sok és nem tetszik neki, ami meg is látszott az arcomon és ezt ő is észre vette.

-Ez... - kezdett bele, de közbe vágtam

-Nem tetszik? Talán túl sok? - sokaltam be és felpattanva elé léptem - Ha az akkor leszed... - de nem engedte, hogy végig mondjam, magához húzott és megcsókolt. Az ijedtségem olyan gyorsan illant el, ahogy csak jött és a melegség vette át a helyét az egész testemben. A pillangók ismét utat törtek maguknak a gyomromban és csak úgy csapdostak. Seb eltávolodott és az egyik kezét az arcomra helyezte, ami miatt az érintett felületen bizseregni kezdett a bőröm.

-Nem hagytad, hogy befejezzem. Azt akartam mondani, hogy elképesztő - pillantott ismét az asztalra - Mikor csináltad? - a szemei csillogtak a kíváncsiságtól

-Nem szerettem volna csak ülni, nézni amit csinálsz és várni, hogy kész legyen az étel, én is szerettem volna csinálni valamit amíg el nem készülsz és erre futotta - rántottam vállat - Nem ez az eddigi legjobb terítésem, de a lényeg, hogy tetszik

-Viccelsz? Nagyon jó lett, főleg azok a szalvéta figurák - nyúlt oda egyért és a kezébe vette - Ilyet már láttam az étteremben, szóval azok a te műveid szoktak lenni - idézte fel az étteremben látott alkotásaimat - Mikor van ezekre időd a munkában? - indult meg a székem felé amit ki is húzott nekem - Gyere, közben reggelizzünk - elfoglaltam a helyemet és Seb betolta velem együtt a széket, aztán odament a sajátjához és ő is leült, közben én elkezdtem mesélni

-Van, hogy másnap délután csinálok párat vagy jó sokat és elviszem, de szoktak lenni olyan napok amikor előbb beérek és miután előkészítettem mindent, bent elkészítem őket, de vannak napok amikor nem csinálok, mert nincs energiám vagy időm - szedtem le egy darab gófrit a tálról és kentem rá nutellát, amit Seb hozott még ide, nem is tudom mikor - Nagyon finom lett - mondtam miután le nyeltem az első falatot - Már vagy négy éve nem ettem gófrit - vettem a számba egy második falatot

-Tényleg? Hogyhogy? - harapott ő is bele a sajátjába

-Dylannel csináltunk mindig de miután ő elment én nem ettem, mert se én, se Natalie nem tud sütni és nem is merünk nehogy megint véletlen felgyújtsuk a konyhát - nevettem fel kínosan

-De hisz nem vendéglátást végeztetek? - szegezte felém a kérdést érdeklődve, mintsem bántásként

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-
Sziasztok! Ahogy megfigyelhettétek, egy jó pár fejezetet ki kellett töröljek, mert én hülye, figyelmetlenül írtam le egy olyat, ami már egyszer szerepelt a történet során így, aki már elolvasta azokat a részeket észre veheti, hogy kicsit másképp folytatódik a story, azokhoz a részekhez képest, de nekem így jobban tetszik és remélem nektek is, és abban is reménykedem, hogy ez a kis figyelmetlenség nem taszított el benneteket a történet további olvasásától. Megértésetek köszönöm, és a visszajelzéseknek nagyon örülök, a továbbiakban is, mert így tudom, hogy folytassam-e, mert van miért😌. További szép reggelt/napot/estét nektek.