I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Az első hír

-Elrontottad a pillanatot - mondtam, mikor elváltunk egymástól
-Bocsánat, hogy hiányoztál - tette keresztbe karjait mellkasa előtt, kamu durcát bevágva
-De hisz délelőtt találkoztunk - indultam meg az ajtó felé
-Ezzel arra akarsz célozni, hogy én nem hiányoztam neked? - fordult utánam, folytatva a kamu durcit - olyan aranyos így, mint egy nagy gyerek
-De igen, viszont ne durcizz, olyan vagy, mint egy nagy gyerek - nevettem fel és beültem az autóba. Ő is követte a tettem, utánam szállt be
-És nem tetszik ez a nagy gyerek énem?
-Mindegy milyen éned van, nekem mindenhogy tetszel - basszus ezt hangosan kimondtam. Nem kaptam a számhoz, mert már oly mindegy volt, de az arcom rák vörös lett. Szerencsém, hogy nem látszik, mert az autóban le volt kapcsolva a villany. Ekkor Seb felkapcsolta a világítást. Elkiabáltam. Így látta a rák vörös arcom
-Szeretem amikor elpirulsz, olyan aranyos vagy akkor - még vörösebb lettem, de nem takartam el, mert már ez is teljesen mindegy volt - De miről szerettél volna beszélni? - tért a tárgyra
-Hát tudod a nyakláncról szerettem volna beszélni - vettem kezembe a nyakamban lógó medált - Azt szerettem volna, hogy miért kaptam és hogy jelképez valamit?
-Először is, igen jelképez valamit. A hold az nálam a fényt jelképezi a sötétben, hisz amikor fentről világít a sötét égbolton, szinte megnyugtat. A kék égbolt pedig, ami benne van az meg a nevedet jelképezi
-Ezt hogy érted?
-Hát ugye a neved Skyler, de a legtöbben Sky-nak becéznek, ami az eget jelenti. Ezért van a holdban az égbolt. Nekem mind a kettő fontos tényező az életemben, így arra gondoltam, hogy ez a legmegfelelőbb első ajándék a harmadik legfontosabbnak számomra - mikor ezt kimondta, nem hittem a fülemnek, meglepettségemet ő is észre vette, így folytatta - Mielőtt bármi olyat mondanál, amivel magadat ostromolod. Igen fontos vagy számomra, hiába ismerjük egymást csak egy hete. Nekem ez az egy hét valami áldás volt. - fogta meg a kezem ami a combomon pihent. Jól esett az érintése.  - Viszont ahogy látom majd elalszol - engedte el a kezem és ráfogott a váltóra - Haza viszlek és alszol egy jót - indította el az autót. Elindultunk a lakásom felé. 10 perc autókázás után ott is voltunk. Megköszöntem neki a nyakláncot, a fuvart és egy öleléssel köszöntem el tőle. Nem csókoltam meg és ő se engem, ami most nem is hiányzott, nekem egy őszinte ölelésre volt most szükségem. Elengedtük egymást és elköszöntem tőle. Jó éjszakát kívántunk egymásnak és kiszálltam az autóból. Felsiettem a lépcsőkön és felérve a lakásba ledobtam magamról mindent és azonnal az ágyamban kötöttem ki. Szépen lassan elnyomott az álom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Dylan nem engedte, hogy menjek iskolába egy darabig. Azt nem mondta, hogy meddig. Sírva aludtam el és sírva is keltem. Éreztem magam mellett egy mellkast, oldalra nézve Dylant vettem észre. Itt aludt mellettem. Nem szerettem volna felkelteni, ezért óvatosan kiszálltam mellőle és lassan kinyitottam az ajtót, átlépve a küszöböt a fürdőbe indultam, de nem a reggeli rutinomat végezni. Az ajtós kistükröt kinyitva volt nekem elrejtve egy penge. Igen sajnos ehhez kellett folyamodnom, de Dylan erről nem tud és nem is akarom, hogy megtudja. Bezártam a fürdő ajtaját, leültem a kád falához és mély vágásokat eresztettem a bőrömbe vagy mélyebbre. A vér kibuggyant a karomból én meg csak néztem. 3-4 vágást ejtettem. Fel akartam volna kelni, de a hírtelen vérvesztéstől megszédültem. Nem tudtam lábra állni. A kád szélébe támaszkodtam. Felnyúltam a vattáért és a fertőtlenítőért. Lefertőtlenítettem a karom. Rendbe szedtem magam, mert fal fehér voltam. Megmostam az arcom. Ekkor kopogást hallottam.

-Sky, mit csinálsz bent? És miért van bezárva az ajtó - nyomta le a kilincset
-Semmit, csak lezuhanyzok, meg kicsit rendbe szeretném hozni magam - igen ennek az ellentétét csináltam. Miközben nyugtattam, közben pedig a kezemet fertőtlenítettem
-Mi ez az alkohol szag? - o basszus, ennyire erős szaga van?
-Semmi, tényleg
-Nyisd ki az ajtót Sky - dörömbölt - Kérlek, nem szeretném, ha bajod esne, NYISD KI - a végére felvitte a hangot, muszáj voltam kinyitni. Oda mentem az ajtóhoz, közben fogtam a kezemre a vattát. Eltekertem a kulcsot és kinyitottam az ajtót. A bátyám amikor realizálta, hogy mi történt szorosan magához vont.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

(November 24, szerda, 4:00)
O, hogy az a... megint ez keltett. Utálom ezeket, de muszáj vagyok küzdeni ellenük. Megnézve az órámat, ami hajnali négyet mutatott. Szuper. Szerencsém, hogy tegnap hamar elaludtam, így nem vagyok annyira fáradt. Kikeltem az ágyból, mert nem volt kedvem bent feküdni. A plüssömmel a kezemben indultam el a nappaliba, mint egy kisgyerek. Natalie még nagyban aludt, így nem akartam felkelteni. Kiültem a kanapéra és elkezdtem a telefonom nyomkodni, ritka dolog ez, mert nem nagyon szoktam, de most amit láttam. Én és Sebastian virítottunk vagy 4 hírfolyamon. Megnéztem az egyiket

Legújabb híreink!
Sebastian Stan és egy rejtélyes nő, ki lehet ő?
Tegnap este néhány fotósunk meglátta a híres Sebastian Stant a híres RossCous étterem előtt, aki éppen egy rejtélyen nővel beszélgetett. A nő arcát nem lehet látni a fotókon, de barna derékig érő haja volt. Vajon mi lehet a híres színés és e nő között. Csak barátság vagy talán többek annál?

És a többi cikk is nagyjából erről szólt. Szuper, kint vagyok a világhálón, igaz úgy, hogy nem tudják, hogy én vagyok, de én viszont tudom, hogy én vagyok, meg akik tudják mi van köztem és Seb között. Próbáltam nem gondolni erre, de csak ezen kattogott az agyam. Nem tudom mit csináljak. Ráírjak Sebre, hogy mit tegyek. Bírni fogom én ezt, hogyha kiderül ki is vagyok? A rajongói mit fognak szólni? A hírek milyen hazugságokat fognak kitalálni? És ehhez hasonló gondolatok. Annyira elterelték ezek a figyelmem, hogy észre se vettem mennyi is az idő. Megnéztem a telefonom, ami már 5:30-at mutatott. Huh, jól elkalandoztam ezen az egészen. Ekkor belépett Natalie a konyhába, azért láttam, mert a konyha és a nappali az egybe van nyitva.

-Jó reggelt - intettem neki a kanapéról
-Neked is - intett vissza aztán bekapcsolta a kávé főzőt - Vagy nem olyan jó? - megráztam a fejem nemlegesen - Sajnálom, kérsz kávét, gondolom még nem ittál - mutatott a mellette lévő gépre
-Igen kérek, nem nem ittam, nem akartalak felkelteni, nem kell neked is fent lenned miattam. Elég ha én szenvedek álmatlanságban. - vissza emlékeztem az álomra és ez arra késztetett, hogy ránézzek a karomra. Ott volt az összes vágás és heg. Mindegyik. És azok soha nem fognak eltűnni. Ezért hordok mindig hosszú ujjút vagy, ha nem is mindig, akkor amikor csak lehet. Mind eközben Nat is megérkezett és leült a velem szemben elhelyezkedő fotelba aztán oda nyújtotta a bögrém - Köszönöm
-Egészségedre - bólintott - Na mi az? Olyan sokkoltnak tűnsz?
-Hát nem hiába - akadtam meg - Kint vagyok a világhálón, de szerencsére még nincs kint az arcom - vázoltam fel neki - A hajamat tudják milyen, így azon gondolkodtam, hogy holnapra kiveszek egy nap szabadságot és elmegyek a fodrászhoz és levágatom
-Biztos vagy benne?
-Teljes mértékig, meg nem csak emiatt, hanem úgy kedvet kaptam hozzá
-És meddig szeretnéd - ekkor megmutattam neki, a vállam fölé szeretném levágatni - Az jó rövid, olyan fura lesz a hosszú után, de ha te ezt szeretnéd akkor benne vagyok, lehet én is változtatok valamit az enyémen is
-Mit?
-Még nem tudom, majd munka közben kigondolom - rántott vállat és beleszürcsölt a kávéjába, én is így tettem.

Még iszogattuk a kávét, aztán elkezdtünk készülni. Én egy fekete tapadós hosszú ujjú polót vettem fel, fekete farmerral. A fekete csizma nem maradhat el és a kabát sem. Natalie egy fehér rövid ujjú polót vett fel, kék farmerral. Ő is fekete csizmát és a bundás kabátját kapta magára. Késznek állítva magunk, elindultunk a munkába. Az egész napunk átlagos volt, ma Seb nem jött, biztos dolga van, nem zaklattam miatta. Mielőtt mehettem volna haza a munkából, Isaac hivatott be az irodájába.