I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Ketten egyszerre?

- Mondjad csak - ültem vissza
- Arra gondoltam, hogy van-e... - ekkor megcsörrent a telefonom.
- Szavad ne feledd, bocsáss meg - felálltam a székből, oda sétáltam a legmesszebb lévő sarokba, elővettem a telefonom és egy ismeretlen szám hívott, de felvettem - Hallo? Skyler Foster vagyok, kivel beszélek?
- Szia Skyler én vagyok Sebastian tudod - szólt bele azon a tipikus rekedtes hangján
- Ó szia mondjad csak
- Azért hívtalak, mert itt vagyok az étterem előtt és gondoltam haza doblak miután végeztél, mikor is végzel?
- Már rég végeztem csak a főnökömmel beszélek, de nemsokára megyek, tudsz várni egy 5-10 percet?
- Persze.... rád bármikor - a persze után nem hallottam pontosan, mint mondott ezért rákérdeztem
- Bocsi, mint is mondtál a Persze után? Nem hallottam jól
- Jaj semmit
- Hát jó, akkor nemsokára megyek
- Rendben szia
- Szia - bontottam a vonalat

Visszacsúsztattam a telefonom a zsebembe és újra leültem abba kényelmetlen bőrfotelba - *Hogy hogyan tud egész nap ilyen fotelban ülni, nem értem* - mocorogtam
- Ki volt az? - kíváncsiskodott
- Nem fontos - ráztam meg a fejem - Na de mit szerettél volna mondani?
- Jaj, azt akartam kérdezni, hogy van-e kedved hétvégén elmenni valahova?
- Öhm hát az a helyzet Isaac, hogy hétvégén már más programom van
- Oh, értem
- Bocsi
- Nem semmi, gondolom Natalieval mentek valahova
- Igen, pontosan. Gondoltuk csinálunk egy csajos hétvégét
- Oké, akkor ennyi is. Mehetsz. Remélem nem baj, ha ma nem viszlek haza, még van pár elintézni valóm itt bent
- Rendben, semmi gond, akkor szia Isaac - intettem és aztán kiléptem az irodájából. Az üvegajtó felé baktatva már láttam az ismerős lámpafényeket amik bevilágítottak az étterembe és láttam, hogy az autó elejének vannak támaszkodva, rögtön tudtam ki az így magabiztosan ki is mentem az üveg bejáraton és odasétáltam Stan elé.

- Szia! Ismét - köszöntem rá a férfira
- Szia, ugye nem baj, ha én viszlek haza? - mutatott az autójára?
- Hát ha neked nem gond, hogy fuvarozol
- Nekem aztán nem, addig is van társaságom. És még milyem társaságom - szerintem ezt nem hangosan akarta kimondani, mert láttam, hogy nagyra nyílt a szeme, de úgy tettem, mintha nem hallottam volna és elindultam az kocsi ajtaja felé. Láttam az arcán, hogy kicsit megkönnyebbül, hogy azt hitte nem hallottam amit mondott, de nálam ez épp ellenkezőleg hatott, egész út alatt ezen járt a fejem, hogy ezt miért is mondta, mert az oké, hogy nekem tetszik hisz nagyon helyes, udvarias, izmos meg hát ami egy ilyen férfi lehet... ~ jesszus Sky mit csinálsz, nehogy elnyáladzál itt. ~ Mindegy is, de ő nem gondolhat így rám, hisz én csak egy árván felnőtt, átlagos pincérnő vagyok.

- Min gondolkodsz ennyire? - zökkentett ki
- Semmim, csak fáradt vagyok
- Nem csodálom, egyedül végig dolgozni 12 órát nem kis munka
- Hát igen... - ekkor leesett - Várj mi? Te ezt honnan? - néztem hírtelen felé
- Elolvastam a kiírást és gondoltam, hogy te vagy az az egy pincér
- Igazság szerint bírtam volna jobban is, ha korábban el tudtam volna aludni tegnap, de olyan boldog voltam, hogy nem sikerült - Oh basszus, elszóltam magam, és szerintem neki is leesett, de most ő tett úgy, mintha nem hallotta volna, mert csak bólintott egyet és elindította az autót. Rálépett a gázra és nem sokkal később már úton is voltunk hozzám.

Egész idő alatt az utat pásztáztam, nem néztem rá se és semmire ami az autóban volt, csakis az utat figyeltem, meg néha elbambultam. A magam elé meredésemet ismét ő zavarta meg

- Merre?
- Hmm? - zökkentem vissza a valóvilágba
- Merre kell menjek, hogy haza érj - ismételte meg
- Ja igen, mondom is - elvezettem az útvonalon a házunkig és utána csak leparkolt. - Köszönöm ismét a fuvart
- Nem kell, szívesen tettem
- Hát akkor szervusz Sebastian
- Várj - fogta meg a kézfejem. Ez az érzés olyan... olyan kellemesen bizsergető volt, soha életemben nem éreztem ilyet, nem tudom mihez hasonlítani.
- I-igen? - dadogtam - *Várj, mégis miért dadogok?*
- Azt szeretném kérdezni, hogy még akkor áll-e a hétvégi dolog?
- Persze, hogyne
- Akkor szombaton este hatra itt vagyok érted. És nem kell elegánsan, inkább kényelmesen öltözz és hozz magaddal pulóvert.
- Rendben. Akkor szombaton
- Szia Skyler - elengedte a kezem, igen azóta is fogta
- Szia Sebastian - Kiszálltam az autóból és elindultam a lépcsőház felé, amikor beléptem akkor hallottam, hogy elhajtott az autóval én meg még mindig azzal a fura érzéssel a hasamban lifteztem fel a lakásig. Csak úgy berepültem az ajtón az izgalomtól.