I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Egyszeri alkalom vagy sem?

Kint megálltunk és a vendégeket figyeltük, hátha valaki szólít majd minket. Nem sokat álldogáltam, mert észre vettem, hogy a férfi felém int, így hát oda siettem.

-Tessék? - álltam meg az asztalnál
-Fizetni szeretnék - vette elő a pénztárcáját
-Rendben, készpénz vagy kártya? - tettem fel a kérdést
-Készpénz lesz
-Tizenegy dollár és hét cent lesz - számoltam ki gyorsan a jegyzetemen
-Azonnal - vette elő a rétegesen összehajtott papíralapú fizetőeszközt - Tessék - nyújtotta át miután kiszámolta
-Köszönöm - számoltam én is át, pontosan annyi volt

A férfi felállt az asztaltól és csak most vettem észre, hogy milyen magas is igazából, valójában én is elég kicsit vagyok a 163 centimmel, de ő vagy húsz centivel fölém magaslott, így muszáj voltam fel nézni rá. Mielőtt elindult volna, oda nyújtott valami

-Ez szerintem a magáé - a névtáblám volt az
-Istenem, észre se vettem, hogy leesett - vettem el - Nagyon szépen köszönöm - néztem vissza rá hálálkodva
-Semmiség. Én meg a kedves és szívélyes fogadtatást és kiszolgálást
-A vendégekért bármit - válaszoltam őszintén és kedvesen

Egy pár percig még szemeztünk egymással, amíg Natalie hangját meg nem hallottam magam mögül

-Sky ide tudnál jönni egy kicsit segíteni?
-Persze, azonnal megyek - fordultam a hangja irányába
-Akkor én megyek is. Viszlát és további szép napot - suhant ki az ajtón a férfi úgy, hogy válaszolni se tudtam

Az agyamon át futtattam az imént történteket, aztán pedig oda siettem Natalie-hoz

-Mondjad, miben kell segítsek?
-Semmiben - rázta a fejét
-Akkor, miért hívtál? - ráncoltam össze a két szemöldököm
-Azért, mert láttam, hogy néztétek egymást - vigyorodott el
-Mi, én, nem is - tagadtam
-Ja én meg egy orrszarvú vagyok. Nekem nem tudsz hazudni. Be jön mi?
-Dehogy, igaz, hogy jól néz ki, de idősebbnek tűnik nálam, sokkal
-Na és? Mit számít az? - vonta meg a vállait
-Na jó, elég. Dolgozzunk, mert ha így haladunk, akkor hajnali négyig se végzünk
-Igazad van
-Tudom, mint mindig

Öt órával később léptünk ki az ajtón, már utcai ruhában, és elindultunk haza. Én Natalie-val lakom egy albérletben.

-Figyelj Sky - sétált mellettem
-Hmm? - néztem rá
-Szerinted már van annyink, hogy vegyünk egy közös házat? - tekintetében a remény csillogott
-Nem hiszem, de én megmondom őszintén, hogy nekem tetszik az albi és nem akarok költözni még
-Tényleg? - nézett rám meglepetten
-Igen, de ha te szeretnél és lesz is annyink, akkor menj csak, miattam ne aggódj
-Nem, megígértem, hogy örökké veled leszek
-Tudom, de ne kösd magad hozzám, azért az életünket is éljük le rendesen, már ha én le tudom élni rendesen - pásztáztam a betont ismét
-Persze, hogy le tudod - állt meg
-Én már nem tudnék normálisan élni, 15 éves koromban ez eldőlt - fordultam hátra
-Figyelj ide, haza megyünk és megnézünk egy filmet - terelte a már megint felhozott témát - Benne vagy?
-Persze - mondtam még mindig bágyadtan
-Na gyere - karolta át a vállam és úgy sétáltunk egészen hazáig

Haza érve, Natalie lelkesen indította el a kedvenc filmünk, A Karib-tenger kalózait és abból az első részt. A film végeztével jó éjszakàt kívántunk egymásnak és elvonultunk a szobáinkba. Át vettem a két számmal nagyobb pólóm, így az a térdemig ért és aztán be feküdtem az ágyba. Egyszerűen nem bírtam elaludni, mert egész éjjel nem járt máson az eszem csak azon a férfin és amit Natalie mondott. -De vajon miért viszonyultunk másképp egymáshoz, mint ami a megszokott felszolgáló és vendég közti kapcsolat?- jött az első kérdés aztán jött a következő. -Talán találkozunk valaha, vagy ez csak egy egyszeri alkalom volt?- és aztán jött a több és több megválaszolandó kérdés, de végül a legfontosabb -Ki lehetett ez a férfi?-.
A gondolatok elhessegetését követően elkezdtem olvasni. A könyvet, már húsz perce bújhattam, amikor végre álmosság szökött a szemhéjaimra, így ezzel a lendülettel le is tettem a könyvet az ágyam melletti kis szekrényre és leoltottam az éjjeli lámpát. Behunyva a szemem, nem sokkal az álomvilágában találtam magam.