I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Készülés estére

[Sebastian Stan]

(November 27, Szombat)
Reggel korán talpon voltam, olyan hét fele már kukorékoltam. Azonnal kikeltem az ágyamból és az utam a fürdő fele vitt. Fog és arc mosás után fel is öltöztem egy itthoni viseletbe. Lekullogtam a lépcsőn egyenest a konyhába, ahol töltöttem magamnak egy pohár vizet, amit egybe le is gördítettem a torkomon. A kávét mára nem láttam szükségesnek, mert így is ébernek éreztem magam a mai nap miatt. Úgy gondoltam, hogy még most reggel kitakarítom a lakást, hogy ne tiszta koszba jöjjenek a többiek. Mivel ezt elhatároztam teljes mértékben, becaplattam a földszinti fürdőbe, ahol megmarkolva a seprűt és a lapátot, visszacaplattam az előszobába. Mielőtt elkezdtem volna, hallottam, hogy az emeleten csöng a telefonom. Letámasztottam a takarítószereket és kettesével szelve a lépcsőfokokat, már fent is voltam. Belépve a szobába odaslattyogtam a telefonhoz, amin Mackie neve villant fel. Felvettem.

-Jó reggel. Mondjad - köszöntem neki közönyösen
-Már azt hittem meghaltál, hogy ilyen sokáig tartott felvenni azt a fránya telefont - szólt bele olyan megszokott Mackie stílusban
-Lent voltam, éppen takarítani készültem
-Wow Stan, te olyat is tudsz? Azt hittem, hogy csak a csajok csábításához értesz
-Nagyon humoros vagy, na de mi a valódi oka annak, hogy hívtál? Gondolom nem az, hogy szurkálódj
-Igazad van, tényleg nem. Azt minden nap csinálom eleget. Most csak azért hívlak, hogy nem tudnád megkérni Mrs. Stan-t, hogy csináljon olyan... - akadt el egy pillanatra - mi is a neve annak? Áh megvan Macarone-t, mert nagyon finom volt a múltkor
-Persze szólok neki - bólogattam, de hiába, mert ő nem látta. Letenni készültem a telefont, amikor leesett valami - Mit is mondtál rá? Mrs. Stan?
-Igen - hallom, hogy mosolyog a vonalon túl - Miért nem tetszik?
-Hogyne tetszene, de ne siessünk ennyire előre még
-Ó, dehogynem. Figyeld meg, legkésőbb két év múlva, már az újján lesz a gyűrű, de ez tényleg a legkésőbb.
-Na ezt majd meglátjuk haver, viszont, ha nincs több kérdésed, se mondani valód akkor én leteszem
-Rám úgy számíts, hogy egy órával előbb ott leszek, hiányzik már a kanapéd - mondta ezt teljes komolysággal és bontotta a vonalat. És csak a homlokomra csaptam és a telefont becsúsztattam a zsebem mélyére. Amíg Mackievel telefonáltam észre se vettem, hogy ismét az előszobában vagyok. Újra kezembe kaptam a seprűt és nekiláttam takarítani.

꧁~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~꧂

Másfél óra elteltével készen lettem a takarítással. Mindent vissza tettem a helyére. A többiek érkezéséig van még három és fél óra. Arra gondoltam, milyen jó, hogy reggel nem mentem el letusolni, mivel most úgy is van kedvem egyet futni. A szobámba felrohanva átkaptam a futóruhám és el is indultam. A telefonomat a karomra rögzített táskába helyeztem, a fülhallgatót pedig a fülembe tettem. Ilyenkor olyan szabadnak érzem magam. Néha érzem azt, hogy van pár paparazzi körülöttem, de már megtanultam nem oda figyelni rájuk. Olykor még nehéz, de egyre jobban sikerül kizárni. Félek, hogy Skyler ezzel hogyan fog megbirkózni. Sky egy nagyon erős nő és a története, amit elmesélt engem nagyon lesokkolt. Azt szeretném, ha a hátralevő élete boldogsággal teli legyen és ezért minden tőlem telhetőt meg fogok tenni.

Ezekkel a gondolatokkal futottam el a kedvenc parkomba. Egy ideje kint lehettem, mikor úgy gondoltam, hogy itt az idő haza menni. Futás közben mindig ki tudom tisztítani a fejem és most sem volt ez másképp. Azon kívűl, hogy csak Skyleren járt a fejem, minden más gondolatot sikerült kiverjek belőle. Az otthonom felé tartva már inkább csak kocogtam, hogy a pulzusom kicsit enyhüljön. Haza is értem, a kulcsom belehelyeztem a zárba és már ki is nyitottam azt, beléptem a küszöbön, lehámoztam magamról a cipőt és felbattyogtam az emeletre. A gardróbból kikaptam egy farmer nadrágot, hozzá egy sima egyszínű fehér pólót. Ez nem egy gála est lesz amire ki kéne öltözni, ezért nem vittem túlzásba. Átbaktattam a fürdőbe, letettem a ruhákat a szennyes tartó tetejére, levetettem magamról a futós ruhám, amiket beledobtam a tartóba ügyelve arra, hogy a tiszta ruha le ne essen a földre. Beléptem az óriási zuhanyfülkébe és megengedtem a vizet.

Végeztem a tusolással, már a ruhám is rajtam, egyedül a hajam volt még egy kicsit nedves, de egy törülköző segítségével, már azzal se volt gondom. Tisztán és üdén léptem ki a helységből. Volt valami ami nem hagyott nyugodni, mintha valamit elfelejtettem volna. Percekig gondolkodtam rajta, de nem jutott az eszembe. Már lent a konyhában tevékenykedtem, készítettem az ebédet, mikor végre beugrott mi volt az a dolog. Rögtön a zsebembe nyúltam és megkerestem Sky számát, már csörgött is. Negyedik csörgésre fel is vette.

-Szia - szólt bele azon a kedves és mosolygós hangján, amit annyira imádok - Minek köszönhetem azt, hogy felhívtál?
-Nem hívhatlak csak úgy fel? - vontam fel a szemöldököm, amit persze ő nem láthatott
-De hisz két óra múlva találkozunk
-Na és? Attól még hiányozhat a hangod vagy nem? - a vonal végén nem lehetett hangot hallani, szerintem szokásához híven, zavarba jött - Viszont igazad van - törtem meg a csendet - Más miatt is hívtalak, mégpedig azért, mert még a reggel felhívott Mackie, hogy tudnál-e Macarone-t csinálni mára?
-Oh hát persze, látom ízlett neki
-Igen nagyon is, de ha ő nem szólt volna akkor nem kértem volna, hogy dolgozz ilyenen
-Ne butáskodj, szívesen csinálok. Vagy neked nem ízlett? - hallottam a kétségbe esést a hangján
-De, de nagyon is ízlett, tényleg. Csak azért mondtam, mert én nem dolgoztattalak volna, de Mackienél az édesség mindig nyer
-Ismerős, én is nagyon édesszájú vagyok, viszont akkor, ha nem bánod, megyek Macarone-t készíteni, drága barátodnak. Sziaaa - nyújtotta el az "a"- aztán küldött egy puszit és letette a telefont.

Még gyorsan befejeztem az ételt, amit készítettem. Betettem a sütőbe, hogy ne hűljön ki olyan gyorsan, aztán pedig bementem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t. Egy óra se telhetett el amikor csöngettek. Tuti Mackie volt az, mivel ő mondta, hogy előbb fog jönni. Felegyenesedtem a kanapéról, odatipegtem az ajtóhoz és kitárva azt, a két elegánsan, de mégis kényelmesen öltözött jó barátom állt előttem. Arrébb álltam az útból beengedve őket a lakásba.

-Azt hittem, hogy csak Mackie jön előbb
-Szóval engem nem látsz szívesen, azt mondod? - fordult felém kisgyerekesen
-Tudod, hogy minket mindig szívesen látt a kanapéján - veregette hátba Mackie a mellette álló férfit
-Persze, de igazán leszállhatnál már a kanapémról. Nem értem mi ez a mánia nálad - forgattam meg a szemem és elindultam ismét a nappaliba
-Te ezt sohasem fogod érteni Stan, mivel a tiéd - huppant le nagy lendülettel a kanapé közepébe
-Persze, érezd magad otthon. Épp mondani akartam - ültem le mellé a szélére, mire neki nem kellett kétszer mondani, a lábát feltette a kis dohányzó asztalra - Nem szó szerint értettem, de mire jönnek a lányok, viselkedj normálisan - mutattam felé szigorú tekintettel, mire ő csak bólintott egyet.

A nagyon felnőtt férfiakhoz illő civakodásunkat Chris csak röhögve kísérte végig, de néha ő is be-be szállt a szócsatákba. Szinte mindig így beszélgetünk. Csak beszélgettünk és egészen addig amíg a csengő meg nem zavart minket.

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-
Sziasztok! Huh, hát sokat szenvedtem e utóbbi két fejezettel, mert teljesen írói válságban voltam, de amik eszembe jutottak, azonnal írtam is le, nehogy elfelejtsem. Remélem ezek ellenére tetszett és várjátok a folytatást.

Na de hogy vagytok?
Meséljetel... meg szeretném jobban ismerni az olvasóimat❤️❤️