I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Egyenesen a forgatásra

Vártam teljesen addig amíg meg nem szólalt a telefonom. Ő hívott. Felvettem.

-Szia - szóltam bele izgatottan, amit ő is észre vett
-Szia. - köszönt ő is - De jó kedve van valakinek
-Hát igen. Itt vagy?
-Most kanyarodom be a sarkon, szóval jöhetsz nyugodtan
-Rendben, de vigyázz magadra inkább leteszem, lent találkozunk - nem hagytam, hogy válaszoljon, mert le is tettem. Nem szeretném, hogy valami baja legyen. Lehúztam a telefonom a töltőről, amit aztán a zsebembe csúsztattam. A konyhába rohantam egy dobozkáért amiben Macarone-t tettem, amiket tegnap sütöttem unalmamban. Felkaptam a kabátom. A kulcsomat lerántva az akasztóról léptem ki az ajtón. Bezártam azt, aztán a kulcsomat a táskám mélyére eresztettem. Izgultam, hogy mit fog szólni az új külsőmhöz. Szó szerint futottam a lépcsőhöz és azon is rohantam, egyszer egyszer majdnem leestem, de végül nem történt meg

~~~~~

[Sebastian Stan]

Meglepődtem amikor rám tette a telefont, de melegség öntötte el szívem, hogy ennyire aggódik. Oda értem a kapujukhoz, leparkoltam és vártam. Nem sokkal később kilépett a kapun, de amint megláttam elállt a lélegzetem. Az a szép hosszú haja le lett vágva a válláig és be is lett festve. Elállt a lélegzetem, mert ez is nagyon jól állt neki, és így szexibb is volt. Viszont elhessegettem ezeket a gondolatokat és kiszálltam. Odasiettem hozzá. Megint van nála egy doboz.

-Szia - fogtam meg a derekát és úgy vezettem az autóhoz. Nem említettem még meg a haját, majd amikor beültünk az autóba. - Megint sütötték Macarone-t? - mutattam a dobozkára
-Igen, remélem nem gond - tekintetét rám szegezte
-Dehogy baj. Nagyon jó volt a múltkor is
-Akkor annak örülök - láttam, hogy egy kicsit elcsüggedett, de közben oda értünk az autóhoz. Kinyitottam neki az ajtót és beült. Becsuktam neki az ajtót aztán beültem én is
-Nagyon jól áll ez a haj. Először meglepetten ért, hogy eltűnt az a gyönyörű hosszú hajad, de ez is nagyon jól áll. Illik hozzád - kezdtem is bele
-Már azt hittem, hogy észre se vetted - nézett bele szemeimbe
-Hát azért azt észre lehet venni, ha egy derékig érő hajat levágnak vállig - mosolyogtam rá, mire ő is rám
-Hova megyünk? - tért rögtön a tárgyra
-Meglepetésnek szánom, de annyit mondok, hogy a többiek örülni fognak a Macarone-nak - kacsintottam, mire ő egy kicsit elpirult, de nem foglalkoztam vele.
-Milyen többiek? - kérdezett vissza
-Mondom, hogy meglepés Szépségem - mondtam ki teljes egyszerűséggel, aztán pedig ráléptem a gázra és már ott se voltunk a paneloknál

~~~~~

[Skyler Foster]

~ Azt mondta, hogy Szépségem? ~ Erre a kijelentésére ismét összegyűltek a pillangók a hasamban, nagyon jól esett, hogy ezt mondta.

-Azt is mondtam, hogy kényelmesen öltözz - pillant rám egy másodpercre, aztán tekintetét újra az útnak szenteli
-De hisz ez kényelmes
-Hát jó, ahogy gondolod

Az idő múlásával egy nagy épülethez értünk, aminek óriási parkolója volt, ahol egymás mellett filmes autók, riporter kocsik és hasonlók parkoltak. Én csak eltátottam a szám, de még mindig nem tudtam, hogy hol vagyunk. Seb felé fordultam, aki nagy valószínűséggel rég engem néz, mert csak mosolygott.

-Hova hoztál? - nyögtem ki végül
-Gyere megmutatom - pattant ki az autóból és én is így tettem. Bezárta az autót aztán kézen ragadott és elkezdett behúzni az épületbe. Mikor beértünk, egy nagy társalgó tárult elém középen egy recepcióval. Seb oda húzott.

-Szervusz Layla - köszönt kedvesen a pultban álló fiatal hölgynek - A többiek már bent vannak? - a nő csak bólintott ~ Milyen többiek? Hol vagyunk? ~ - Seb elkezdett egy hosszú folyosón húzni maga után. Én csak ámultam és bámultam, míg egy duplaajtóhoz nem értünk. Beléptünk és egy egész stáb nézett felénk. Mindenki oda köszönt Sebnek, de rám kíváncsian pislogtak. Mindenféle dolgozó volt itt. Sminkes, fodrász, hangmérnök, operatőr, statiszta és még amit el lehet képzelni.

-Te elhoztál oda, ahol forgatni szoktál? - néztem rá csodálkozva
-Tádá - tárta ki karjait és kezeit rázogatta - Remélem nem baj - vakarta meg tarkóját
-Hogy baj-e? Egyszerűen hihetetlen, hogy itt vagyok. Mármint, nem zavarok senkit?
-Minden meg van beszélve, mindenki tudta, hogy jönni fogsz ma. Az egész stáb várt rád, de főleg Anthony volt rád kíváncsi aki, nem is tudom merre van - nézett körbe, de hírtelen megjelent mögötte egy afroamerikai férfi
-Csak nem rólam van szó - bökte vállon a férfit, aki azonnal irányába fordult
-De igen - adtak egymásnak egy férfias ölelést - Anthony, had mutassam be Skylert - mutatott felém
-Skyler, sokat hallottam ám felőled. Stan elég sokat áradozott rólad - kacsintott és a kezét nyújtotta udvariasan, amit el is fogadtam - Anthony Mackie
-Skyler Foster, de akkor ezt már tudod - mosolyogtam - Örülök, hogy meg ismerhetlek
-Részemről az öröm, de egy valami nem stimmel - húzta össze szemeit és úgy mérte végig vonalaim - Sebastian, te neked nem azt mondtad, hogy hosszú barna haja van?
-De igen. Ez engem is meglepett, ma tudtam meg én is, hogy fodrásznál volt.
-Amúgy nagyon király a frizurád - fordult vissza felém a férfi
-Köszönöm
-És amúgy, mit tartasz a kezedben? Mi az a doboz?
-Képzeld Anthony, Sky olyan finomat tud sütni.
-Mit sütöttél? - lép közelebb kíváncsiskodva
-Macarone-t. Szereted?
-Imádom - csapta össze kezeit - Imádom a csajt - súgja oda Sebnek, de én is meghallottam, aminek hallatán elvigyorodtam
-Kérsz? - nyújtom felé a dobozt
-Egyet elfogadok, aztán mennem kell, mert hamarosan forgatás - vett egy darabot - Stan ugye hallottad? - kiabál oda Sebnek aki éppen egy operatőrrel beszélt
-Tudom, mindjárt megyek - fordult is vissza a férfihoz folytatni a beszélgetést
-Nagyon finom lett. Nem csodálom, hogy Seb ennyit mesélt erről is
-Tényleg? - csodálkoztam el ismét
-Igen, tudod egész héten csak rólad beszélt, meg arról, hogy milyen finoman tudod ezt megcsinálni. Azt is mondta, hogy ez lett az új kedvence - Mackie szavai hallatán ismét mosolyognom kellett ~ Seb ennyit mesélt rólam? ~ Pont ekkor ért vissza
-Miről van szó? - foglya meg a derekam, ami miatt ott bizsergő érzést véltem felfedezni. ~ Hogy tudja ezt kihozni belőlem?  ~
-Semmi haver, de én megyek készülni, hamarosan neked is kéne - csapott barátja vállára és elsétált az egyik sminkeshez

-Miről volt szó? - fordult felém és lenézett szemeimbe
-Tényleg ennyit meséltél rólam? Hogy hogy? - néztem bele én is azokba a szép kék íriszeibe
-Mert szerettem volna dicsekedni azzal, hogy milyen egy különleges nőt találtam - megint az az érzés nem hiszem el, és szerintem megint elpirultam, mert megint az a bohókás mosoly jelent meg a felém magasló férfi arcán - Na de most nekem is mennem kell. Foglalj helyet nyugodtan az egyik székben és élvezd a műsort - simította meg a hajam
-Annyit még kérdezhetek, hogy most éppen mit forgattok?
-Egy sorozatot, aminek a címe az, hogy A Sólyom és A Tél Katonája
-De jó, tuti megnézem majd ha ki jön
-De hisz itt fogod látni
-Nem baj, akkor is megnézem - tettem keresztbe a kezem mellem előtt, mire ő csak mosolygott aztán ő is elindult a sminkeshez.

10 perc készülődés után el is kezdtek forgatni. Sokat nevettünk. Volt egy olyan jelenet, amikor kiugranak egy repülőből. Az volt a feladatuk, hogy miközben "ugranak", kiáltsanak, mintha valós lenne. Annyit kacagtunk a két férfi alakításán, ahogyan ordítva bele ugranak egy óriási matracba. Nem néztem az időt, de olyan négy órája forgathattak, amikor a rendező azt mondta, hogy mára elég, lehet menni. Mindenki elindult az öltözője felé vagy csak szimplán pakolni. Én ott vártam a kis széken, amíg meg nem jelent Seb, Anthonyval az oldalán. Nevetve jöttek felém.

-Itt is vagyunk - karolta ismét át a derekam
-Nagyon jól csináljátok
-Köszi, élvezzük is nagyon - bólintott Mackie elismerően
-Lehet látni rajtatok
-Skyler
-Hívj csak Skynak
-Akkor Sky, van még abból a Macarone-ból? Sebnek igaza volt, valami istenien csinálod
-Igen maradt, direkt raktam el nektek még három-három darabot - nyitottam ki a doboz tetejét
-Király vagy - nyúlt bele és elvette az ő neki járó darabokat - Köszönöm - és már falta is be
-Örülök, hogy ízlik
-Nagyon is - le se nyelte, teli szájjal mondta, amin ketten nagyot kacsgtunk

Még beszélgettünk egy kicsit, de aztán útnak indultunk. Seb megint nem mondta, hogy hova, csak mentünk. Az út alatt csend volt, de nem kínos, hanem inkább megnyugtató. Egész addig csendben hallgattuk a rádióban szóló halk zenét, amíg meg nem érkeztünk az úti célhoz. Az állam a padlót súroltam amikor megláttam.