I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

A dal hatása

Elkezdte a dalt. Az ujjai csak úgy siklottak a billentyűkön én pedig alaposan megfigyeltem a dallamot. Reméltem, hogy valami olyat fog játszani, amit ismerek is. Nagyon ismerős volt, és aztán beugrott. Amit játszott az Ed Sheerantól a Perfect című dalt. Nagyon szeretem ezt a dalt és ő éppen ezt kezdte el játszani. Becsuktam a szemem és csakis a zenére koncentráltam. Egyszer csak elkezdtem dúdolni, de őszintén észre se vettem ezt. Csak dúdoltam és dúdoltam aztán átváltott éneklésbe. Akkor még nem esett le a dal jelentése csak átadtam magamat neki és folytattam az éneklést.

„Well, I found a woman, stronger than anyone I know
She shares my dreams, I hope that someday I'll share her home
I found a love to carry more than just my secrets
To carry love, to carry children of our own"

És csak folytattuk. Ő zenélt én pedig énekeltem. Teljesen átadtuk magunkat a dalnak. Végig énekeltem az egészet annak ellenére, hogy úgy ültem le a székre, hogy nem fogok énekelni. Megszegtem, mert átjárta a zene minden porcikámat és ilyenkor nem tudok ellenállni. Aztán eljött a dalnak a vége.

„Baby, I'm dancing in the dark
With you between my arms
Barefoot on the grass
Listenin' to our favorite song
I have faith in what I see
Now I know I have met an angel in person
And she looks perfect
I don't deserve this
You look perfect tonight"

És ekkor esett le, hogy mit is adtunk elő magunk között. Kinyitottam a szemem és ránéztem, ő már engem nézett. Az arcáról nem tudtam levenni semmit, mintha érzelemmentes lett volna, de mégis volt ott valami, ami bökte a csőröm.

-Mint már mondtam, iszonyatosan csodálatos hangod van - szólalt meg végül ő egy kis csönd után.
-Köszönöm - tűrtem a fülem mögé egy kósza hajtincset - De miért... - nem tudtam befejezni, mert mintha a gondolatomban olvasott volna, közbe vágott
-Miért ezt a dalt kezdtem el? - áttette az egyik lábát a hosszúkás padon és így szembe került velem - Mert egy olyan személyre emlékeztet akiről tényleg ezt gondolom és csodálom, hogy milyen erő, kitartás és szeretet van benne. Azt érzem, hogy aki eddig hiányzott az életemből, végre megtaláltam és egy tökéletes és csodálatos személyiség lakozik benne - csúszott közelebb és a combomon pihentetett kezemre tette a sajátját - És ez a személy itt ül előttem - a szemei szinte csillogtak. Teljes őszinteséget sugárzott, az én szemeimet pedig ellepték a könnyek, de ez nem a szomorúság miatt volt, hanem mert meghatódtam és a boldogság miatt törtek elő. Seb a másik kezével letörölte az arcomon végig folyó könnycseppet, aztán végigvezette az arcomon és végül a tarkóm és a fülem között állította meg. Annál fogva húzott szépen lassan magához és szenvedélyes csókba vont. Mikor elváltunk a könnyek még mindig elködösítették a tekintetem, de nem zavart - Remélem ezek a könnyek csak örömkönnyek és nem a fordítottja, hogy borzasztónak tartottad az előbbit - vakarta meg játékosan a tarkóját, mint aki kétségbe lenne esve
-Ne beszélj hülyeségeket - csaptam a mellkasára - Csak nagyon meglepett és elég közismert, hogy hamar elérzékenyülök - töröltem meg a szemem egy kínos nevetés közben. Nem mondtunk ezután semmit, hanem csak egy hírtelen fellángolás által közelebb húztam és szorosan magamhoz öleltem és mivel most körülbelül egyvonalban voltunk így a vállára tudtam támasztani az államat, és a fülébe súgtam - Köszönöm - ezt tudtam csak mondani, de ezzel akartam kifejezni most minden érzelmemet, amit abban a percben éreztem. Gondoltam volna valaha is, hogy egyszer Vele fogok az Ő lakásába a zongorája padján ülni és ölelni Őt? Soha. Még az se fordult meg a fejemben, hogy egy teljesen átlagos, mindennapi férfival csinálom ezt, mert én saját magamnak nem adtam volna rá három százalék esélyt se, hogy valaha lesz valakim is, de ez nem így lett, sőt szerintem életem legjobb időszaka most kezdődött el, VELE.

Percekig csak ültünk ott és öleltük egymás aztán Seb tolt el magától.
-Tudod, beszéltem a menedzseremmel és vasárnapra szervezte be nekem az interjút amikor tisztázhatom, hogy te vagy az egyetlen nő az életemben és mind a két képen te szerepeltél. Azt szerettem volna kérdezni, hogy intézzem egyedül vagy te is szeretnél jönni? - tette a combomra a kezeit
-El szeretnék menni, ha neked nem okoz gondot - néztem rá félénken
-Te soha nem okoznál gondot csak egyet ígérj meg. Egy szót se mondj senkinek vagy ha mégis akkor néz szét többször is akár és utána, mert azok a rohadékok mindenhol ott vannak és akkor csapnak le, amikor a legkevésbé számítasz rájuk - ezt már egy kicsivel szigorúbban mondta, de közben ott lapult a szemében az a fajta féltő tekintet is. Bólintottam és ez neki elég is volt. - Rendben, akkor vasárnap reggel haza doblak, hogy össze tudj készülni és utána azonnal indulunk is majd
-Miért hányra van megbeszélve? - váltott át az arcom kíváncsivá
-Kettőre, előtte haza doblak, hogy össze tudj készülni addig én vissza jövök, hogy én is elkészüljek és amint vissza mentem érted, már indulunk is, de előtte valahol megtudunk ebédelni, mert maximum fél óra az út a stúdióba - tette át a másik lábát is a padon így már teljesen kifelé volt fordulva és felállt. Követtem a példáját és én is felegyenesedtem. Mostmár meglátszott köztünk az a több, mint húsz centi különbség, de én nagyon is szerettem, hogy magasabb nálam, igaz néha idegesít amikor cukkol a magasságom miatt, de hát ez ilyen - Viszont mára nem találtam ki más programot, neked van valami ötleted? - indult meg az ajtó felé
-Nem nagyon van semmi - követtem és ki is léptünk a szobából. Becsukta magunk mögött az ajtót, de már nem zárta be kulcsra.

*** *** ***

Azóta eltelt egy jópár óra. Már besötétedett és most a nappaliban üldögélünk. Azaz Seb ül én pedig az ölébe hajtott fejjel fekszem a kanapén és a TV-ben lévő műsort nézzük. Hogy mit csináltunk egész nap? Sebnek kiderült, hogy volt pár elintézni valója, ami miatt ismét el kellett menjen így egyedül maradtam a lakásban, de nem is volt baj, mert az emeleten kihasználtam végre, hogy nyitva volt az ajtó így elütöttem az időt. Már alapból későn ért haza, de nem hibáztatom, biztos valami fontos dolog lehetett. Mikor megjött akkor úgy döntöttünk, hogy megvacsorázunk és utána telepedtünk ki a nappaliba, ahol azóta is vagyunk. Én lassan kezdtem érezni, hogy nehezedik a szemhéjam, de megpróbáltam ébren maradni, persze hogy nem jártam sikerrel. A műsorból már csak részleteket láttam aztán egyszer csak teljesen sötétség és magába szívott az álmosság. Ott feküdtem Seb ölében és elszundikáltam.

ʕ•ᴥ•ʔ
Sziasztok! Na igen itt van a mára megígért második fejezet is. Remélem azért élvezhető volt és nem volt olyan unalmas. Nem is húzom tovább ezt a kis utóiratot. További szép reggelt/napot/estét kívánok nektek!❤️