I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Az összejövetel

[Sebastian Stan]

Nagy lendülettel álltam fel a kanapéról és a bejárat felé indultam. Megálltam az ajtó előtt, kilincsre helyezve a kezem lenyomtam és a kitárult ajtó mögött ott állt az én gyönyörű, már hivatalosan is a barátnőm, ami nagy melegséggel árasztja el a szívem, akárhányszor rágondolok és mellette álldogált Natalie is. Beinvitáltam őket. Láttam Sky kezében a jól megszokott műanyag dobozt, amiben nagy valószínűséggel az Anthony által kért Macarone-ok voltak. Natalienál pedig egy nagyobb díszzacskót fedeztem fel, amit persze el akartam venni tőle úriember módjára, de nem engedte.

-Kérlek inkább ezt dugd el addig, amíg a meg nem ebédeltünk - tolta a kezembe a dobozkát - A fiúk merre vannak?

-A nappaliban, de várjatok, mindjárt jövök

-Rendben, itt megvárunk

[Skyler Foster]

Seb eltűnt a boltív alakú ajtó mögött, de rögvest vissza is ért. Engem szokásához híven a derekamnál kezdett a nappali irányába tolni, Natalie pedig követett minket lelkesedve és ahogy láttam folyamatosan nézelődött a házban.

-Szerintem tetszik neki a lakásod - súgtam oda Seb fülébe, hogy Nat meg ne halljam

-Igen, nekem is feltűnt - nevettünk fel, amire Natalie is felfigyelt már

-Min nevetgéltek? - fordította felénk fejét kíváncsi tekintettel

-Semmin semmin - legyintettem neki, hogy nem fontos - Kíváncsi vagyok, hogy mit fog reagálni a fiúkra

-Nem mondtad el neki? - kapta rám a fejét

-Nem, ezért majdnem el se akart jönni. Azt mondta, hogy nem akar zavarni minket, erre mondtam, hogy muszáj jönnie, mert akarunk neki mutatni valami, de azt nem mondtam el, hogy mit, és mivel elég kíváncsi lélek, végül sikerült rávennem - igaz, hogy a nappali nem volt messze az előszobától, de mi olyan lassan mentünk, hogy körülbelül öt percbe telt, mire oda értünk, de nem volt baj, mert Nat addig is nézelődött. Viszont, mikor beértünk a nappaliba Seb oda ment a két férfihoz akik még mindig a kanapén ültek és beszélgettek.

-Fiúk, itt vannak a vendégeink - mutatott át a felettük ránk, mire a két férfi átnézett a válluk fölött és íriszeiket ránk emelték. Amint megláttam felugrottak a kanapéról és megkerülve azt közelebb jöttek. A szemem sarkából láttam, hogy Natalie teljesen ledöbbent. Álla majdnem a padlót súrolta, de tartotta magát.

-Na, hát. Fiúk ők itt Skyler és Natalie - mutatott egyesével ránk, mikor kimondta a nevünket. Mivel Anthony engem ismert így ő rögtön Nathez ment és a kezét nyújtotta felé. Hozzám Chris jött oda.

-Örvendek a szerencsének, Chris Evans - nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam.

-Részemről a szerencse, Skyler Foster vagyok - ráztuk meg egymás kezét, aztán elengedtük.

A mellettünk egymásnak bemutatkozó Anthony és Nat volt. Mikor oda fordultam Anthony éppen kézfejen csókolta a barátnőm, amibe a lány belepirult, de nem szóltunk semmit. Szerintem ebből nagy beszélgetés lesz. Aztán oda lépett Chris is, bemutatkoztak egymásnak és utána csak ott álltunk. Seb törte meg a csendet.

-Ki éhes? Az ebéd ránk vár a konyhában - intett az említett helység felé, aztán el is indult. Mi mind a négyen követtük. Az asztalhoz érve mindenki elfoglalta a neki tetszetős helyet. Seb az asztalfőnél ült, én tőle jobbra foglaltam helyet, mellettem Natalie üldögélt, vele szemben Anthony telepedett le, és velem szemben pedig Chris ücsörgött. Seb elénk tette az ételt, aminek nagyon finom illata volt. Mindenki ki szedett magának ennyit amennyit meg tudott enni és aztán nekiláttunk. Étkezés közben beszélgettünk random témákról. Több mindent megtudtam Anthonyról, Chrisről és Sebről is, na meg a hármójuk barátságáról. Nagyon jó kapcsolatuk van, mintha már testvérek lennének, olyanok, mint mi Natalieval.