I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Mosoly a fülig ér

Percekig öleltük egymást, mintha bármelyik pillanatban eltűntűnk volna. Mikor már éreztem, hogy Dylan lenyugodott annyira, hogy haza tudjon vezetni akkor elengedtem.
- Na látom lenyugodtál - toltam el magamtól
- Teljes mértékben
- Azért ne túlozz
- Oké bocsi, annyira le, hogy baleset nélkül haza tudjunk menni
- Rendben, akkor menjünk haza, kérlek - könyörögtem neki, nem akartam itt lenni több ideig. Gyorsan haza értünk. Kiugrottam az autóból, elővettem a kulcsom és már nyitottam is ki a lakást, az utamat azonnal a szobámba vettem aminek az ajtaját bezártam kulcsra. Sírtam és csak sírtam és meghallottam Dylan-t kopogtatni az ajtómon
- Sky engedj be kérlek - kopogott - Sky kérlek, nem bírom látni, hogy összetörsz és nem vagyok melletted, kérlek nyisd ki az ajtót. Az autóban te nyugtattál meg engem, most rajtam a sor, hogy jó bátyként itt legyek melletted. Kérlek - nem folytatta, de nem is ment el ott állt és várt.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

(November 20, Szombat, 10:00)
Hiába is a szomorú emléknek ami álommá alakult, ennek ellenére is úgy aludtam, mint a bunda. Hosszú volt ez a hét főleg az utóbbi két nap, de kibírtam és ma vár rám egy izgalmas este amit egy olyan emberrel tölthetek, akivel soha nem gondoltam volna. Kipattantam az ágyból a szó szó-szoros értelmében és pizsamában indultam ki a konyhába, ahol lefőztem magamnak a rutinos egy bögrényi kávét. Nat még valószínűleg aludt, gondolom hírtelen jött neki ez a sok ember úgy, hogy egy hét után vissza tért, de nem baj addig én bekapcsoltam a TV-t és néztem valami műsort benne. Már vagy egy órája kint ültem amikor Nat megjelent az ajtóban óriásiakat ásítva, kócosan.
- Jó reggelt álomszuszék - köszöntöttem
- Jó reggelt neked is - kapcsolta be a gépet - Mikor keltél?
- Egy órája körülbelül - néztem rá a fali órára
- Akkor nem is olyan rég. Milyen fitt és üde vagy
- Nem csodálom, már megittam egy bögre kávét, ami nekem mindig segít hála az égnek
- De jó neked, nekem még 3 bögre se segítene - törölte meg a szemét
- Nem baj, neked úgyse kell készülnöd sehova úgyhogy te maradhatsz ilyen bágyadtan, de nekem azért ma kipihentnek kell legyek
- Tényleg, te ma mész a randidra
- Pontosan - ugrottam fel a kanapéról jókedvűen
- Olyan jó téged ilyennek látni - szürcsölt bele a kávéjába
- Milyennek? - fordultam vissza felé
- Hát ilyen boldognak és életvidámnak - mutatott végig rajtam - Örülök, hogy boldog vagy végre és remélem ez így is marad, mert ha meg mer bántani vagy valami esküszöm neked, hogy nem maradnak golyói
- Értettem, majd át adom neki az üzenetet
- Köszönöm, szerintem én nem lennék rá képes
- Gondoltam - nevettem fel - Szerinted süssek valamit, mire megyünk?
- Ahogy szeretnéd, ha kell akkor segítek is
- Rendben, szerinted mit készítsek?
- Jó tudsz sütni úgyhogy akármit is készítesz tuti, hogy ízleni fog neki
- Ez kedves, mindjárt keresek valamit a recept könyvben - szedtem le a polc tetejéről az említett tárgyat és letettem a pultra, amit elkezdtem lapozgatni, mikor megláttam a tökéletes választást - Megvan!!! - kiáltottam fel amitől a barátnőm megijedt, mert megugrott egy kicsit, de felém nézett és kíváncsian vizslatott - Csinálok Macarone-t azt úgy is annyira imádom és remélem neki is ízleni fog
- Az nagyon finom, főleg ahogy te készíted, de akkor dupla adagot csinálj, mert itthonra is kell
- Megegyeztünk - neki kezdtem.

Egy órával később már készen voltam az első adaggal aztán neki láttam a másodiknak is egy újabb óra elteltével teljesen késznek mondhattam magam így az egyik tálat kitettem a pultra, mert az a miénk a másikra meg tettem egy tetőt és eldugtam, nehogy Nat megtalálja és belemajszoljon. 12:00-t ütött az óra.

- Nat, arra gondoltam, mi lenne ha elkezdenénk Marvel maratont tartani?
- Ennél jobb ötletet nem is mondhattál volna drága barátném - csapta össze a tenyerét
- Akkor beteszem az első filmet és amíg nem kell készüljek addig nézhetjük
- Csinálok popcorn-t
- Imádlak

Amíg én a filmet kerestem addig Nat a popcorn-t készítette és mire az elkészült addigra én is megtaláltam az Amerika Kapitány - Első bosszúálló filmet. Elhelyezkedtünk kényelmesen a kanapén és elindult a film, a kukoricát majszoltuk addig amíg az el nem fogyott. Összesen csak 3 filmet tudtunk megnézni, de az is valami, nagyon élvezetesek ezek a filmek, mert a színészek tökéletesen eljátsszák a szerepeiket és, mert amúgy is jók hiszem Marvel filmekről beszélünk.
- Ez jó volt, majd holnap fojtatjuk ugye?
- Hogyne, ki nem hagynám, viszont most nekem el kell menjek készülni
- De hisz még csak 16:30 van, hova sietsz? Kettőnk közül te vagy az aki 5 perc alatt készen tud lenni
- Tudom, de most úgy érzem, hogy időre lesz szükségem, most valamiért azt érzem, hogy nem tudom mit vegyek fel
- Mit mondott, milyen ruhát vegyél?
- Azt mondta, hogy nem kell kiöltözni, inkább melegen és kényelmesen öltözzek, meg hogy vigyek pulóvert
- Akkor gyere segítek - elindultunk a szobám felé és kinyitottuk a szekrényt. Az elméletem igaz volt, egy órán át csak a ruhákkal bajlódtunk mire meglett a tökéletes. Egy fekete farmert, egy szürke pólót „Enjoy the life" felirattal és egy fekete kötött pulcsit. A farmer az enyém volt, a pólót és a pulcsit pedig Nat adta kölcsön. Gondoltuk, attól hogy még melegen kell öltözzek, nézzek ki normálisan, de szerintem ez tökéletes választás volt.
- Nagyon jól nézel ki, többször kéne ilyen stílusú ruhákban járnod
- Nekem is tetszik, na majd meggondolom
- Mikorra is jön a herceged?
- Nem a hercegem, amúgy meg 18:00-ra miért?
- Mert - nézett rá a telefonjára - 17:50 van
- Jesszusom, így elment az idő? - kaptam a fejemhez - Gyorsan a sütit és már megyek is - ekkor megcsörrent a telefon - Ő az... mit tegyek?
- Vedd fel addig hozom a sütit
- Rendben - felvettem a telefont és megpróbáltam normálisan beleszólni, mondom csak Próbáltam - Szia Sebastian mi a helyzet? - jesszusom
- Szia Skyler remélem nem felejtetted el
- Oh, hogy felejthetném el
- Megkönnyebbülten, akkor nemsokára ott vagyok
- Várlak, szia
- Szia... - és már ki is nyomtam - Nat hol vagy már?
- Jövök - futott a tál sütivel felém - itt vagyok - nyújtotta oda
- Köszönöm, mindent köszön... - nem tudtam befejezni, mert elkezdett kitolni az ajtón
- Majd holnap megköszönöd, miután összejöttetek
- Azért ne túlozz
- Oké-oké, na szia jó mulatást - és rám csapta az ajtót
- Hát akkor indulás - mondtam kevésbé magabiztosan és elindultam a lépcsők felé. Már nem sok választott el a kijárattól és egyre gyorsabban vert a szívem. Kiléptem a bejáraton és ekkor kanyarodott be a fekete Audi az utcába.