I'm Finally Happy - Sebastian Stan ff. SZÜNETEL

Álom nélküli éjszaka

Az előző fejezetből...

Láttam rajta, hogy habozik, de aztán megtette. Ajkait az enyémhez nyomta és lassan, de mégis szenvedélyesen megcsókolt. Először meglepődtem, de mivel én is akartam, így visszacsókoltam, egyik kezemet felvezettem tarkójára és ott pihentettem, a másik kezemmel pedig belemarkoltam félhosszú hajába. Ő az egyik kezét az arcomon pihentette a másikat meg a derekamon. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkát, amikor pihegve váltunk el egymástól levegőhiány miatt.

-Ezért - vett egy nagy levegőt - Tudod Sky, már az első nap amikor megláttalak az étteremben tudtam, hogy te nem egy hétköznapi lány vagy, és ez be is bizonyosult. Nagyon megkedveltelek
-Nem tudom mit mondjak - kapkodtam a gondolataim között
-Nem kell mondj semmit, csak arra a kérdésemre válaszolj, hogy pénteken is lenne kedved elmenni velem valahova?
-Nem tudnék nemet mondani - vigyorogtam
-Istenem, de örülök - fújta ki jó mélyen a levegőt - Nem baj, ha... - nem fejezte be, mert mohón újra megcsókolt, de ebbe némi mohóságot véltem felfedezni, de nem elleneztem, viszonoztam. Mosolyogva váltunk el egymástól
-Viszont nekem most mennem kell - mondtam szomorúsággal
-Rendben - láttam, hogy ő is elcsüggedt, de aztán újra mosoly ült az arcára
-Min mosolyogsz?
-Semmin, semmin - vigyorgott, mint a tejbe tök
-Furcsa vagy nekem, de oké - kíváncsi voltam, de úgy se tudnám kiszedni belőle - Jó éjt Seb - adtam egy lágy puszit a szája szélére és már bent se voltam az autóban. Olyan gyorsan kiugrottam, hogy ő lehúzta az ablakot és kiszólt
-Neked is jó éjt Sky - intett.

A vigyort nem lehetett lekaparni az arcomról. Soha életemben nem voltam ilyen boldog. Tényleg újra élem azt az időszakomat, amit sírással és szomorúsággal kellett töltsek, de őszintén, nem bánom, hogy most kell átéljem, hiszen egy ilyen jóképű, és rendes férfival élem át. Ha gondoltam volna se hittem volna ezt el. A kislányos vigyorommal az arcomon indultam fel a lépcsőházban. Felértem a harmadikra és szinte szárnyalva mentem oda az ajtónkhoz. Előhorgásztam a kulcsom a táskámból és kinyitottam az ajtót. Nem is néztem, hogy mennyi az idő így a telefonomat is előkapartam. Megnéztem és 00:30-at mutatott ~ Jaj, mi lesz velem reggel, hulla leszek ~ De ezért az élményért megéri reggel, hullaként kelni. Natalie nagy valószínűséggel aludt, ezért amilyen halkan csak tudtam levettem magamról a cipőt és a kabátot. Elmentem a fürdőbe lezuhanyozni, fogat mosni. Aztán a szobámba mentem. Ott át vettem a pizsamám, ami, mint mindig az a nagy póló volt. Bebújtam az ágyba. A Sebtől kapott plüss sárkányomat szorongatva aludtam el.

(November 23, Kedd , 5:30)
Mint minden reggel, megint az ébresztőm borzalmas ricsajára keltem. Valami feltűnt nekem amikor felkeltem, olyan szokatlan, mintha. És ekkor beugrott. - Nem volt rémálmom - ~ Vajon mitől nem lehetett? ~ Nem mintha nem örültem volna neki csak úgy meglepett, talán az a kis plüss van mögötte. Lehet, hogy azért van, mert Sebtől kaptam, de nincs időm ezen agyalni most. Ahogy tudtam kiugrottam az ágyból és a szekrényemhez léptem. Kivettem egy szürke melegítőt és egy fehér bő pólót. Már egyre hidegebbek vannak, így muszájnak éreztem. Kimentem a szobámból egyenesen a fürdőbe vettem az irányt, kopogtam hátha Nat bent van, és voilà tényleg bent volt, így inkább elmentem a konyhába lefőzni magamnak egy kávét. Nem éreztem magam fáradtnak ahhoz képest, hogy csak 5 órát aludtam összesen, de a szokás hatalma győzött. Kinyomta az utolsó cseppet is. Elvettem a bögrém. Natalie is megérkezett, ő ramatyabbul nézett ki, mint én, de amint észre vette, hogy én majd kipattanok a bőrömből ő is feléledt.

-Mi ez a nagy öröm - tárja szét karjait
-Képzeld el - ugrándoztam - Tegnap...
-Kicsit nyugodj le, mert nem értem amit mondasz. Mi volt tegnap?
-Okés, inkább leülök - leültem a bárszékre barátnőm mellé - Szóval tegnap, elmentünk az óriás kerékre
-De hisz tériszonyos vagy
-Tudom jól, de egész végig fogta a kezem, ölelt és nem engedett el. Aztán megmutatta fentről a kilátást, mintha a csillagokra néztünk volna le föntről, az egész város világított. Miután leértünk elmentünk az ottani kis vásárba, ahol horgászott nekem egy plüss sárkányt, ami bent van a szobámba, majd este megmutatom.
-Rendben és? Gondolom nem a plüss miatt vagy ennyire felpörögve, és a kávé sem áll mögötte - mutatott végig rajtam
-Nem, tényleg nem
-Akkor mondj már te lány
-Jó oké, elkezdtem fázni, amit ő is észre vett így kézen fogva vissza mentünk az autóhoz, mikor ideértünk akkor megköszöntem neki, meg mondtam, hogy csodálatos volt, amire ő azt mondta, hogy olyan csodálatos, mint én.
-Fogadjunk erre te a szokásos „Ez nem igaz" szöveget vetted elő
-Igen, és emiatt mérges is lett és mondtam neki, hogy nem ismert teljesen ezért ne mondja ezt, na mindegy és a végén megcsókolt - láttam, hogy barátnőm szeme majd kipattan a helyéről úgy megdöbbent
-Uram Isten csajszi, ezt nem hiszem el. Amerika egyik leghelyesebb színésze megcsókolt - sikongott
-Jó azért nem szeretném, ha a szomszédok meghallanák, meg én nem úgy szeretnék rá gondolni, mint egy színészre, hanem, mint egy férfire aki iránt mély érzelmeket érzek, jó
-Persze, megértem. De ez valami elképesztő - állt fel - Annyira örülök, hogy boldog vagy Sky. Jó ilyennek látni - ölelt meg
-Én is jól érzem magam - öleltem vissza - És képzeld, ma reggel nem keltem rémálomra - toltam el magamtól. Ő is meglepődött, de láttam rajta, hogy örül a híreknek. Az összesnek. Miután ki örömködtük magunkat elkezdtünk készülni, aztán elindultunk a munkába. Szinte normális munkanapom volt addig amíg Seb meg nem jelent újra és egy szál vörös rózsával a kezében és egy doboz csokival. Kimentem az épület háta mögé. Ott állt ismét kezében a szál virággal és édességgel. Rövid csókkal köszöntött, amin meg is lepődtem ~ Nem gondoltam volna, hogy már ennyire nyilvánosan, de nem vagyok ellene ~ Visszacsókoltam. Átadta az ajándékokat

-Már értem miért vigyorogtál este olyannyira - idéztem vissza az éjszakára
-Kitaláltad, meg szerettelek volna lepni
-Újra - mondtam ki egyszerűen
-Igen, neked bármikor - puszilt arcon
-Köszönöm, tényleg - pirultam el ~ Miért csinálod ezt velem? ~ Lehet egy kérdésem?
-Neked bármennyi - fogta meg a vállam, ahol bizsergő érzést kezdtem el érezni, alig tudtam kibökni, amit akartam volna valójában mondani, de végül sikerült
-Azt szerettem volna kérdezni, hogy ma este el tudnál értem jönni? Szeretnék beszélni veled valamiről, azaz szeretnék feltenni pár kérdést
-Eljöhetek, ha szeretnéd
-Szeretném, persze ha neked nem gond
-Akkor 19:00 itt vagyok - adott egy puszit a számra és már ott sem volt, engem pedig ott hagyott a kusza gondolataimmal a fejemben. Vissza mentem az étterembe, az öltözőben letettem az ajándékokat és a kabátomat, aztán vissza mentem dolgozni. A napom átlagosan telt, de megint vigyorral az arcomon csináltam végig. Natalienak és Stellának se mondtam semmit. Igen Stella is már legjobb barátnőnk lett, szinte ő is tud mindent. Mikor vége lett a napnak, én már a rendes ruhámban vártam Nataliere aki nemsokára ki is lépett a folyosóra. Mondtam neki, hogy ma egyedül kell haza menjen, mert ma Seb visz engem haza, erre vágott egy perverz mosolyt, de megértette. Isaac még bent maradt az étterembe, legalább nem kell az ő igéző szemeivel szembe nézzek. Kimentünk az üvegajtón és rám már ott várt ő. Natalie egy öleléssel elköszönt és el is tűnt a sötétben. Én odasiettem a fekete autó előtt álló férfihez és egy nagy öleléssel köszöntöttem, amint meg is lepődött. Eltolt magától és megcsókolt.

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-
Sziasztok! Remélem ez a fejezet is tetszett. Tudni lehet rólam, hogy nekem este jönnek meg az ötletek, szóval úgy készüljetek, hogy reggelenként fogom kirakni az új fejezeteket, de lehet lesznek napközben is, aztán majd valamikor rendszerezem, hogy ti is tudjátok követni! Remélem tetszett nektek, köszönöm a vote-okat❤️😌