Meglepetés! :)
A laptopom még mindig utál, de már hiányzott a történet, természetesen az olvasók is, úgyhogy nagyon gyorsan ki kellett valamit találnom és szerencsére sikerült az öcsémtől kierőszakolnom addig a gépet, míg meg nem írom az új részt. :) Átmeneti állapotnak tökéletesen megfelel.
Egyébként nagyon hálás vagyok nektek, mert még így is, hogy már lassan két hónapja nem írtam részt, a történetem lassan, de biztosan eléri a 9000 megjelenítést. Amikor láttam el se hittem, hogy még ezek után is képesek vagytok olvasni a történetet, hogy ilyen csúnyán kudarcot vallottam, de tényleg nagyon köszönöm nektek, hogy ennyire bíztok bennem. Nagyon jól esik! :) <3
U.i.: Körülbelül még két rész van hátra és az epilógus és vége a könyvnek. :( Jó olvasást! ^^
U.u.i: http://www.wattpad.com/108213810-kik-me-baby-l-h-1-st-new-contact?d=ud elkezdtem a Luke-os fanfiction-öm is. remélem nem túl szar :*
-----------
-Ashton, menj el! Kérlek…-szóltam rá erőtlenül.
-Addig nem, amíg meg nem beszéltük ezt az egész hülyeséget.
-Nincs mit megbeszélni. Vége van. Tűnj el az életemből.-könnyek gyűltek a szemembe és egész testemmel az ajtót nyomtam, de Ashton ereje háromszor akkora, mint az enyém, ha egészséges vagyok, de tekintve, hogy jelenleg elég erőtlen vagyok, semmi esélyem sem volt vele szembe, ezért könnyen bejutott a lakásba. Lehajtott fejjel álltam és a padlót vizslattam.
-Szépen kérlek, hadd magyarázzam el a dolgokat.-tett egy lépést felém, mire én ijedten felkaptam a fejem és tettem egy lépést hátrafelé.
-Mit? Azt, hogy csak úgy jössz és megerőszakolsz?! Vagy azt, hogy összeállsz egy számodra teljesen idegen emberrel, csak azért, hogy bosszút állj rajtam, mert boldog vagyok?!-a szemeim szikrákat szórtak és szinte felrobbantam idegességembe.-Szerintem ezen nincs mit magyarázni, úgyhogy felőlem el is tűnhetsz.-vágtam hozzá flegmán, majd sarkon fordultam, letöröltem a könnyeim és a nappali felé vettem az irányt. Hallottam, hogy Ashton követ, de nem érdekelt. Kényelembe helyeztem magam a kanapén úgy, hogy háttal legyek neki. Éreztem magamon a tekintetét, és egyenlőre még nem álltam neki olvasni, hanem azt vártam, hogy mi lesz a következő lépés.
-Na mi az? Itt vagyok védtelenül és tök gyengén. Most nem akarsz valami ocsmányságot művelni velem?-tettem fel neki gúnyosan a kérdést. Ashton sóhajtott egyet és lassan, de biztosan bekerült a látóterembe.
-Tudom, hogy erre nincs bocsánat.-motyogta alig hallhatóan.
-Roppant jól következtetsz.-forgattam meg a szemeimet.-Eltaláltad. Nincs.
-Emily, kérlek ne haragudj rám. Nagyon szépen kérlek, adj még egy utolsó esélyt. Bebizonyítom, hogy mindennél fontosabb vagy számomra és, hogy még több dolgot tennék meg érted, mint Calum. Tudom, tudom, hogy képes lennék téged boldoggá tenni és veled együtt megöregedni boldogan. Hagyd el Calumot, kérlek. Én ebbe belehalok Emily.-Ashton letérdelt elém és könnyes szemekkel nézett rám.
-Még képes vagy ilyeneket mondani Calumról? Nem hiszem el, hogy nem fogod fel azt, hogy ezzel már átléptél bizonyos határokat. Különben is, ha mindennél fontosabb lennék neked, akkor nem tetted volna ezt. Ráadásul kétszer. Régebben azt hittem, hogy sohasem fogok ismerni még egy olyan jó embert, mint amilyen te vagy, de kurva nagyot tévedtem.-nevettem fel hitetlenül.-Abba egészen biztos vagyok, hogy a jó ember az nem nálad kezdődik. Távolról sincs közöd a jó emberekhez. Ha akarnálak, se tudnálak többet szeretni Ashton. És tudod mit? Nagyon örülök, hogy végre kiderült, hogy milyen ember vagy valójában.-rezzenéstelen arccal mondtam mindezt Ashton szemébe. Nagyon nehezen ment, hogy el tudjam takarni a belső érzelmeimet és azok ne látszódjanak az arcomon. Fájt, nagyon is, de ezek után még csak Ashton közelébe se akarok lenni.
-Remélem Calum megbecsüli azt, amije van, de főleg téged.-a hangja rekedtes volt a sírástól. Egy teljesen összetört embert láttam magam előtt, de most már legalább tudom, hogy milyen ember valójában ő.
-Hidd el, már most azt teszi.-néztem mélyen a szemébe.-Ashton, menj haza Sydneybe és keress magadnak valakit, akit szerethetsz és ő is viszont szeret téged, engem pedig felejts el. Örökre.
-Mi van, ha összefutunk az utcán? Számomra az olyan lesz, mintha eltörnék valamelyik csontom.
-Amiatt te ne aggódj. Nem fogunk összefutni sehol sem. Én itt maradok Angliában. Többet nem megyek vissza Sydneybe, vagy csak nagyon ritkán.-óvatosan felálltam a kanapéról és Ashton elé álltam.
-Szóval, akkor tényleg vége? Mindennek?-aprót bólintottam, mire Ashton sóhajtott egy nagyot ezzel jelezve, hogy beletörődött a dologba.-Egy utolsó ölelés?-nézett rám bátortalanul.
-Nem.-ráztam meg a fejem nemlegesen.-Mondtam már, itt vége mindennek.
-Rendben. Hát, akkor szia Emily.-nézett rám szomorúan Ash.
-Szia.-suttogtam alig hallhatóan. Ashton sarkon fordult és elment. Hallottam, ahogy az ajtó csapódik és megkönnyebbülten hunytam le a szememet, majd hosszan kifújtam a levegőt. Hát ezen is túl vagyok. Remegő lábakkal kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet mielőtt még összeesnék. Az este hátralévő részét olvasással töltöttem egészen addig, amíg a srácok haza nem jöttek. Luke és Michael borzalmasan be voltak rúgva és mindenen össze-vissza röhögtek. Igazából vicces volt, amiket műveltek, de miután Luke lehányta a szőnyeget, Michael pedig belehányt a mosogatóba, utána már nem nagyon tudtam rajta röhögni. Szerencsére Calum észnél volt, úgyhogy ő elvonszolta őket aludni, majd segített nekem eltakarítani a hányást. Calumnak nem akartam még egyenlőre elmondani, hogy Ashton itt járt, míg ők nyugodtan buliztak, mert szinte biztos vagyok benne, hogy elindult volna az éjszaka közepén és megkereste volna Ashtont, hogy „beszéljen” a fejével. Inkább várok vele reggelig.
-Elmegyek fürdeni. Eléggé pia és cigi szagom van.-Calum odalépett hozzám és egy puszit nyomott a fejemre. Mosolyogva bólintottam, majd Cal eltűnt én pedig még egyszer felmostam a konyhába és a nappaliba, a szőnyeget pedig kivittem az udvarra száradni. Az emeleten Luke és Michael szobája előtt elhaladva hallottam, ahogy szinkronba horkolnak. Halkan kuncogtam, amikor arra gondoltam, hogy holnap reggel ennek milyen böjtje lesz. Számítok rá, hogy három másnapos és dilis fiú fog körbevenni és egész nap vigyáznom kell rájuk.
Gyorsan rendbe raktam az ágyunkat és fáradtan másztam be a takaróm alá. Megvártam Calumot, míg végez a fürdéssel. Halkan jött be a szobába, mert azt hitte, hogy már alszom és óvatosan átölelt.
-Hogy éreztétek magatokat?-kérdeztem hirtelen, ezzel megijesztve Calumot.
-Basszus, megijesztettél. Azt hittem alszol.-morogta Calum a nyakamba.-Egyébként egész jól. Michael elkezdett befűzni egy csajt, de aztán nem jött össze neki, mert mint kiderült a csajnak Luke jön be. Michael pedig közölte, hogy akkor őt nem érdekli, és inkább iszik, minthogy csajozzon. Utána pedig Luke is követte a példáját és csúnyán berúgtak.-kuncogott halkan.
-Na és te hány csajt bolondítottál magadba?
-Egyet, de sajnos ő ma este nem volt ott.-puszilta meg óvatosan a nyakamat Cal.
-Kell, hogy féltékeny legyek?
-Hát, ha magadra akarsz féltékeny lenni, akkor hajrá.-nevetett fel.-És a te estéd milyen volt?
-Nem történt semmi különös.-füllentettem és idegesen elkezdtem fészkelődni Calum karjai között.-De most már aludjunk. Álmos vagyok, főleg a hányás takarítása után. Tuti, hogy holnap jól lecseszem őket.
-Remélem, hogy megteszed. Na, de jó éjszakát bébi. Nagyon szeretlek.-suttogta Calum.
-Szép álmokat. Én is szeretlek.-simítottam végig Cal karján.
Ajajj, holnap nehéz nap vár rám.
