27. rész

2K 132 14
                                    

-Először beszélek én anyáékkal.-álltam fel az asztaltól és elővettem a farzsebemből a telefonomat. A fiúk helyeslően bólogattak, majd felvonultam az emeletre telefonálni. Közben gyors fejszámolást végeztem, hogy otthon hány óra lehet, nehogy véletlen felkeltsem a szüleimet. Mivel még csak este 10 óra van Sydneybe gondoltam egy próbát megér, hogy felhívjam őket. Anya szerencsére a 3. csengésre felvette a telefont.

-Szia kicsim. Hogyhogy ilyen későn hívsz minket? Csak nincs valami baj?-kérdezte anya aggódva.

-Szia anya. Nem, nincs semmi baj. Vagyis izé…-húztam el az ’é’ betűt.

-Történt valami?-sürgetett anya.

-Csak rengeteget gondolkodtam az Ashtonos dolgon mióta itt vagyunk. Jóformán csak azon gondolkodom.-anya elől direkt elhallgattam azt, ami történt, mert ha ezt megtudná, abban a pillanatban mehetnénk haza.

-És mire jutottál?

-Jaj, anya. Félek megkérdezni.-idegességemben egyik lábamról a másikra álltam.

-Emily, mondd már. Ne idegesíts!-emelte fel anya a hangját.

-Nem szeretnék visszamenni Sydneybe. Ashton és Belle miatt.-böktem ki végül.

-Úgy érted, hogy ott maradnál?

-Igen.-mondtam vékony hangon. Még számomra is ismeretlen volt a hangom. Teljesen távolinak tűnt.

-Emily, ez szerinted jó ötlet? Mármint, oké, elismerem, hogy mindig is nagyon önálló gyerek voltál, de ez nem lenne túl nagy lépés számodra? Egyedül ott maradni Angliába?

-Ezt láttam jónak, anya. Tudom, így elsőre borzalmasan hangzik, hogy 18 évesen már önálló utakon akarok járni, de hidd el, nekem sokkal jobb lenne itt.

-Összevesztetek Calummal?-kérdezte hirtelen.

-Mi? Nem, dehogy. Nagyon jól megvagyunk egymással. Sőt, tökéletesen.-egy mosoly kúszott az arcomra, ahogy arra gondolok, hogy Calummal milyen kiegyensúlyozott a kapcsolatunk.

-Idefigyelj Emily. Én megengedem, de csak és kizárólag akkor, ha Calum is ott marad veled. Bízom benne, hogy vigyázni fog rád.

-Beszéltem vele, és azt mondta, hogy ha a szülei nem engedik, akkor is itt maradna velem, úgyhogy ezzel nincs gond.

-Többiek?

-Ők a te válaszodra várnak.

-Maradhatnak.-kihallottam anya hangjából, hogy mosolyog.-Viszont a pénzügyeket nektek kell intézni. Kajára minden hónapba fogunk küldeni pénzt, de a többit magatoknak kell megoldani.

-Ó, anya. Nagyon köszönöm!-hatódtam meg.-Vigyázni fogunk a házra, ígérem.

-Ja, és még valami. A sulit ott fogod befejezni, úgyhogy a nyár folyamán valamikor odautazunk és elintézünk mindent.

-Rendben van.-mosolyodtam el.-Most leteszem, hagylak titeket aludni, én pedig közlöm a fiúkkal a jó hírt.

-De ugye minden rendben van? Mármint nem hallgatsz el, ugye semmit?-kérdezte anya gyanakvóan.

-Nem.-füllentettem.-Na de most már tényleg menj aludni anya. Köszönök mindent!

-Igazán nincs mit kincsem. Szeretlek.

-Én is téged anya. Puszilom apáékat. Jó éjszakát.

-Szia Em.

Letettem a telefont és fénysebességgel száguldottam le a konyhába. Szegény Calumot majdnem fellöktem, de időben kapcsolt, úgyhogy sikerült elkapnia engem is, és magát is meg tudta tartani. Széles vigyorral az arcomon lábujjhegyre álltam és adtam egy puszit az orrára.

australian affair ; |c.t.h.|Where stories live. Discover now