Hali mindenkinek! ^^ Nagyon szégyenlem magam, de az ezutáni részt maximum csak pénteken fogom tudni hozni, mert utolsó hétre halasztottak nekünk 3 témazárót. Megpróbálom túlélni a hetet, úgyhogy gondoltam felrakom ma a következő részt és péntekig meg valahogy megírom a 12. részt. :) Addig is jó olvasást! :3
----------
-EMILY! JÖTTÜNK TAKARÍTANI!-hallottam Belle kiabálását, de azt hittem, hogy csak álmodom, úgyhogy nem keltem fel rá, hanem békésen aludtam tovább, majd trappolást hallottam a lépcsőnk felől és Belle feltépte a szobám ajtaját.
-Emi… Mi a fasz?!-amint ezt kimondta Belle, kipattantak a szemeim, mert rájöttem, hogy én ezt nem álmodom.
-Baszki Belle.-ültem fel hirtelen az ágyba. Kikerekedett szemekkel nézett engem és Calumot, majd egy mocskos vigyor jelent meg az arcán. Megértem. Meztelenül aludtunk egymás mellett. Cal az egészből semmit nem érzékelt, szóval ő édesen szuszogott tovább, míg én próbáltam nem felgyulladni.
-Ez most…?-dadogott Belle össze-vissza.
-Igen, az. Kimennél?
Belle sarkon fordult és lement a földszintre. És ahogy hallottam nem csak Ash és Belle vannak itt nálunk, hanem Luke és Michael is. Fasza. Visszadőltem az ágyba, mire Cal elkezdett mellettem mocorogni. Kezeivel elkezdett valamit keresni, ami én voltam, és amint megtalált magához húzott.
-Mennyi az idő?-kérdezte rekedtes hangon.
Kinéztem az ablakon és onnan próbáltam megállapítani, hogy kb. hány óra lehet.-Olyan fél 5, 5 körül lehet. Délután.
-Gondoltam, hogy nem hajnalba. Ha jól tudom, akkor még nem aludtunk.-Cal óvatosan beleharapott a nyakamba, én pedig mosolyogtam, mint valami idióta. Most akkor vajon kijelenthetem, hogy hivatalosan is együtt vagyunk?-Amúgy miért keltél fel?
-Ööö, izé. Belle ránk nyitott.
-Hogy mi? Éjjel???-ült fel Calum hirtelen és ijedten nézett rám.
-Dehogy. Az előbb. Jöttek takarítani. Bár fogalmam sincs, hogy hogyan jutottak be a házba. Este bezártam a bejárati ajtót.-néztem furán.-De azt remélem tudod, hogyha lemegyünk, akkor 4 kíváncsi szempár fog ránk szegeződni.
-És ki az a 4?-kérdezte Cal felvont szemöldökkel.
-Belle, Ashton, Luke és Michael.-mikor kimondtam Mikey nevét hirtelen beugrott, hogy mit műveltünk tegnap este. Basszus. Gondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e Calumnak, de inkább nem. Jézusom, mekkora egy ribanc vagyok…
-Nem lehetne, hogy inkább idefent maradjunk a meleg takaró alatt?-kérdezte kiskutya szemekkel.
-Jó lenne, de nekem is segítenem kell. És ha már itt vagy, befogunk téged is.-mosolyogtam rá.-Add ide a takaróm.
-Miért?
-Mert ki szeretnék kelni az ágyból és esetleg fel is öltöznék.
-Minek rád az a takaró? Úgyis láttam mindent éjszaka.-kacsintott rám Calum.
Sóhajtottam egy nagyot, majd hátat fordítottam neki és kikeltem az ágyból. Visszanéztem Calumra, aki engem nézett, állkapcsa teljesen meg volt feszülve.-Mi a baj?
-Khm, lehet mégis csak kellett volna rád az a takaró. Ha nem mész gyorsan be a fürdőbe és zárod magadra az ajtót, akkor a többiek ne számítsanak egy darabig a segítségünkre.-Cal elkezdett fészkelődni az ágyban. Fogalmam sem volt mire céloz egészen addig, amíg lejjebb nem vittem a tekintetem. A takaróm Calum ágyékánál kicsit megdudorodott.
-Ó jaj.-elvörösödtem.-Nem volt elég, hogy hajnali ötig fenn voltunk?
-Úgy néz ki nem.-nézett rám Cal perverz vigyorral a fején.-Szóval mielőtt lemegyünk még egy? Mondjuk fürdés közben.
-Álmodozz csak Hood.-villantottam rá egy széles mosolyt, majd megfordultam és bementem a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót, mert pontosan tudom, hogy Calum képes lenne bejönni. Gyorsan összekaptam magam és leellenőriztem magam a tükörben. Keresnem kell egy sálat, vagy valami garbót, mert a nyakamat Calum harapásnyomai tarkítják, és nem akarom, hogy a többiek emiatt piszkáljanak. Miután végeztem visszamentem a szobámba, ahol Cal már felöltözve heverészett az ágyamon és egy mosolyt küldött felém. Fogalmam sincs, hogy honnan jött, de rettentő bűntudatom van Mikey miatt. Nem akartam, hogy egy véletlen elejtett megjegyzés miatt ne tőlem tudja meg, hogy mi történt. Leültem az ágyam szélére és Calum hátulról megölelt, majd egy puszit nyomott a fejemre.
-El kell valamit mondanom.-sóhajtottam fel.-Utálni fogsz, de inkább tőlem tudd meg, mint mástól.
-Ez rosszul kezdődik.-Cal nem húzódott el tőlem, továbbra is a lábai között ültem.
-Tegnap este a bulin nagyon berúgtam, de gondolom ezt észrevetted éjjel rajtam. Szóval miután Michael és Luke beállítottak eléggé elszomorodtam, hogy te nem jöttél. Aztán Belle-el csak ittunk és ittunk, végül a dohányzóasztal tetején kötöttünk ki és ott táncoltunk. Sajnos emlékszem mindenre, arra is, hogy Mikey mögém jött és levett a dohányzóasztalról és a karjaiban kötöttem ki. Először csak szemezett velem, de aztán megcsókolt. Nem tudom, hogy ő mennyire volt berúgva, de azt tudom, hogy én nagyon, és én nem tudtam mit csináljak. Jézusom Calum, egy ribanc vagyok.-arcomat a tenyerembe temettem és még néhány könnycseppet is elejtettem úgy, hogy Cal véletlen se láthassa.
Nem szólalt meg, én pedig kétségbeestem. Éreztem, hogy most rontottam el mindent végleg. Még mindig nem engedett el a szorításából, még mindig ölelt. Megpróbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem engedett.
-Calum, engedj el.
-Nem. Nem foglak elengedni.-ha lehet még jobban magához szorított.-Nem akarlak.-arcát a nyakamba fúrta és egy puszit nyomott a nyakamra.
-Pedig rohadt szarul érzem magam emiatt.
-Sejtettem, hogy valamelyik gyökér bepróbálkozik, úgyhogy meg se lepett.
-De téged ez nem zavar?-fordultam félig hátra, hogy végre a szemébe tudjak nézni.
-Nem. Majd ezt elintézem vele. Nem a te hibád. Michael sokszor kihasználja, ha egy lány nincs magánál. Most se okozott csalódást.-olyan édesen mosolygott rám, hogy kedvem lett volna sírni. Túlságosan gyenge lettem mióta Calummal összemelegedtünk és túl sokat sírok.
-BELLE! MIKOR ÓHAJTASZ LEJÖNNI? MEGINT A LEPEDŐT GYŰRITEK?-kérdezte Belle ordibálva.
Calummal összenéztünk és én fülig vörösödtem, Cal pedig óvatos vigyorra húzta a száját.-Este itt maradhatok?-duruzsolta a fülembe.
-Öhm, felőlem. Ha nincs más dolgod.
-Elmehetnénk valahova végre és megejthetnénk az első randit.
-Jól hangzik. De most már menjünk le, mert ránk fognak rontani.-kibújtam Calum öleléséből, majd felrángattam őt is az ágyról és lementünk a többiekhez.
Pont, ahogy gondoltam. Amint egy légtérbe kerültünk a többiekkel, mindenki ránk kapta a tekintetét és kíváncsian fürkésztek minket. Végignéztem mindenkin és megakadt a szemem Ashtonon. A konyhapultnak támaszkodott háttal és kifejezéstelen arccal vizslatott. Semmi reakció és semmi érzelem nem tükröződött rajta és ez nagyon rosszat jelentett. Ellökte magát a konyhapulttól és kiment a hátsó ajtón a kertbe. Calum rám pillantott, bíztatóan rám mosolygott és intett a fejével, hogy menjek Ashton után. Elengedtem a kezét és Ashton után mentem az udvarra. Ahogy sejtettem, a szokásos helyünkön ücsörgött. A hintánkban.
-Ash.-szólítottam meg bátortalanul, majd odaléptem elé. Felnézett rám hatalmas zöld szemeivel. A tekintete fátyolos volt, amitől nekem rögtön összeszorult a szívem.
-Boldog vagy vele?-szegezte nekem a kérdést. Arcáról most már a szomorúság tükröződött. Én ezt nem akartam. Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle…
