Egész testemben remegtem. A fejemben csak az az egy szó játszódott le újra és újra. Meghalt. Megöltem egy embert. Hátat fordítottam a többieknek és elindultam fel az emeletre.
-Emily. Mi a baj?-hallottam Calum hangját mögülem. Csak megráztam a fejem és eltűntem a látóterükből. Egyenesen a szobánk felé vettem az irányt és amint beértem a szobába elterültem az ágyunkon. A plafont bámultam és teljes ürességet éreztem. Mi lesz most velem? Tuti, hogy a börtönbe rohadok meg, ha kiderül, hogy én tettem. Hallottam, hogy nyitódik az ajtó, de nem érdekelt. Tudtam, hogy Calum az. Leült mellém és óvatosan végigsimította a hasam.
-Kicsim, mondd el.-suttogta Cal.
-Nem hinném, hogy tudni akarod.-válaszoltam rekedtes hangon.
-Akár hiszed, akár nem, tudni szeretném, hogy mi a baj.
-Rendben. Te akartad.-felültem az ágyba és törökülésbe elhelyezkedtem Calum előtt.-Én voltam. Én tettem. Én öltem meg Nicket. Meg kellett valahogy védenem magam és leszúrtam. Nem tehettem mást Calum.-lehajtottam a fejem, mert ezek után nem akartam Cal szemébe nézni. Vagy fél percig meg sem szólalt. Gondolom a döbbenettől nem tudott mit reagálni.
-Helyesen cselekedtél Emily.-simította végig Calum az arcom vonalát.
-Hát én ezt nem nevezném annak.
-Miért? Ha ezt nem teszed meg, akkor lehet el se engedett volna. Emily, gondolkozz. Muszáj volt ezt tenned.
-De meghalt. És én öltem meg.-néztem rá kétségbeesetten Calumra.
-Öltözz fel és utána elmegyünk a rendőrségre.-bólintottam, majd Cal felsegített az ágyról és a derekamat átkarolva betámogatott a fürdőbe. Megmostam az arcom, felkötöttem a hajam és magamra aggattam néhány otthonra szánt ruhadarabot. Jelenleg az érdekelt a legkevésbé, hogy hogyan nézek ki. Csak legyek már túl ezen az egészen. A fürdőből kiérve Calum ismét odalépett mellém és újra a derekamat átkarolva indultunk el a földszintre. A lépcsőnél felvett az ölébe és úgy vitt le. Mikey és Luke a nappaliban ültek és a tévét néztek.
-Valami hír?-kérdezte Cal még mindig engem tartva erősen, de mégis gyengéden.
-Semmi.-kapcsolta tovább Luke a tévét.
-Elmegyünk. Nem tudom, mikor érünk haza. Majd jövünk.-Calum intett a fiúk felé, majd elindult velem ki a kocsihoz. Segített beülni a kocsiba, mert még mindig rettentően fájnak a lábaim, hiába vettem be vagy hat fájdalomcsillapítót.
-Jól vagy?-nyújtotta felém Cal a kezét vezetés közbe, hogy megfoghassam.
-Nem.-válaszoltam egyszerűen.
-Minden rendbe fog jönni Emily. Ne aggódj.-nyugtatott Calum, de hogy őszinte legyek egyáltalán nem tudok megnyugodni. Ezen kijelentésére csak egy sóhajjal reagáltam, inkább tovább figyeltem a mellettünk elhaladó tájat. A rendőrség előtt leparkolva Cal kiszállt a kocsiból, majd megkerülte azt és segített kiszállni. A derekamat szorosan átkarolva sétált be velem a rendőrségre. A portán szóltunk, hogy bejelentést szeretnénk tenni. Egy rendőr odajött hozzánk és elkísért oda, ahol az ilyen fajta ügyeket intézik. Körülbelül 15 percet várhattunk, mire behívtak minket az irodába. A rendőr először megkérdezte, hogy milyen fajta ügyről lenne szó. Felvázoltam neki a helyzetet, majd mindent elmeséltem neki részletesen. Igazából a legelejétől kezdve el kellett mesélnem mindent. Attól kezdve, hogy mi történt köztünk Nick-kel, pedig ezt el akartam titkolni Calum előtt, de úgy néz ki nem sikerült. Végig fogta a kezemet és tartotta bennem a lelket, hogy nem lesz semmi baj, ami részben igaz is lett, de közölték velem, hogy valószínűleg még be kell jönnöm párszor a rendőrségre. Az a rendőr, aki velünk beszélgetett kiküldött néhány rendőrautót helyszínelésre. Szerencsére nekem nem kellett visszamennem oda. Körülbelül 2 óra alatt le is rendeztük ezt az egész hülyeséget, majd végre indulhattunk haza.
-Lenne kedved valahova elmenni?-kérdezte Cal a kézfejemet simogatva.
-Sétálhatnánk egyet a parton?-kérdeztem vissza.
Calum szemszöge
Emily teljesen ki volt akadva. Látszott rajta. Sehogy sem tudtam megnyugtatni és ez aggasztott.
-Akkor sétálunk egyet a parton.-egy gyors mosolyt küldtem felé, majd tekintetem újra az útra szegeztem.
Emily megmutatta a kedvenc helyeit azon a partszakaszon, ahol régen sokat strandoltak és a régi barátaival lógtak suli után, vagy közbe.
-Itt nyáron lehet strandolni?-kérdeztem mosolyogva.
-Vannak olyan napok, amikor olyan meleg van, hogy az ember szinte haldoklik. Igaz, hogy sokat esik az eső, de itt alkalmazkodni kell hozzá. Volt, hogy úgy jöttünk le ide, hogy zuhogott az eső, de több mint 30°c volt és nem igazán érdekelt minket, hogy esik-e az eső vagy sem. Így is úgyis vizesek lettünk.-mondta halvány mosollyal az arcán.
-Majd megmutatod nekünk is a brit strandolási szokásokat?-kérdeztem nevetve.
-Mindenképpen. Calum, kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Gondolkodtál már azon, hogy miért vagy még velem? Főleg ezek után.-Emily a homokot nézte. Akárhányszor zavarban van, sose néz a szemembe.
-Miért? Te gondolkodtál rajta?
-Őszintén szólva, igen. Calum fogalmam sincs, hogy miért ragaszkodsz annyira hozzám. Szeretlek nagyon, de ezek után, amit én tettem konkrétan tükörbe se tudok nézni. Nem értem, hogy te minek maradtál itt. Hogy miért nem pakoltál össze rögtön és hagytál itt a francba.
-Emily, könyörgöm, fejezd be. Szerinted én csak úgy viccből mondtam neked azt, hogy szeretlek? Vagy a tetteim szerinted komolytalanok voltak?
-Nem, dehogy gondolom így. Szó sincs ilyesmiről Calum. Csak féltelek, mert mióta együtt vagyunk, azóta fenekestül felforgattam az életedet. És most már nem csak a tiéd, hanem Luke-ét és Mikey-ét is.
-Én pedig téged féltelek az olyan idiótáktól, mint Ashton vagy Nick. És mielőtt megkérdeznéd, nem, a világ minden kincséért sem hagynálak el. Mert nem akarlak elhagyni. Ez ilyen egyszerű Em. Azt hittem, hogy számomra te jelented a lehetetlent és az elérhetetlent, de úgy néz ki mégse és most jelenleg én vagyok a legboldogabb ember, hogy a magaménak tudhatlak.
-Anyának igaza volt.-nézett mélyen a szemembe.
-Miben?-kérdeztem értetlenül.
-Hogy te vagy számomra az igazi.-Emily szégyenlősen lehajtotta a fejét. Hirtelen ötlettől vezérelve a térdhajlatához nyúltam, majd felkaptam az ölembe és berohantam vele a tengerbe. Kissé hideg volt, ki is rázott a hideg, de egy idő után meg lehet szokni.
-Mondd még egyszer.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Jól hallottad Calum Hood. Minek ismételjem magam?
-Beledoblak a vízbe, ha nem mondod ki még egyszer.-néztem rá ravasz mosollyal az arcomon.
-De akkor el fognak ázni a kötéseim!
-Ki lehet cserélni. Szóval?
-Egy feltétellel.
-Éspedig?-kérdeztem fél szemöldökömet felvonva.
-Szeretnéd mindenkivel tudatni, hogy én a tiéd vagyok?-először furán néztem Emily-re, majd habozva, de bólintottam.-Akkor kérek egy olyan hangos szerelmi vallomást, amilyet még senki sem hallott.-mosolyogva megráztam a fejem és teljesítettem a kérését, de előtte letettem a vízbe magam mellé.
-EMILY ROSE LANCASTER! A VILÁGON MINDENNÉL ÉS MINDENKINÉL FONTOSABB VAGY SZÁMOMRA ÉS ÉLETEM VÉGÉIG TE MARADSZ A LEGFONTOSABB NŐ AZ ÉLETEMBE! SZERETLEK KICSI HERCEGŐM! Kivéve, ha anyáról van szó, de remélem ezt megérted.-nevettem fel és egy puszit nyomtam Em homlokára.-Hallgatlak hercegnőm.
-Te vagy számomra az igazi Calum és ezt anyu is megmondta. Szeretlek.-suttogta édesen a számra, majd óvatosan adtam egy puszit a szájára.
