"Az fog majd Téged igazán szeretni, aki már a legelején nem csak a külsődet nézi, hanem a gesztusaidat, a mosolyodat, aki egy kis csodaként kezel, és mindig izgalommal vár, aki tudni akarja a legbelső érzéseidet, azokat szeretné átérezni és mindezekhez hozzátenni a saját érzéseit. Akit a lelked is érdekel....Aki elfogadja a hülyeségeidet is, ezeket aranyosságnak veszi... Sose állj sorba valakinél, miközben másnál első is lehetnél! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsük, akik kiszívják belőlünk a boldogságot. Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében bármely módon is, az helyet csinál neked benne. Nem kell megküzdened a helyért. Sohase erőltesd rá magad olyasvalakire, aki nem ismeri fel az értékeidet.Az ember arra éhes, hogy úgy szeressék, ahogyan van."
Tippem sincs, hogy hogyan jutottunk el idáig Calummal. Arról pedig végképp fogalmam sincs, hogy hány évig gyűlöltük egymást. De már nem is érdekel. Jelenleg ő a legbiztosabb pont az életembe. Az érettségit szerencsére letudtam és ma van az első munkanapom egy modellügynökségnél, ahová felvettek fotósnak. Sajnos ez azt jelenti, hogy vége az aranyéletnek és kicsivel kevesebb időt tudunk együtt tölteni Calummal. Ahogy nézem őt miközben alszik, a szívem össze-összeszorul, mert félek. Félek attól, hogy Calum bármelyik pillanatban megunhat és itthagyhat. Viszont, ha jobban belegondolok, még a sok szarság ellenére is kitartott mellettem, és itt van. Itt szuszog mellettem, és ahogy végigsimítok az arcán, egy apró mosoly jelenik meg az arcán.
-Le kéne vágni a hosszú fürtjeidet szerelmem.-suttogtam halkan miközben végigsimítottam dús fekete haján, amibe Michael hatására, Calum csináltatott egy kis szőke részt.
-Mmm.-a felvetésemre csak egy morgással válaszolt.
Nyomtam egy puszit az arcára, visszatakartam, végül kikeltem az ágyból. Michael és Luke már a konyhában üldögeltek, arra várva, hogy csináljak nekik valami reggelit. A kapcsolatom velük is tökéletes. Ők a két legjobb barátom. Belle-hez és Ashtonhoz szerencsére már semmi közöm sincs. Helyettük viszont kaptam Michaelt és Luke-ot, akik olyanok számomra, mintha a testvéreim lennének, és megvédenek bármiről is legyen szó.
-Jó reggelt srácok.-mosolyogtam rájuk.
-Neked is babám.-vigyorgott szélesen Luke. A 'babám'-ra megforgattam a szemeimet és kuncogtam egy jót rajta. Michael csak odajött hozzám és szorosan megölelt reggeli köszöntésképpen.
-Mit akartok reggelizni?-kérdeztem tőlük, míg bemásztam a hűtőbe, hogy keressek némi ehető dolgot.
-Valami kiadósat. Nagy nap ez a mai.-válaszolt Michael.
-Jaj, ne is mondd. Már nagyon izgulok.-nyavalyogtam.
-Az első munkanapod.-mondták egyszerre vigyorogva.
-Most már legalább nem Calumra hárul a feladat, hogy eltartson engem. Tök szarul éreztem magam emiatt.
-Én szívesen eltartalak akár életed végéig.-hallottam meg magam mögül Calum rekedtes reggeli hangját. Mosolyogva hátrafordultam és még másfél év után is simán megszédülök attól, hogy reggelente így látom Őt. Kócos hajjal, karikás szemekkel, rekedtes hanggal és csak egy bokszeralsóban.-Még mindig tetszem neked?-kérdezte huncut mosolyra húzva a száját. Gondolom észrevette az enyhe pírt az arcomon.-Akár hosszú a hajam, akár nem.-utalt ezzel a hajvágós megjegyzésemre.
-Hogyne tetszenél?-vigyorogtam rá szélesen.-Egyébként mindenhogy imádom a hajad. Még így cuki göndörön is.-Cal odacsoszogott hozzám, adtam egy puszit a szájára, de ő nem hagyta magát és elmélyítette a csókunkat.
-Fúúúj, fejezzétek már be. Calum más lányával?-hőbörögtek egyszerre a fiúk.
-Még mindig nem unjátok meg?-fordult hátra és egy lesajnáló mosolyt küldött feléjük.
-Ne előttünk dugjátok egymást. Elég titeket este hallani.-forgatta a szemeit Luke.
-Ingyen pornó, kép nélkül.-nevetett Calum.
-Idióta!-bokszoltam bele a mellkasába erősen.
-Naa.-szisszent fel.-Ez fájt.
-Jó, persze.-nevetve megforgattam a szemeimet, majd eltoltam magamtól Calumot, ezzel jelezve, hogy üljön le és reggelizzen meg.
Miután helyreraktam a ’’gyerekeimet’’ elvonultam, hogy időben össze tudjak készülni. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a tegnap este kikészített ruhámat, ami egy fekete csőnadrágból, egy fehér csipkés trikóból és fekete zakóból állt. A hajamat csak kifésültem, enyhén kisminkeltem magam és késznek nyilvánítottam magam, amikor Calum lépett be a szobába.
-Már mész is?-biggyesztette le alsó ajkát.
-Muszáj. Meg hát lassan nektek is indulnotok kéne.-néztem rá felvont szemöldökkel.
Calum csak pislogott rám hatalmas barna szemeivel, majd odalépett hozzám és szorosan magához húzott a derekamnál fogva.
-Már most hiányzol.-egy puszit nyomott a homlokomra és végigsimított az arcomon.
-Még el se mentem, te béna.-nevettem fel.-Most már viszont tényleg indulnom kéne, nem akarok elkésni.-Calum magához húzott és hosszan megcsókolt.-Sietek haza.-mosolyogtam rá.
-Vigyázz magadra életem. Szeretlek!
-Én is téged szerelmem!-dobtam Calumnak egy puszit, összeszedtem a cuccaim és már száguldoztam is le az előszobába a kocsikulcsomért. Elköszöntem Mikey-tól és Luke-tól is, majd kissé idegbajosan, de elindultam a munkahelyemre.
Szerencsére a cégnél mindenki nagyon kedvesen fogadott. Saját irodát is kaptam, úgyhogy nyugodtan tudom végezni a teendőimet. Még ebédszünetem is van, ami szerencsére nem időhöz kötött, így bármikor elmehetek ebédelni. Épp az első ebédszünetemet élvezem az új munkahelyemen, amikor a telefonom elkezd rezegni a táskám legalján. Egész nap nem hívott se Calum, se Michael, se Luke, úgyhogy volt egy olyan érzésem, hogy valamelyik írt.
From: Calcica
Mikor végzel?
To: Calcica
6 körül. Miért?
From Calcica
Akkor munka után ne haza gyere, hanem a tengerparti házhoz. Van egy meglepetésem számodra. ;) És ne kérdezz semmit, mert úgyse fogom elmondani! Szeretlek xx
----------
Ééés itt a vége :( Folytatás következik bizonytalan időn belül :) Sajnálom, hogy ennyit késtem vele, de kicsit össze kellett szednem magam minden szempontból.
