Nem akartam felkelteni Emily-t, úgyhogy csak elfektettem az ágyába úgy, hogy kényelmes legyen neki és betakartam. Még egy puszit nyomtam a homlokára, majd lementem az anyukájához a konyhába.
-Emily hol van?-kérdezte meglepődötten.
-Elaludt. Megint sírt.-néztem szomorúan.
-Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Felhívta Belle-t, hogy jön-e velünk Angliába a nyárra, de mint kiderült, ő is haragszik Emily-re, ahogy Ashton is.
-Mindig is imádtam Ashtont, de téged sokkal többre tartalak Calum, főleg ezek után.-nézett rám hálásan Em anyukája.-Köszönöm, hogy támogatod Emilyt.
-Nem kell megköszönni. Érte bármit.-mosolyodtam el halványan.
-Szóval akkor Belle tuti nem megy veletek.-nemlegesen megráztam a fejem.-Ki megy még veletek?
-A két legjobb barátom. Michael és Luke. Természetesen csak akkor, ha nem gond.
-Dehogy. Holnap reggel 5-kor indul egy járat Londonba. Ha arra foglalom le a jegyeket, az jó?-bólintottam ezzel jelezve, hogy az tökéletes lesz.-Jó lesz Emilynek ez a kis távollét, azt hiszem.-mosolyodott el halványan Em anyukája.
-Biztos vagyok benne. Ez az Ashtonnal való szenvedés borzalmas. Nagyon rossz nézni, ahogy Ashton folyamatosan bántja. Most meg már Belle is.
-Belle-ben is csalódtam. És nem ez az első eset, de látod. Emily kitart mellette.-ingatta a fejét Emily anyukája.
-Nem értem miért, na mindegy. Viszont én most hazamegyek összepakolni.
-Visszajössz itt aludni?
-Ha nem zavarok.-mosolyodtam el.
-Jaj, dehogy zavarsz. Legalább akkor holnap reggel nem kell ide-oda rohangálni kocsival, hogy összeszedjünk téged. Mondjuk Luke-ért és Michael-ért el kell mennünk mindenképpen, de megoldjuk.-legyintett.-Na, de nem tartalak fel, mert még nekem is ezer dolgom van. Összepakolok Emilynek, ha már így elaludt. Akkor várunk.-Emily anyukája intett egyet és már el is tűnt. A kocsibejáróhoz mentem, beültem a kocsimba és hazafelé vettem az irányt. Félek anyámék reakciójától, hogy mit fognak szólni ahhoz, hogy csak úgy bejelentem nekik, hogy lelépek Angliába egész nyárra. Most akkor is Emily a legfontosabb.
-Megjöttem!-kiabáltam el magam. Bementem a konyhába és anya épp a vacsorát főzte.
-Szervusz kisfiam. Hol voltál?-kérdezte mosolyogva.
-Emilynél.
-Ó, jól vannak?-érdeklődött anya.
-Igen, jól. Bár Emily nem nagyon.
-Mi történt?-kérdezte anya felém fordulva. Úgy néz ki felkeltettem az érdeklődését, mert abbahagyta a főzést. Még apa is felpillantott a könyvből, amit olvasott. Elmeséltem nekik részletesen mindent. Anya rosszallóan ingatta a fejét és mondta, hogy mindenképp mondjam meg Emilynek, hogy puszilja (?).
-Viszont lenne még itt valami.-idegesen megvakartam a tarkómat.
-Micsoda?
-Emily mindenképpen el akar menni Angliába a nyárra, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét. És azt szeretném kérdezni, hogy esetleg elmehetek-e vele?-idegesen beharaptam az alsó ajkamat és anya arcát vizslattam. Sejtettem, hogy 99% az esély rá, hogy nemet mond, úgyhogy erőt vettem magamon és kiegészítettem a mondanivalóm.-Vagyis nem szeretném megkérdezni, mert igazából már eldöntöttem, hogy bárki bármit mondd, én vele megyek.-anya csak sóhajtott egyet és rám nézett.
