Hogy hol ébredtem fel? Tippem sincs, de a fejem az borzalmasan fájt és az arcom is. Próbáltam megmozdítani a kezem, nem ment. Kikötözött az a rohadék. Tisztán emlékszem arra, hogy Nick úgy megütött, hogy elájultam. Ha egyszer innen kiszabadulok, akkor a saját kezemmel ölöm meg. A fejemet óvatosan felemeltem, hogy ne hasogasson annyira és körbenéztem a szobában. Egy ágyhoz vagyok kikötözve. Egy kurva ágyhoz. A szoba egyébként egyáltalán nem lepukkant, sőt ahhoz képest, hogy a horrorfilmekben milyen helyekre szokták cipelni, azokat az embereket, akiket meg akarnak kínozni, nos ez ahhoz képest egy palota.Tudtam, hogy sikítanom valószínűleg felesleges, mert úgyse hallja senki, max Nick. Így hát vártam. De mire? Lépteket hallottam, úgyhogy a hang irányába fordítottam a fejem, majd nagy hanggal kicsapódott az ajtó.
-Jó reggelt hercegnő.-Nick lépett be az ajtón, de a ’hercegnő’ szóra felkaptam a fejem. Csak Calum hív így.
-Rohadék. Hánynom kell tőled.-sziszegtem idegesen.
-Na, ne személyeskedjünk. Calum pajtás szépen megtanított káromkodni.-húzta gonosz vigyorra száját.
-Őt hagyd ki ebből!
-Már hogy hagynám ki ebből? Biztos már égen-földön keres, hogy hová tűntél.-Nick zsebre dugta a kezét és elkezdett fel-alá járkálni a szobában.-Nos, az elvarratlan szálaink miatt felkerestem azt, akivel a legkönnyebben és a legfájdalmasabban állhatok rajtad bosszút.-kérdőn néztem rá, mire odalépett az ajtóhoz és beengedte Ashtont.-Meglepetés.-mondta vigyorogva Nick.-Én nem foglak bántani. Testileg nem.-kacsintott rám, majd odafordult Ashtonhoz és megveregette a vállát.-A tiéd haver. Ne fogd vissza magad.-Nick kiment a szobából, én pedig ottmaradtam Ashtonnal.
-Miért vagy itt?
-Nick megtudta, hogy eljössz Angliába és elmesélte, hogy ez pont alkalmas időpont arra, hogy megbosszulja a múltat. Szólt nekem, hogy lenne egy ajánlata. Azt is tudta, hogy összevesztünk, ezért keresett fel. Én elfogadtam az ajánlatát és most itt vagyok.-Ashton mindezt mosolyogva közölte velem.
-És mi volt az az ajánlat?-kérdeztem egy nagyot nyelve.
-Szerintem pontosan tudod, hogy mi volt az.-Ashton felmászott az ágyra és fölém tornyosult. Két kezével a fejem mellett támaszkodott és csípőjét erősen nekem nyomta.-Tekerd a csípőm köré a lábad.-suttogta bőrömre, miközben elkezdte a nyakamat csókolgatni.-Most!-parancsolt rám.-nem tehettem mást, úgyhogy teljesítettem a kérését. A pólómat úgy szaggatta le rólam. Remek. Megint meg fog történni, ami két éve. A szemeimet elkezdték marni a sós könnyek. Nem sírhattam hangosan, bár felesleges lett volna. Inkább elfogadtam a sorsom. Lassan lekerült rólunk minden ruha. Ashton nem fogta vissza magát. A nyakam rettentően fájt, mert erősen harapta, és nagyon erősen csinálta. Nem élveztem. Kurvára fájt. Ő viszont élvezte. Nagyon is. Miután végzett a dolgával nem húzódott ki belőlem, csak diadalittasan mosolygott egyet.
-Valld be, hogy élvezted.-leszállt rólam és felvette magára az alsónadrágját, majd visszafeküdt mellém.
-Rohadj meg.-suttogtam magam elé és elfordítottam a fejem, hogy még véletlen se legyen a látóterembe. Sírtam. A fájdalomtól, a megalázottságtól. Mindentől.
-Most miért vagy ilyen?-kérdezte ártatlanul.
-Hogy miért vagyok ilyen?! Másodszorra csináltad ezt velem te szemét! És az első után én hülye képes voltam adni neked még egy esélyt. Undorodom tőled.-vettem egy mély levegőt és még hozzátettem.-Remélem erről Belle is tud.-Ashton nem válaszolt, csak hallgatott. Ezek szerint Belle is tud róla.-Szóval igen. Mikor mehetek el innen? Megkaptad, amit akartál.
