Úgy tettem, mintha aludtam volna. Szerencsémre Ashton elhitte, hogy alszok, úgyhogy csak sóhajtott egyet és elaludt. De képtelen voltam aludni. A falamat bámultam és nem tudtam magam túltenni, hogy Calum ilyen közvetlen volt velem. A pro és kontra érvek szinte üvöltöztek egymással a fejemben. Most már tagadhatatlan, hogy vonzódom hozzá, de egyszerűen nem tudok benne megbízni. Nem akarom, hogy még egyszer megtörténjen az, ami 2 éve volt. Akkor vesztettem el majdnem Ashtont, mint legjobb barátomat.
~Visszaemlékezés.
Egy házibuli kellős közepén voltunk, ahová Ashton rángatott el minket. Belle és én az udvari hintaágyon iszogattunk valami löttyöt, amikor Ash megkérte Belle-t, hogy hagyjon egy kicsit magunkra. Először csak beszélgettünk meg nevetgéltünk össze-vissza, majd egyszer csak Ashton az ölébe ültetett. Ez nálunk a kezdetektől fogva természetes volt, de azon az estén teljesen másnak éreztem. Tudom, hogy Ashton már nagyon be volt rúgva, mert folyamatosan csak vihogott és eléggé le volt lassulva. Egyszer csak felkapott az ölébe és elindult velem. Hiába kérdeztem tőle, hogy hova visz, nem mondta el csak kacsintott egyet. Bementünk a házba, Ashton felvitt az emeletre az egyik szobába, lerakott az ágyra. Fogalmam sem volt, hogy mit művel, de aztán rájöttem. Ott azon az estén, 16 évesen vesztettem el a szüzességem a legjobb barátommal. Akaratom ellenére. Ashton hülyesége miatt majdnem tönkrement a barátságunk.
Az után az este után nem beszéltem vele. Rengeteg üzenetet írt, amikben hosszan leírta, hogy mennyire sajnálja azt, ami történt. Hívogatott, hozzánk is eljött, de nem reagáltam. Egyszerűen képtelen voltam rá, mert nagyon haragudtam. Látni sem akartam, utáltam őt is és magamat is.
1 évvel miután megtörtént mindez, anya mondta, hogy felhívta őt Ashton anyukája és mondta neki, hogy Ashton valószínűleg elhagyja a várost. Nem gondolkodtam sokáig, felkaptam a cuccaimat és lélekszakadva rohantam hozzájuk. Szinte felkenődtem a bejárati ajtajukra. Az anyukája nyitott nekem ajtót, mosolyogva fogadott és csak mutatta, hogy menjek be. Azonnal Ash szobájához léptem és úgy téptem fel az ajtót. Ashton már a cuccait dobálta be egy bőröndbe, majd amikor érzékelte, hogy én is ott vagyok rám emelte a tekintetét. Az ajtóban álltam és egyszer csak könnyek kezdtek el gyűlni a szememben, egyszerűen nem bírtam volna Ashtont elengedni. Mégis csak ő a legeslegjobb barátom, mindig ő vigyázott rám és én ezt nem akartam máshogy. Még néztük egymást kb. fél percig, de nem bírtam tovább és Ashton nyakába borultam. Ahogy átölelt elkezdtem zokogni. Nekem az az 1 év rengeteg idő volt. És neki is. Nem akartam őt elengedni. Soha. Ashton eltolt magától és most személyesen is elmondta, hogy rettentően sajnálja, ami történt. Én csak megráztam a fejem és megkértem, hogy ne hagyjon el soha. Erre csak annyit válaszolt, hogy: én csak arra vártam, hogy a legjobb barátom kérjen meg erre.
~Visszaemlékezés vége
Miután visszaemlékeztem erre, a szemeim könnybe lábadtak. Viszont most már jobban vagyok, mert tudom, hogy Ash itt van mellettem. Tényleg ő a legjobb barátom. Lehetett volna több is közöttünk, ha akkor nem szúrja el a dolgokat. 1 év kellett ahhoz, hogy újra építsük a dolgokat és hál’ istennek sikerült.
Szombat reggel, vagyis fél 11-kor arra keltem fel, hogy a zsebembe rezeg a telefonom. Ó, hogyne a tegnap este után véletlen se tudjak sokáig aludni. Próbáltam óvatosan kivenni a zsebemből, hogy a mellettem horkoló majmot fel ne keltsem. Az sms Cal-tól jött. Jót mosolyogtam azon, ahogy Calum volt beírva a telefonomba.
From: Seggfej
Jól aludtál hercegnő? xx
To: Seggfej
Nem vagyok hercegnő, Hood. És igen, egész jól. :)
From: Seggfej
Ma ráérsz HERCEGNŐ? ;)
