Emily szemszöge
Próbáltam óvatosan megölelni Calumot. Hát nem sikerült, mert amikor köré fontam a karjaimat, akkor felszisszent. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett vele, de rossz volt látni, hogy szinte szarrá verték. Nem bírtam ki, muszáj volt sírnom, Calum pedig megnyugtatott. Szüksége van rám.
Letöröltem a könnyeimet, megfogtam Cal kezét és bevezettem a lakásba. Egyenesen a fürdőszobába mentem vele, hogy helyre tegyem az arcát. A lépcsőn felfele menet Calum köhintett egyet.
-Mi a baj?-fordultam hátra hozzá.
-Ömm, nem akarok még egy pofont kapni, csak izé, cuki a csipkés franciabugyid. Meg hát jó a kilátás a seggedre.-vigyorodott el elégedetten.
-Nem igaz, hogy még ilyenkor is csak ilyenekre tudsz koncentrálni Hood.-forgattam meg a szemeimet.
-Hát már akkor kiszúrta a szemem, hogy nem mindennapi öltözetbe vagy, amikor ajtót nyitottál. És előttem mész, úgyhogy ezt nem lehetett szó nélkül hagyni.
-Jó, ha kielemeztél, esetleg lefertőtleníthetném a sebeidet, hogy ne legyen nagyobb bajod.-megfordultam és beléptem a szobámba.
Calumot leültettem a fürdőkádam szélére én pedig kerestem egy törölközőt a gardróbomba meg magamra kaptam egy térd középig érő trikót. Talán Ashtoné lehet, mert nagyon nagy rám. Eresztettem a törölközőre egy kis hideg vizet, majd letérdeltem Calum elé és elkezdtem letörölni az arcára száradt vért. Néha felnyögött, amikor olyan helyre értem, ahol fel van szakadva neki, például a szemöldöke.
-Ne haragudj, próbálom óvatosan csinálni.
-Tudom, de kurvára fáj.-nézett rám fájdalmas arccal. Egyik kezével megfogta a szabad kezemet és rákulcsolta az ujjait.-Hé Rosie, nem ez a legjobb időzítés, de gyönyörű vagy.-nézett rám Calum hatalmas szemekkel. Az arcomat rögtön elöntötte a pír, úgyhogy inkább kimostam a törölközőt, ami már csupa vér volt.
-És ez most, hogy jött Hood?-a száját kezdtem el törölgetni, ami szintén fel volt repedve.
-Hát most így alaposabban végignéztelek.-újra megfogta a szabad kezemet.-A törölköző kicsit durva, valami puhább dologra lenne szükségem.
-Mire gondolsz?-néztem rá értetlenül.
Calum felállított, közelebb húzott magához és megcsókolt. Kezeit szorosan a derekam köré fonta én pedig a hajába kapaszkodtam. Nem tudtam eldönteni, hogy fáj-e neki. Próbáltam minél óvatosabban visszacsókolni, de Cal egyre követelőzőbb volt. Zihálva toltam el magamtól, mert már annyira nem volt levegőm.
-Erre gondoltam.-mosolygott rám édesen.
-Jól van Hood. Most már befejezhetem végre, amit elkezdtem?-tettem csípőre a kezem.
-Legyen. De ez hamarabb meggyógyítana, ha ezt tovább csinálnánk.-kacsintott rám.
-Azt gondoltam.-Calum elengedett én pedig megkerestem a fertőtlenítőt és a ragtapaszt.-Egyébként ki csinálta ezt veled?-kérdeztem miközben óvatosan bekentem Calum sebeit.
-Van egy-két tippem, hogy ki lehetett az, de amúgy még sose láttam azt a srácot. Vagyis azokat. Mert többen voltak. Igaz, hogy csak az egyik esett nekem, de a többi 3 szedett szét minket, mert a szőke gyerek, aki megvert, az akkor egyedül volt a parkban, de a haverjai meg pont arra jöttek.-értetlenül néztem rá mire Cal csak megrántotta a vállát.-Mindegy, nem akarlak belekeverni ebbe az egész baromságba.
-És hogyhogy nem haza mentél?
-Azért, mert megbeszéltük, hogy ma este találkozunk és semmiképpen se akartam hazamenni, mert anyám már otthon van és rosszul lenne, ha így meglátna.
