Calum szemszöge
Emily álomba sírta magát a karjaim között. Próbáltam lenyugtatni, de sehogy se sikerült. Egy idő után azt vettem észre, hogy a szipogása átment szuszogásba, úgyhogy tudtam, elaludt. Én még végignéztem a filmet, majd amikor vége lett óvatosan felvettem Emilyt az ölembe és felvittem a szobájába. Karjait automatikusan a nyakam köré fonta én pedig nyomtam egy puszit a homlokára. Letettem az ágyra, befeküdtem mellé és magunkra húztam a takarót. Derekánál fogva magamhoz húztam egy utolsó puszit adtam az arcára és elaludtam én is.
***
Reggel arra keltem fel, hogy Em haja csiklandozza az orromat, aminek vattacukor illata volt. Ő még békésen aludt a mellkasomon. Nagyon nyugtalanul aludt az éjszaka, mert kibújt az ölelésemből, forgolódott egy darabig utána pedig kétségbeesetten keresett engem, amikor megtalált szorosan átkarolt és magához húzott. Nem akartam felkelteni, ezért a telefonomért nyúltam, amire időközben érkezett egy üzenet.
From: Magánszám
Felőlem játszhatunk így is. ;) Jó lesz, ha vigyázol Emily-re. Tehetsz annak érdekében valamit, hogy ne essen baja. Hagyd el őt minél hamarabb. N.
Az izmaim rögtön összerándultak, ahogy elolvastam az sms-t. Legszívesebben teljes erőből hozzávágtam volna a falhoz, hogy törjön el. Nem fogom elhagyni Emily-t, mert valami faszfej azt kéri tőlem. Minden lépését követni fogom, hogy véletlen se essen bántódása. Míg Em aludt, addig én folyamatosan gondolkodtam, hogy hogyan fogom megoldani azt, hogy vigyázzak rá. A gondolataimból a csengő hangja hozott vissza a valóságba, amire Emily is felébredt.
-Basszus, mennyi az idő?-kérdezte a szemét dörzsölgetve, miközben kipattant az ágyból és a gardróbjába rohant.
-11 óra. Mert?
-Csak kérdeztem. Anyáék csak este érnek haza, hál’ istennek, úgyhogy fogalmam sincs, ki lehet az ilyenkor.-feltépte a szobájának az ajtaját és már el is tűnt.
Kikeltem én is az ágyból és éreztem, hogy a bordáim még mindig kegyetlenül fájnak. Bementem a gardróbba, hogy jobban szemügyre vegyem magam a tükörben. Tele voltam lilás-kékes-zöldes foltokkal. Amikor kiléptem a gardróbból Emily állt előttem.
-Calum, Ashton van itt basszus. Nem számítottam rá.-túrt bele a hajába és kétségbeesetten nézett rám.-Maradj itt a szobámba, nem engedem, hogy feljöjjön. Megpróbálom gyorsan lerázni.
Mielőtt kimehetett volna a szobából elkaptam a karját és egy gyors csókot nyomtam a szájára.-Ne aggódj, én elleszek itt fenn. De siess, mert nem szeretek egyedül lenni.-vigyorogtam rá, mire Emily csak megforgatta a szemeit, majd visszasietett Ashtonhoz.
Nem akartam hallgatózni, úgyhogy visszafeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tévét. Vasárnap délhez közelítve már nem voltak mesék, úgyhogy kénytelen voltam főzőműsorokat nézni. Éppen a marhasült készítésének rejtelmeibe próbáltam magam beleásni, amikor hallottam egy hatalmas csörömpölést és Ashton kiabálását.
-NEM LEHETSZ VELE EGYÜTT! BÁNTANI FOG.
-ASHTON ÁLLJ LE! TE EZT ROHADTUL NEM ÉRTHETED! NEM IS ISMERED. AZT SE TUDOD KIRŐL VAN SZÓ!-ordította Emily.
-MIT NEM ÉRTHETEK? BASZKI HIÁBA ERŐLKÖDÖM, HOGY VÉGRE MŰKÖDJÖN KÖZÖTTÜNK A DOLOG, DE TE EZT LE SE SZAROD… HELYETTE ÖSSZESZEDTÉL VALAMI GYÖKERET, AKIT SZERINTEM ALIG ISMERSZ.-hallottam ahogy Ashton rácsap az asztalra.
-EZT TE BASZTAD EL ASHTON IRWIN ÉS NEM ÉN. Ott azon az estén, ha nem teszed meg velem, ha nem erőszakolsz meg, akkor talán most nem itt tartanánk. Azt hittem normalizálódott a dolog kettőnk között, de úgy néz ki nem.-halkult el Emily hangja. Szinte éreztem, hogy sír, mert a mondat végére elcsuklott a hangja. Én pedig egyszerűen képtelen voltam felfogni azt, amit mondott. Ashton megerőszakolta?! A legjobb barátja. Legszívesebben lementem volna és behúztam volna neki egy nagyot.
-Hányszor modtam már, hogy sajnálom?! És hányszor próbáltam már helyrehozni…
-Sajnálhatod, de ezt kurvára nem tudod helyrehozni.
-Egyébként meg tudom, hogy itt van az új palid.-jelentette ki szárazon Ashton.
-Mi? Honnan tudod?-kérdezte Emily reszkető hangon
-Este jött egy ismeretlen számról egy sms, amin alszotok a kanapén. Csak a te arcod látszik rajta.-gondolom Ashton megmutatta a képet Emilynek.
-Most menj el kérlek.-utasította Emily Ashtont.
Hallottam, ahogy az ajtó becsapódik és én abban a pillanatban lerohantam Emilyhez. A konyhában ült a pulton összekuporodva és sírt.
-Hercegnő.-suttogtam, amitől Emily megugrott, gondolom nem hallotta, hogy lejöttem. Tekintetét rám emelte, a szemei teljesen ki voltak sírva. Odaléptem hozzá, lábait a derekam köré fonta én pedig szorosan magamhoz öleltem.
-El tudod te azt képzelni, hogy életemben nem sírtam még annyit, mint ebben a három napban?-kérdezte szipogva.
-Néha neked is muszáj, főleg ezek után.-mondtam és közben folyamatosan a hátát simogattam, hogy megnyugodjon.
-Szóval hallottál mindent…-suttogta összetörten Emily.
-Csak onnantól, amikor elkezdtetek ordítozni.
-Engedj, megmosom az arcom aztán csinálok valami ebédet. Tuti éhes vagy.-tolt el magától és egy gyenge mosolyt erőltetett magára.
Emily szemszöge
Calum törődik velem. Ez még mindig fura főleg úgy, hogy 3 napja sincs, hogy betörtem az orrát. Így visszagondolva rohadtul sajnálom, de ott akkor nem nagyon érdekelt, hogy sajnáljam. Calumot egyedül hagytam a konyhába, hogy egy kicsit össze tudjam magam kapni. Tényleg teljesen idegroncs lettem az utóbbi 3 napban. Szinte mindennap sírtam, de akkor úgy, hogy a szemeim tiszta véreresek lettek és az arcom tiszta vörös lett meg felpuffadt. Megfogtam a székem hátára ledobott fekete, szakadt farmerem és egy tiszta The Offspring-es pólót vettem ki a gardróbból. Gyorsan megmostam a fogam, aztán az arcomat jéghideg vízzel, a hajamat felkötöttem egy laza kontyba és magamra kapkodtam a ruháimat.
Cal a tévét bámulta, amikor leértem az emeletről.
-Hé Hood, mit szeretnél enni ebédre?-léptem oda mögé és átkaroltam a nyakát, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-A szobádba főzőműsort néztem és pont marhasültet csináltak. Lehetne azt?-vigyorgott rám.
-Valami egyszerűbb nem lehetne?
-Ajj.-biggyesztette le Cal a száját.-Akkor döntsd el.
-Gyros?
-Jöhet.-nyomtam még egy puszit a feje búbjára és eltűntem a konyhába.
Elővettem minden hozzávalót és egy darabig nézegettem az asztalra kipakolt kajákat, hogy mégis mivel kezdjem. Egyszer csak Calum bukkant fel a konyhában.
-Jöttem segíteni.-odalépett hozzám, magához húzott és megcsókolt.-De mást is csinálhatunk.-mosolygott bele a csókunkba.
-Még mindig nem kéne.-toltam el magamtól vigyorogva, Calum fájdalmas arcot vágott.-Basszus, fájt?-eszembe jutott, hogy még nincs teljesen egyben.
-Nem, dehogy. Minden oké. Na de álljunk neki főzőcskézni, mert most már tényleg éhes vagyok.-csapott a hasára Cal.
Odadobtam Calumnak a sült krumplit, hogy azt csinálja meg, én addig elkezdtem a hússal bajlódni. Már nagyban benne voltam a munkában, amikor újra megszólalt a csengő.
-Teltház van nálatok, vagy mi van?-nevetett fel Cal.
-Úgy néz ki.-megrántottam a vállam, gyorsan megtöröltem a kezem és elmentem ajtót nyitni.
Szokás szerint nem akart kinyílni az ajtó és egy darabig bajlódtam vele. Mikor végre sikerült kinyitni utána azt kívántam bárcsak ne nyílott volna ki…
