Drágák! :) Még karácsony előtt átléptem az ezret. El se tudom mondani, hogy mennyit jelent ez nekem. Tényleg köszönöm, hogy ennyire szeretitek a könyvemet. Remélem mindenkinek kellemesen telt a karácsony és sok szép ajándékot hozott a "Jézuska" :D Nekem személy szerint a kedvenc ajándékom egy koncertjegy a müncheni 5sos koncertre (de ezt csak halkan megsúgtam :3)
Jó olvasást az új részhez! ^^
----------
Emily szemszöge
Bőgtem. Nagyon. Calum vállán sírtam. Szorosan kapaszkodtam belé, hogy nehogy összeessek. Próbált megnyugtatni, de nem sikerült. Tudtam, hogy ezt miattam tette Ashton. Szarul esett. Kurva szarul. Nem tudtam, hogy most rá haragszom-e, vagy magamra. Minden okom megvan, hogy haragudjak rá, mert ez nem megoldás. Magamra pedig azért haragszom, mert túl gonosz voltam vele. Nem hallgattam végig és mindent hozzávágtam a fejéhez. Elbizonytalanodtam, hogy igazam van-e a dologgal kapcsolatban. Részben. Talán.
-Em, gyere aludni.-Calum eltolt magától, megfogta a kezem és az ágy felé húzott.-Szükséged van a pihenésre. Tudom, hogy holnap az első dolgod lesz átmenni Ashtonékhoz.
Nem szóltam. A fal felé fordultam és gondolkodtam. Jelen pillanatban nem tudom, mit tegyek. Szinte hallani lehetett, ahogy folyamatosan kattog az agyam.
-Min gondolkozol?-kérdezte Cal szokás szerint a derekamat ölelve.
Sóhajtottam egyet és válaszra nyitottam a számat, de az első, ami eszembe jutott, azt nem mondtam ki, inkább megtartottam magamnak.-Mindenen.
-Sajnálom. Ezt az egészet.-suttogta.
-Nem neked kell sajnálnod.-simítottam végig a karján.-Olyan jó lenne, ha minden magától helyrejönne.-mint a villámcsapás, úgy hasított belém egy ötlet. Elmegyek.
-Az tényleg jó lenne.-morogta álmosan Cal, majd elaludt.
Én még képtelen voltam aludni. Azon gondolkodtam, hogy hová tudnék elmenni. Tudom, ez nem a legjobb megoldás, de jobb nem jut eszembe, minthogy visszamenjek Angliába a nagynénémhez. Tényleg! Ez egy jó ötlet. Anglia. Lehet, hogy csak 1 hétre, de az is lehet, hogy egész nyárra. És senkinek nem szólok róla, csak a szüleimnek. Max. hagyok levelet Belle-nek, de addig nem szólok neki, míg el nem mentem. Az első dolgom az lesz, amint hazaérnek anyáék, hogy megbeszélem velük ezt és az első géppel utazom Angliába. A szívem egy pillanatra összeszorult, ahogy arra gondoltam, hogy itt kell hagynom Calumot annak érdekében, hogy helyre tudjam magamban tenni a dolgokat. Pedig ő nem is csinált semmi rosszat. A sós könnyek újra elkezdték marni a szemeimet, de nem engedtem utat nekik, inkább vettem egy mély levegőt és visszafojtottam őket. Elaludtam.
Calum a hátamat cirógatta. Reggel van. Szemeimet alig bírtam kinyitni. Rettentően fáradt voltam. Átfordultam a másik oldalamra Calum karjai között és gyönyörű, csillogó barna szemeivel találtam magam szembe. Alig bírtam visszafogni a könnyeimet, mert elszomorított, hogy tényleg itt kell, hogy hagyjam Őt. Mosolygott. Még nem is sejti, hogy mire készülök.
-Jó reggelt hercegnő.-nyomott egy puszit az orromra, majd szorosan magához ölelt.
-Neked is.-erőltettem magamra egy mosolyt. Felesleges volt, úgyse látta, mivel arcom a mellkasához nyomtam. Eltoltam magamtól és kimásztam Calumon keresztül az ágyból. Egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Belenéztem a tükörbe és borzalmas látvány fogadott. A hajamba hatalmas csomók voltak, szemeim alatt fekete karikák voltak a sok sírástól. Remek nap elé nézek. Nagy harc árán, de a hajamat sikerült kifésülnöm. A sminkkel nem akartam szenvedni. Nem érdekelt. Menthetetlen a fejem. Felvettem magamra egy bő pulcsit és egy fekete nadrágot. Már ez se nagyon érdekelt. A tükörből láttam, hogy Calum állt meg mögöttem és óvatosan magához húzott, nyakamra egy apró puszit nyomott.
