Hát először is szeretnék mindenkinek előre Boldog Újévet kívánni, mert idén már nem lesz több rész (kérlek ne öljetek meg, nem akarok meghalni :D). Túl vagyok a 2000 olvasáson (vagy, hogy mondjam) úgyhogy mindenképp megkapjátok az új részt. Szóval Boldog Újévet mindenkinek! ^^
----------
Calum szemszöge
Szomjas lettem, úgyhogy úgy gondoltam itt az ideje, hogy lemenjek és üdvözöljem Emily szüleit. A konyhaajtóban viszont megtorpantam, mert hallottam a beszélgetést. Emily el akar menni. Mi van?! Beléptem a konyhába. Rögtön odakapta a fejét. Megsemmisülve álltam az ajtóba és szomorúan néztem Emilyt.
-Te itt akartál engem hagyni?-kérdeztem szomorúan. A hangom elcsuklott.-Miért?
-Calum, én…-Emily hangja is elcsuklott.-Nem úgy gondoltam. Nem akartam, hogy tudj róla.
-Mi most inkább kimegyünk. Beszéljétek meg nyugodtan.-szólt közbe Emily anyukája és kisiettek a konyhából. Emily zöld szemeivel engem fürkészett, hogy mit mondok.
-És mégis miért nem? Ennyit jelentek neked?-nem voltam dühös, inkább szomorú. De az nagyon.
-Tudod nagyon jól, hogy nagyon is sokat jelentesz nekem, de már elegem lett. És különben is ezt egyedül akartam megoldani.
-Úgy, hogy elmész szó nélkül, ki tudja mennyi időre?!
-Lehet, így sokkal jobb lett volna.-Emily lehajtotta a fejét és szeméből kicsordultak a már jól megszokott könnycseppek. Odaléptem hozzá és letérdeltem elé.
-Idefigyelj Em. Nem hagyom annyiban ezt az egészet. Vagy velem együtt mész el Angliába, vagy nem mész el.-arcát a kezeim közé vettem és rákényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Hüvelykujjammal letöröltem a könnyeit.-Nem hagyhatsz itt.-közelebb húzódtam hozzá és arcomat a hasába fúrtam. Emily halkan felnevetett.
-Ne haragudj rám.-belesimított a hajamba és adott egy puszit a fejemre.
-Nem haragszom rád. Szeretlek te kis buta.-morogtam bele a hasába, amitől megint felnevetett.
-Én is szeretlek Cal, de ez csikiz.
-Nem érdekel. Nem engedlek el.-Emily nevetett. Istenem mennyire imádom a nevetését.
-Khm, megbeszéltétek a dolgokat?-lépett be Em anyukája a konyhába. Én hirtelen felálltam és éreztem, hogy a fejem tiszta vörös lett, ahogy Emilyé is.
-Úgy néz ki igen, de én mindenképp szeretnék távol maradni most Ashtontól, úgyhogy szeretnék elmenni Angliába.
-Csak akkor engedlek el kisasszony, ha Calum is megy veled.-tette fel Emily anyukája a mutatóujját.
-Az addig oké, hogy megyünk. De hol fogunk lakni?-kérdeztem érdeklődve.
-Nem akarom, hogy a húgomhoz menjetek. Semmiképpen sem. Jelenleg nem vagyunk olyan viszonyba vele.-vázolta fel a helyzetet Emily anyukája.-Szóval arra gondoltam, hogy mivel nem adtuk el a házat Angliában, ezért ott lehetnétek egész nyáron.
-A régi házba? Ez most komoly?-kerekedett ki Emily szeme.-De hát az kettőnknek hatalmas.
-És mi lenne, ha vinnétek pár barátot? Mondjuk Belle-t.
-De akkor, hogy igazságos legyen, akkor jöjjön Luke és Michael is.
-El fogtok férni.
-Anya te beteg vagy?-kérdezte döbbenten Emily.
-Nem. Mindannyian betöltöttétek már a tizennyolcat, rátok fér egy kis szülők nélküli nyaralás.-mosolyogtt ránk Emily anyukája.-Szóljatok a többieknek is. Én addig keresek repülőt, amivel mehettek.-küldött ki minket a konyhából.
