Reggel már fél 7-kor fenn voltam. A stressz miatt nem bírtam aludni, mert féltem, hogy Calum kiakad, amiért nem mondtam el neki a tegnap este történteket. Hogy lefoglaljam magam nekiálltam reggelit csinálni. Idegességembe annyi kaját csináltam, hogy szerintem az egész utcát meghívhattuk volna svédasztalos reggelire. Megterítettem és 10 óra körül Michael vánszorgott le az emeletről.
-Hé Em. Jó reggelt.-morogta álmosan.
-Jó reggelt hányós.-mosolyogtam rá gonoszul.
-Ugye nem…?-nézett rám ijedten.
-Ó, dehogynem.
-Nagyon?
-Inkább elég sokat. És nem csak te, hanem Luke is.
-Ó, baszki. Ne haragudj.-biggyesztette le a száját Mikey.
-Kicsit mérges voltam, de van nagyobb bajom is ennél. Meg hát csak jól éreztétek magatokat.-mosolyogtam bíztatóan.-Egyébként ott van az asztalon gyógyszer, ha kell.
-Ohh, köszi. De egyébként mi a baj?-ült le Michael az asztalhoz és az arcomat kezdte el fürkészni. Kimentem a konyhából, hogy leellenőrizzem, hogy nem jön le senki, majd visszamentem a konyhába és leültem Mikey-val szembe.
-Tegnap este Ashton itt volt.-mondtam halkan. Michael erre a kijelentésemre félrenyelte a vizet.
-Mi van?! Ugye nem bántott?-kerekedtek el a szemei.
-Nem, bocsánatot kérni jött, de elküldtem. Megmondtam neki, hogy menjen vissza Sydneybe és élje az életét, mire ő kérdezte, hogy mi lesz akkor, ha találkozunk valahol, mert ő nem szeretné azt látni, hogy én boldog vagyok nélküle. Nekem pedig jött egy ötlet, hogy akkor én itt folytatom az életem.
-Ez akkor most az jelenti, hogy te nyár végén nem jössz velünk vissza?-nézett rám kétségbeesetten.
-Nagy valószínűséggel azt.-bólintottam.
-Azt ugye tudod, hogy Calum úgyis maradni akar majd? És hát nekem sem lenne ellenemre, ha itt maradnék.
-Tudom, de a szüleitek úgyse engednék meg.
-Az én szüleimet úgyse érdekli, hogy hol vagyok.-vonta meg a vállát hanyagul Michael miközben kortyolt egyet a kávéjából.-Sose érdekelte őket, hogy mit csinálok. Hiába én vagyok az egyetlen gyerek a családba, nem foglalkoznak velem, de ez engem nem érdekel. Ezért lógok állandóan Luke-nál, vagy Calumnál, mert Joy és Liz még így is többet törődnek velem, mint a saját anyám.-Michael vett egy mély levegőt.-Szóval, ha szükséged van valakire, akivel itt maradhatsz, én önként jelentkezem. Persze csak akkor, ha ez neked nem gond.-mosolyodott el.
-Én borzasztóan örülnék neki, ha itt maradnátok, de valószínűleg fél órán belül úgy össze fogunk veszni Calummal, mint annak a rendje.
-Miért?-nézett rám meglepetten.
-Mert füllentettem neki.
-Ismerem annyira, hogy ezen tudjam, ezen fel fogja kapni a vizet és tiszta ideg lesz.-húztam el a számat.-Csak tudod, én ezzel tegnap este egyáltalán nem akartam terhelni. Fáradt volt, gondolom kis mértékben be is rúgott. Szóval egy húzós este után nem akartam felhúzni az agyát, mert képes lett volna és az éjszaka közepén nekiindul megkeresni Ashtont és, ha megtalálta volna, még jól el is verte volna.
-Félelmetes, hogy milyen jó emberismerő vagy.-nézett rám Michael kikerekedett szemekkel. Óvatos mosolyra húztam a számat.
-Néha még én is megijedek magamtól.-kuncogtam halkan.
Körülbelül negyed óra múlva Calum kómás fejjel jelent meg a konyhába. Hatalmasat dobbant a szívem, ahogy végignéztem rajta. Csípőjén hanyagul lógott a pizsamanadrágja, a haja kócos volt, szemei alatt pedig sötét karikák húzódtak a tegnap este miatt. Ha tehetném, életem végéig minden reggelemet így kezdeném, hogy az álmos Calumot nézem.
-Reggelt Mikey!-biccentett az említett felé Cal, majd mellém lépett és egy puszit nyomott a homlokomra.-Jó reggelt neked is hercegnőm!-mosolygott le rám álmosan.
-Neked is, hercegem!-mosolyodtam el halványan.-Ülj le, egyél reggelit. Van bőven. Bár ahogy ismerlek titeket fél óra múlva már nem lesz semmi az asztalon.-közben Luke is végre csatlakozott hozzánk. Szó nélkül hagytam azt, hogy tegnap telehányta a nappalinkat. Odaadtam neki is a reggeli gyógyszeradagját, majd csendben nekilátott reggelizni.
-Mmm, imádlak! Megtartalak.-vigyorgott Calum a hasát simogatva.
-Még jó.-tettettem felháborodást. Michael felé pillantottam, aki a rántotta evése közben minket nézett. Pontosabban engem, majd kissé feltűnően biccentgetett Cal felé, hogy beszéljek vele. Michael amilyen béna, Calum észrevette a néma társalgásunkat.
-Mi történt?-ült le mellém és kíváncsian fürkészte az arcomat.
-Ami azt illeti, beszélnünk kéne.-váltottam komolyra.-De nagyon szépen kérlek, ne kapd fel a vizet és ne kezdj el csapkodni, mint valami idióta.-tettem karba a kezem a mellkasom előtt, ezzel felvettem a védekező pózomat.
-Hát ez rohadt szarul kezdődik.
-Nem olyan vészes, mint amilyennek hiszed.-ingattam a fejemet.
-Miről van szó?-kortyolt bele idegesen a kakaójába Cal.
-Tegnap este itt járt Ashton.-böktem ki végül, Calum szemei pedig kétszer akkorák lettek, mint eredetileg.-Csönd! Mielőtt bármit is szólnál, vagy tennél, nem történt semmi. Nem bántott, csak bocsánatot kérni jött, amit én elegánsan elutasítottam és megmondtam neki, hogy jobban teszi, ha visszamegy Sydneybe.
-De hát mi is vissza fogunk nyár végén. Miért oda küldted?-kérdezte érdeklődve.
-Ööö, én arra gondoltam, hogy végleg itt maradok.-jelentettem ki lehajtott fejjel.-Ezt már csak a szüleimmel kell megbeszélni, akik valószínű, hogy ezt meg fogják engedni.
-Mi van?!-kérdezte Calum indulatosan.-Most ez azt jelenti, hogy nyár végén, vagy szakítunk, vagy én is itt maradok veled?-nézett rám kétségbeesetten.-Igen, itt maradok. Ez lesz a legjobb megoldás. Akár tetszik a szüleimnek, akár nem.
-Cal, anyukád nem biztos, hogy örülne ennek.
-19 éves fejjel hadd döntsem már el, hogy mi jó nekem!-fordult felém indulatosan.-Különben is már vagy ezerszer elmondtam, hogy soha a büdös életbe semmi pénzért nem hagynálak el. De ha kell, akkor még ezerszer elmondom, hogy biztosan tudd.
-Én elhiszem Calum, de miattam ne szállj szembe a szüleiddel.
-Ó, dehogynem. És ebben az egyben nem fogok rád hallgatni Em.-rázta meg a fejét nemlegesen.
-Michael is itt akar maradni.-jelentettem ki hirtelen.
-Hé, akkor már engem se hagyjatok ki a buliból!-nézett fel hirtelen Luke álmosan.
-Komolyan?-fordult Michael, majd Luke felé Cal.-Mármint, basszus ez tök jó. Összecuccolunk itt Angliába.-mosolyodott el.
-Már csak egy valamit kell elintéznünk…-húztam el a számat.
-Mit?-kérdezték egyszerre.
-A szülőket.
----------
Hahó! :3 Bocsi a késésért. (megint...) Tudom erre nincs mentség, de talán elfogadjátok nekem, hogy erőteljesen készültem a kresz vizsgámra, ami hát valljuk be fontos (legalábbis nekem) Na izé, jó olvasást ^^
