Túlságosan elkaptam a fonalat a történettel kapcsolatba, úgyhogy itt a következő rész! ^^ Utókarácsonyi ajándék tőlem, nektek! :)
----------
A gördeszkámmal száguldoztam az utcákon. Nem érdekelt, hogy szembe jönnek-e. Ha kellett, akkor akár neki is mentem valakinek. Mielőtt befordultam volna az utcánkba lefékeztem és a táskámból elővettem a cigimet. Te jó ég milyen régen bagóztam már! A csendes gyilkos csak úgy bizsergette a torkomat. Jól esett. Hátamat egy betonfalnak döntöttem és lassan lecsúsztam a földre. Ebben a pillanatban azt kívántam, hogy bárcsak egy pillanat alatt megölne a cigi. Mikor az első szálat elnyomtam egy újabb után kutattam, a dobozban nem volt. A táskám egész tartalmát a földre öntöttem, hogy találjak még egy szálat. És sikerült. Hála a jó égnek. A könnyeim patakokban folytak az arcomról megint. Folyamatosan csak az a faszfej járt az eszembe. Nem tudtam lehiggadni. Egyszerűen csak nem. Tényleg muszáj elmennem innen, ha el akarok felejteni dolgokat. Elnyomtam a második szál cigimet, letöröltem a könnyeimet és innentől hazagyalogoltam. A házba belépve finom illat csapta meg az orromat.
-Te mit csinálsz?-léptem Calum mögé és szorosan átöleltem a derekát.
-Ebédet.-felém fordult és egy puszit nyomott a homlokomra.
-De várj. Mire készülsz?-kérdeztem felvonva fél szemöldökömet. Calum csak értetlenül nézett rám.-Egy szál alsógatyába és egy köténybe sütögetsz. Mit akarsz Hood?-kérdeztem huncut mosollyal az arcomon.
-Hát, ha már így felhoztad a témát.-szenvedélyesen megcsókolt, de nem tartott sokáig, mert a sütő elkezdett sípolni.
-Szerintem kicsit később térjünk rá vissza.-elhúzódtam tőle és felsiettem a szobámba.
Muszáj volt átöltöznöm, mert a ruháim teljesen átvették azt az undorító kórházszagot. Még a gyomrom is felfordult tőle. Gondoltam meglepem egy kicsit Calumot, hiszen már nem sokáig élvezhetjük egymás társaságát. Felvettem egy piros bugyit és egy hozzá passzoló melltartót. Ha ő így, akkor én is így. A hajamat lazán felfogtam egy kontyba. A nyakam még mindig véraláfutásos. Remek! Halkan leosontam a konyhába. Calum háttal állt nekem, úgyhogy ez egy remek alkalom arra, hogy ráugorjak a hátára. Odalépkedtem mögé és egy hirtelen mozdulattal felugrottam a hátára erősen szorítva őt a lábaimmal. Calum eléggé meglepődött, de úgy tűnt tetszik neki, mert kezeivel automatikusan rámarkolt a combjaimra.
-Mondd, hogy nem álmodom és tényleg csak egy melltartó és egy bugyi van rajtad?-hallottam, ahogy Cal nyel egy hatalmasat, én pedig felnevettem.
-Most már letehetsz.-paskoltam meg a vállát. Letett és a másodperc töredéke alatt felém fordult és szorosan magához húzott, majd alsó ajkamat beharapva megcsókolt.
-Állj, állj. Ne olyan hevesen.-szakítottam meg a csókunkat.-Van egy ötletem.-néztem rá kihívóan.
-Mi lenne az?
-Tegyük kicsit izgalmasabbá a dolgokat.-kacsintottam rá.
-Ezt meg hogy érted?-kérdezte összeráncolva a szemöldökét.
-Így fogunk ebédelni.-mutattam végig magunkon.-És meglátjuk, ki bírja tovább.
-Úgyis tudod, hogy te bírod tovább.-nevetett fel Calum.
-Próbáljuk ki.-Cal csak bólintott, majd elengedett és elkezdtem előszedni a tányérokat úgy, hogy direkt kitoltam a fenekemet miközben nyújtóztam, hogy elérjem a polcot. A szemem sarkából láttam, ahogy Calum állkapcsa teljesen megfeszül. Óvatosan elmosolyodtam és végre sikerült kiszednem a tányérokat. Gyorsan megterítettem, Cal pedig felszolgálta a mai ebédünket. Velem szemben ült le és én direkt húztam az agyát azzal, ahogy a kaját ettem.
