Csak néztem magam elé és nem reagáltam az ismeretlen előbbi kérdésére. Elnyomtam a cigimet, és amikor lenéztem, hogy hova nyomom el, akkor ránéztem az ismeretlen kezére, ami a derekamat fogta szorosan. Abban a pillanatban, ahogy megláttam a tetoválását kiszabadultam a szorításából és felpattantam.
-Hogy találtál meg?-kérdeztem remegő hangon, annyira ideges voltam.
-Nem csak te szoktál ide kijárni éjjel.-állt fel ő is.
-Miért nem tudsz békén hagyni? Úgy tudtam utálsz.-néztem bele hatalmas mogyoróbarna szemeibe.
-Emily, fogalmam sincs honnan szedted azt, hogy utállak.
-Óóó, nem is tudom ki küldött el a francba még elsőbe, mert véletlen nekimentem. Nagyon elhittétek magatokról már akkor, hogy ti vagytok a megváltók.-tettem csípőre a kezem, amolyan védekező mechanizmusként.
-Az hirtelen jött. Amit azóta már ezerszer megbántam. És teljesen jogos, hogy lefaszfejeztél.-tett egy lépést felém.
-Még most is az vagy Calum Hood.
-De vonzódsz hozzám. Ezt le sem tagadhatod Ems.-nézett rám mosolyogva én pedig hátráltam egy lépést és már kinn álltam a stég legeslegszélén.
-És ezt mégis honnan veszed?-húztam fel a szemöldököm.
-Ha nem vonzódnál hozzám, akkor pár órával ezelőtt nem csókoltál volna vissza.-még egy lépést közelebb jött és már csak kb. 30 centi választott el tőle.
-Orrba nem vághattalak még egyszer.-néztem rá lesajnálóan. Calum pedig még jobban lecsökkentette a távolságot kettőnk között.
Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, úgyhogy mindent kiszórtam a zsebeimből és rádobtam a gördeszkámra, és úgy ahogy voltam beleugrottam a vízbe. Láttam Calum döbbent arcát, elmosolyodott és lekapta magáról a pólóját és nadrágját, majd utánam ugrott a vízbe. Odaúszott hozzám én pedig próbáltam elúszni előle, de nem engedte, mert elkapta a karom és visszahúzott magához.
-Hood, engedj el.-néztem rá szúrós tekintettel.
-Eszem ágában sincs Lancaster.-vigyorgott rám önelégülten.-Még egyszer nem.
Calum lába leért, úgyhogy ő elég biztosan állt a vízben, míg nekem épphogy leért a lábujjam a víz aljára.
-Gyere ide. Ne szenvedj annyit.-karomnál fogva magához húzott a vízben, kezeit a combomra vezette a víz alatt és felemelt. Lábaimat automatikusan rákulcsoltam a derekára.-Ha annyira nem vonzódsz hozzám, akkor mégis miért kulcsoltad a derekamra a lábaidat?
-Én sose mondtam, hogy nem. Csak ezt nem jelentettem ki egyszer se, mert minek? És csak azért, hogy ne kelljen szenvednem, ahogy te mondanád-karjaimat szorosan a nyaka köré tekertem, hogy legalább biztosan meg tudjam magam tartani.
-Örültem volna neki, hogyha már az első alkalommal beismered ezt.-alsó ajkát beszívta és egyszerűen nem bírtam róla levenni a szemeimet. Ahogy a nedvességtől csillogó ajka visszabukott a helyére egy hatalmasat nyeltem. Ó, te jó ég! Nekem teljesen elment az eszem. Tekintetemet visszaemeltem Calum szemeire, egyik szemöldöke kihívóan fel volt emelkedve és nevetőráncok gyülekeztek a szeme sarkába. Közelebb hajolt, ajkai súrolták az enyémeket, majd suttogva megszólalt.-Nem kell ennyire ellenkezned. Tudom, hogy minden porcikád engem akar és ezzel én sem vagyok máshogy.
Amint Calum kiejtette ezeket a szavakat nekem esett. Nyelvével ajkaimat masszírozta a bejutásért. Először nem voltam biztos benne, hogy én ezt akarom, de végül nem gondolkodtam és megengedtem neki, amiért könyörgött. Belemarkoltam Calum dús, fekete hajába ő pedig kezeit a combomról a fenekemre vezette és azt markolászta. Mielőtt Cal elvált az ajkaimtól óvatosan fogai közé vette alsó ajkamat és egy kicsit beleharapott.
