Na túléltem a hetet! ^^ (bár ez senkit sem érdekel :D) Úgy döntöttem, hogy nem kínzok tovább senkit sem, ezért felteszem ma az új részt. Remélem mindenkinek jól telt a hete, és nem olyan rosszul, mint nekem. :D Jó olvasást! :3
----------
Ashton szemszöge
Tudtam, hogy nehéz lesz együtt látni Emilyt valakivel, de amikor lejöttek az emeletről Calummal és megfogták egymás kezét az számomra olyan volt, mintha hasba rúgtak volna. A világ legszarabb és legszerencsétlenebb érzése, ha elveszted azt, akit az életednél jobban szeretsz. Emilyvel szemeztünk egy darabig, majd én ellöktem magam a konyhapulttól és kimentem a hátsó udvarra, egyenesen arra a helyre, ahol minden szabad és boldog percünket együtt töltöttük. A hintánkhoz. Emlékszem, amikor Emily az apjától kihisztizte ezt a hintát, mikor ideköltöztek és utána ez lett a MI hintánk. Hallottam, hogy valaki után becsapódik az ajtó. Nem néztem fel, mert nem akartam, hogy bárki lássa azt, hogy sírtam. Igen, fiú létemre sírtam, mert tudom, hogy én basztam el mindent.
-Ash.-Emily hangja vékony és aggódó volt.
Felnéztem rá. Szinte láttam, ahogy Emily összetörik belülről a szerencsétlen kinézetem miatt. Nem gondolkodtam tovább, hogy mit kell megkérdeznem tőle, úgyhogy csak kiböktem.-Boldog vagy vele?
-Ashton, én…-Emily hangja remegett és legördült az arcán egy könnycsepp.-Én nem akarlak téged boldogtalannak látni.
-Azt kérdeztem, hogy boldog vagy-e vele?
-Hát így biztos, hogy nem. Így nem lehetek boldog, ha tudom, hogy téged bántalak ezzel.
-Nem akarom tovább bonyolítani az életed, úgyhogy elmegyek.
-Miről beszélsz?-hangja a sírástól rekedtes volt és gyenge.
-Elmegyek Los Angelesbe és új életet kezdek. Úgy néz ki itt már nincs szükség rám.
-Nem mehetsz el. Nem hagyhatsz itt. Ashton, kérlek.-Emily zokogásba tört ki és leült a földre velem szemben.
-Mi értelme van itt maradni, ha az egyetlen lány, akit a világon mindennél jobban szeretek, nem szeret viszont? Semmi. Calum elvett tőlem.
-Bassza meg Ashton, én is szeretlek.
-Igen? Akkor miért Hooddal jöttél össze? Alig ismered. 3 hete valamilyen oknál fogva összemelegedtetek és már le is feküdtél vele. Egészen addig a péntekig gyűlölted őt. Mi változott? Emlékezz csak vissza, hogy mennyi mindent köszönhetsz neki és mennyit nekem. Neki konkrétan semmit. Van egy kis különbség. És ez nem te vagy Emily.-felálltam a hintából, odaléptem elé és felsegítettem a földről. Nem válaszolt. Könnyei szüntelenül folytak a szeméből és csak bámultunk egymásra. Pontosan tudta, hogy igazam van a dologgal kapcsolatban, ezért nem reagált.-Ja, amúgy itt a szülinapi ajándékod.-előhúztam a zsebemben rejtegetett kis dobozt.-Nem akartam mindenki előtt odaadni. Ez csak kettőnkre tartozik. Vagyis már csak tartozott. Szerintem.-odaléptem Emilyhez, elvette tőlem az ajándékot, majd adtam egy puszit a homlokára és elindultam haza. Belülről teljesen összetörtem. Adok egy kis időt Emilynek, hogy helyrerakja magában a dolgokat.
Emily szemszöge
Itt hagyott. Elment. A hintánk előtt álltam és egyszerűen képtelen voltam abbahagyni a sírást. A dobozt néztem, amit Ashton adott oda. Kinyitottam és az a gyűrű volt benne, amit még egyszer vele néztem ki a plázába, de nagyon drága volt ahhoz, hogy megvegyem, úgyhogy letettem róla. Ashton pedig megvette nekem. Egy egyszerű aranygyűrű, aminek a közepébe egy kis fekete gyémánt van. Kivettem a dobozból és az ujjaim között forgattam, majd észrevettem, hogy a gyűrű belső felében van egy felirat: I’m yours. Nem bírtam tovább és zokogva ültem bele a hintába, amin előzőleg Ashton ült. Belenéztem a dobozkába még egyszer, és egy levél volt benne. Kivettem azt is és a dobozt a mellettem lévő hintára tettem.
