Őrülten jól nézhettem ki egy szál melltartóban és bugyiban, ütött-kopott lábakkal és egy vágással a combomon, ahogy sietős léptekkel haladok, hogy minél távolabb kerüljek attól a helytől. Az utat szerencsére hazafelé tudtam, mert sokat jártunk az elhagyatott kórházba. Esteledett és mivel ez egy kisváros, ezért az utca szinte teljesen kihalt volt. Fáradtan és a fájdalmaimmal küszködve szinte vonszoltam magam az utcán. Fellélegeztem, amikor végre bekanyarodtam az utcánkba. A bejárati ajtónk előtt fáradtan rogytam le a lépcsőre, mert nem volt nálam kulcs. A telefonomat szerencsére elhoztam, úgyhogy felhívtam Calumot.
-Emily! Jól vagy?! Hogy tudtál felhívni?-kérdezte Cal aggódva, mire kitört belőlem a sírás.
-Cal, már itthon vagyok. Itt ülök a bejárati ajtó előtt. Merre vagytok?-kérdeztem zokogva.
-Hát igazából már a városon kívül. 5 perc és otthon vagyunk. Tarts ki hercegnő!
-Siessetek.-szipogtam bele a telefonba.
-Sietünk.-Cal kinyomta a telefont, én pedig magam mellé dobva a telefonom nekitámaszkodtam a bejárati ajtónak. A sírás nem akart csillapodni. Rettentően ki voltam merülve, a combomon lévő sebek egyre jobban fájtak és fáztam is. Összekuporodva ültem a lábtörlőn, amikor végre lefékezett a kocsi a felhajtón. Nehézkesen bár, de fel tudtam állni, viszont majdnem elestem, amikor Calum odaért mellém és pont elkapott.
-Basszameg. Ki csinálta ezt veled?!-kérdezte Cal idegesen. Az állkapcsa teljesen megfeszült és az izmai is összerándultak idegességében. Felvett az ölébe, mert ő is érezte, hogy már alig állok a lábaimon.
-Kettőt találhatsz.-suttogtam, mert már alig jött ki hang a torkomon. Luke és Michael előrementek a lakásba, majd Calum azonnal felcipelt az emeletre, egyenesen a fürdőszobába.
-Cal, szerintem be kéne vinni a kórházba.-lépett be a fürdőbe Michael, mögötte pedig Luke állt.
-Nem akarok kórházba menni.-nyökögtem félálomba. Calum bólintott, majd megkérte Michaelt és Luke-ot, hogy vigyázzanak rám, amíg előkeresi a gyógyszereket és a kötszereket. Michael odatámogatott a mosdókagylóhoz és megmosta az arcom. Fogalmam sincs, hogy hogyan került rá vér. Leültettek a kád szélére, majd óvatosan kimosták a sebeimet. Annyira csíptek és égettek a sebek, hogy akaratlanul is elengedtem egy-két könnycseppet. Fogcsikorgatva, de kibírtam, amíg kimosták a sebeket. Luke-ot talán még meg is karmoltam véletlenül, annyira fájt.
-Megtaláltad?-nézett fel Mikey, amikor Calum bejött.
-Aha. Jól el voltak dugva, de megvannak.
-Segítsünk még valamit?-kérdezte Luke.
-Képesek vagytok csinálni valami kaját?-kérdezte mosolyogva Cal, mire Michael csak bólintott.-Akkor csináltok is valamit?
-Persze.-Michael a derekamnál fogva átadott Calumnak, majd Luke-kal együtt kimentek a fürdőből.
-Szóval. Mi is történt pontosan?-kérdezte Cal. Leült a kád szélére és az ölébe húzott, hogy le tudja fertőtleníteni a sebeimet.
-Várj. Meddig voltam egyáltalán ott?
-Hát tegnap este tűntél el, körülbelül ilyenkor, aztán azóta kerestünk. Konkrétan nem aludtunk semmit, de ahogy látom te se.-nemlegesen megráztam a fejem.-Na, mesélj el mindent. Holnap elmegyünk a rendőrségre és feljelentést teszünk.
-Megtörtént. Megint.-hajtottam le a fejemet és az ölembe ejtett kezeimet vizslattam.
-Micsoda?
-Ashton újra megtette.-sírtam el magam. Szomorú voltam. Rettenetesen. Az az ember, aki pár napja még szerelmet vallott nekem és elmondta, hogy mennyire fontos vagyok neki, képes volt bántani.
