Kedves olvasók! :) Nem szoktam, és nem is szeretek a részek elejére írni, de most muszáj. Szóval, tudom, hogy a felét nem érdekli, hogy mit írogatok ide az elejére. Na mivel ez a 10. rész ezért gondoltam csinálok egy +18-as részt. Nem lett a legjobb szerintem, de így jött ihlet. :P Remélem azért nem lett olyan borzalmas. :D
--------------------------------
Calum szemszöge
Mindent megtettem annak érdekében, hogy a szülinapján láthassam Emilyt. Viszont féltem a reakciójától és nem akartam mindenki előtt balhézni vele, ezért megvártam, hogy mindenki hazamenjen és utána felmásztam a teraszára. Vártam a megfelelő alkalomra, amikor végre bekopoghatok hozzá, de amikor láttam, hogy kijött a fürdőből és csak egy kis fekete csipke fedte formás fenekét, felül pedig nem volt rajta semmi, kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam, de végül bekopogtam. Láttam, ahogy maga köré tekeri a takaróját. Esküszöm, ha ettől nem mentem el a gatyámba, akkor semmitől. Emily kinyitotta előttem az ajtót én pedig egy mosolyt erőltettem magamra.
-Boldog szülinapot Em!-beléptem a szobájába és hallottam, ahogy szívverése megkétszereződik. Odahajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
-Calum?-kérdezte reszkető hangon.
-Aranyos, hogy ennyiből rájöttél, hogy én vagyok az.-kezeimet Emily dereka köré fontam, ő pedig a nyakamba borult. Mivel kezeivel közrefogta a nyakamat, a takaró leesett a földre és Emilyn nem volt semmi.-Hmm, ez tetszik.-mosolyogtam rá önelégülten.
-Kussolj!-ütött bele játékosan a mellkasomba.
-Hiányoztál hercegnő.-suttogtam a fülébe, mire egész testébe tiszta libabőrös lett.
-Te is nekem Hood.-óvatosan közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Beletúrt a hajamba és néha meg is tépte, amitől én teljesen beindultam. Felkaptam Emilyt az ölembe és ő automatikusan a derekam köré fonta a lábát. Odasétáltam vele az ágyához és végigfektettem rajta. Szinte felfaltuk egymást. Annyira hiányzott az érintése, a csókjai, a mosolya és mindene. Nyelveink tüzes táncot jártak, amikor Em megszakította a csókunkat és lihegve felpillantott rám.
-El kell mondanod. Mindent.-jelentette ki Emily, majd kibújt alólam és felkapta az első pólót, ami a kezébe került.
-Hogy érted?-néztem rá értetlenül.
-Ne csináld a hülyét Calum Hood. Tudod te nagyon jól, hogy miről beszélek.-tette csipőre a kezét, én pedig felültem az ágyán és Emily engem vizslatott.
-Már vége. Felesleges lenne elmondanom, mert kiszálltam belőle még aznap.-kezem felé nyújtottam, ő megfogta, majd az ölembe ültettem.
-Nem felesleges. Calum, így nem tudom eldönteni, hogy megbízhatok-e benned.-felpillantott rám, lehunytam a szemeimet, vettem egy hatalmas levegőt és lenéztem rá.
-Az egész két éve kezdődött. Együtt keveredtünk bele ebbe az egészbe, Luke-kal és Mikey-val. Egyik este a parkon sétáltunk át, épp egy buliból tartottunk hazafelé, amikor szem- és fültanúi voltunk egy drogbanda aznap esti balhéjának. Próbáltunk észrevétlenül elmenni onnan, de utánunk jöttek és közölték velünk, hogy vagy beszállunk ebbe az egészbe, vagy halottak vagyunk. És hát végül belementünk, mert muszáj volt. Először Luke nem akart belemenni, de aztán az egyik srác behúzott neki egy akkorát, hogy még nekem is fájt. Ezután nem volt kérdés. Aznap amikor Ed idejött hozzátok és mondta, hogy vár a főnök, akkor miután elmentem tőletek rögtön odamentem hozzá és közöltem vele, hogy én ezt be akarom fejezni. Azt mondta, hogy mivel eddig is elég megbízható voltam, ezért elenged. El akartam neked mondani, de nem reagáltál semmire. És sajnálom, hogy ezt nem mondtam el előbb. Kérlek, ne haragudj rám Ems.-szomorúan néztem rá ő pedig biztatóan rám mosolygott.
