Calum szemszöge
Miután felkeltem, rögtön írtam Rosie-nak üzenetet, hogy jól aludt-e, majd lebeszéltünk egy esti randit. Bár ő tuti nem randinak hívja. A kis diskurzusunk üzenetben, megmosolyogtatott, mert nem a szokásos kőkemény csaj írt vissza, akinek állandóan mutatja magát, hanem a sebezhető kislány, akit mindenki imádna. Mondjuk, nekem ez a vagány lázadó jobban bejön. A nap hátralévő részében fogalmam sem volt róla, hogy mit fogok magammal kezdeni, úgyhogy visszavonultam a szobámba és bedőltem az ágyba. Már éppen visszaaludtam volna, amikor a telefonom rezegni kezdett. Sms Luke-tól.
From: Hemmings
Reggelt. Ma valami?
To: Hemmings
Mire célzol?
From: Hemmings
Engedj be minket és megbeszéljük. :D
Értetlenül néztem az sms-t, aztán rájöttem, hogy valószínűleg már a lábtörlőnkön toporognak Mikey-val. Kómásan lemásztam a lépcsőn, egyenesen az előszobába és ajtót nyitottam nekik.
-Csá Hood!-pacsiztam le Mikey-val és Luke-kal, akik már megtámadták a konyhánkat.
-Jó lenne, ha nem zabálnátok fel mindent.-kiabáltam utánuk, mert én még mindig az ajtónkban álltam.
-Akkor mondd meg, mit lehet enni.-mászott ki a hűtőből Luke.
-Csinálok reggelit, de akkor ne a müzlit edd te hülye.-csaptam rá Mikey fejére.
Most én másztam be a hűtőbe, hogy megnézzem miből élünk. Nem volt jobb ötletem, úgyhogy nekiláttam tükörtojást csinálni.
-Hé Cal. Fáj még az orrod?-dobott hozzám Mikey egy almát (?).
-Nem vészes. Majd elmúlik.-rántottam meg a vállam.
-Jól helyben hagyott a Lancaster lány.-vihogott rajtam Luke.
-Hát még én, hogy helyben fogom hagyni.-mosolyogtam magam elé. Természetesen eszem ágában sincs bántani Rosie-t.
-Óóó, és azt hogyan akarod elérni anélkül, hogy letépné a farkadat?-kérdezte Mikey.
-Majd meglátjátok. Már puhítom.-fordultam feléjük és eléjük raktam a tükörtojást.
-Ő is puhít téged. Tegnap például az orrod puhította.-mutatott az orromra Luke.
-Lehet, hogy az orrom puhítja, de mást meg keményít.-húztam fel a szemöldököm.
-Mondjuk meg kell hagyni én is szívesen gyűrném vele a lepedőt órákig.-csapott egyet a hasára Mikey és böfögött egyet, mert végzett a kajával.
-Ki nem?-nézett fel Luke a telefonjából.
-Na jó, hagyjuk. Mi a tervetek mára?-próbáltam elterelni a témát Rosie-ról.
-EGÉSZ NAPOS FIFA!-ordított fel Mikey.-De előtte menjünk el boltba és tankoljunk fel kajával.
-Este 6-ig érek csak rá.-jelentettem ki.
-Mi a terved utána?-néztek rám kérdőn.
-Lényegtelen, de nem érek rá.
Mikey és Luke egy vállrendítéssel nyugtázták, hogy akkor, 6-kor ők hazavonulnak. Felmentem a szobámba, gyorsan felöltöztem. Magamra kaptam a fekete Nirvana-s pólóm és a fekete, jobb térdnél szakadt farmerem. Elmentünk gyorsan boltba, hogy beszerezzük a FIFA-hoz elmaradhatatlan sört, chipset és smarties-t (Luke…). Egész nap a kanapénkat nyomtuk. El kell ismernem Mikey minden idők legnagyobb FIFA bajnoka. Már bőven 6 óra volt, de még egy meccs közepén tartottunk, úgyhogy gondoltam ezt még be tudjuk fejezni. Az utolsó meccset én nyertem meg.
-Picsába!-dobta le a kontrollert Mikey a dohányzóasztalra.-Még nem végeztünk Hood.
-Hé, vigyázz a kontrollerre, lelke van!-háborodtam fel.
-Jó, puszit ne adjak neki?-röhögött fel Mikey.
-Gyökér.
-Na mi akkor léptünk. Mr. Hood-nak fontos dolga akadt.-veregetett vállon Luke.
-Hát igen, eléggé fontos. Majd mindent megtudtok idővel.-vigyorogtam sejtelmesen.
-Jól van. Csá haver.-lepacsiztam mindkettőjükkel, majd bezártam az ajtót és rohantam készülődni.
Ránéztem az órára, hogy mennyi az idő és már 7 óra volt. Basszus! Felrohantam az emeletre és útközben elkezdtem levenni magamról a pólót. Igyekeznem kellett. Gyorsan berohantam a fürdőbe, lezuhanyoztam és éppen csak áttöröltem magam a törölközővel. Úgy ahogy voltam kirohantam a fürdőből, teljesen meztelenül, át a szobámba. Visszavettem magamra a fekete nadrágomat, de nem akartam annyira igénytelen lenni, hogy visszaveszem a Nirvana-s pólóm, inkább a fekete Green Day-es pólómért nyúltam, ami itt-ott ki volt szaggatva. A hajammal már hónapok óta nem tudok mit kezdeni, úgyhogy azt inkább úgy hagytam, ahogyan volt. Felkaptam az egyik pulcsimat, megkerestem a pénztárcámat és már indultam volna, de a telefonom még nem volt nálam. A lakást kissé felforgattam miatta, mert nem tudtam, hogy hova tettem, de végül meglett és szinte úgy estem ki az ajtón annyira siettem. Igaz, még csak negyed 8 volt, de előtte mindenképp el szerettem volna menni egy virágboltba, hogy tudjak venni egy szál virágot Rosie-nak. Ezért utálni fog, de ezt muszáj. Épp a parkon sétáltam át büszkén, egy szál rózsával a kezemben, amikor valaki hátulról meglökött.
-Te meg ki a fasz vagy?-kérdeztem ingerülten az idegen, szőke hajú sráctól.
-Hát azt pont nem fogom az orrodra kötni. Egy ideje már figyelünk téged. Jó lenne, ha leszállnál Emily-ről, mert nagyon megbánod, ha nem.
-Hát kurvára nem fogok leszállni róla. Főleg, hogy azt se tudom ki vagy. Úgyhogy nekem ne pofázz.
A szőke srác közelebb lépett és olyat behúzott, hogy újra eleredt az orrom vére. Idegességembe félredobtam a rózsát, amit egész addig a kezemben tartottam, majd nekiestem a srácnak. Ütöttük-vertük egymást. Éreztem, ahogy szinte mindenemből csorog a vér, de a szőke srác se járt jobban. Egy arra járó 3 fős társaság szedett szét minket. Nagy nehezen talpra állítottak. A szőke srácot elvonszolták onnan én pedig felkaptam azt az egy szál rózsát, amit a földre hajítottam és elindultam Rosiehoz. Sajgott mindenem, de haza nem mehettem, mert anyám már biztos hazaért, és ha így meglát, kitér a hitéből. Az arcom egyre jobban fájt, de szerencsére az orromnak nem lett nagyobb baja. Sántikálva, de odaértem Rosiehoz. Mielőtt bekopogtam volna benéztem a nappalijukba, hogy biztosan itthon van-e. Ott ült a kanapén és valami nyálas filmet nézett, ez megmosolyogtatott. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, vettem egy nagy levegőt és végül bekopogtam. Hallottam, hogy Rosie a kulcsát csörgeti, majd kitárta az ajtót és amint meglátott a kezeit a szája elé kapta.
-Szia hercegnő!-erőltettem magamra egy mosolyt, már amennyire a számon éktelenkedő szakadás és a duzzadt arcom engedte.
-Te jó ég!-préselte ki magából a szavakat.-M-mi történt?-láttam, hogy a szemeiben összegyűlnek a könnyek, odalépett hozzám és vékony kis karjaival óvatosan megölelt, hogy nekem ne fájjon semmim, de amikor hozzáért a bordáimhoz felszisszentem. Kurvára fájt mindenem, de jelen pillanatban azzal voltam elfoglalva, hogy az engem ölelő Rosie-t megnyugtassam.-Rosie, ne sírj. Kérlek!-nyomtam egy puszit a feje búbjára.-Szükségem van rád.
