Love for Love

1.

Rose:
Az ujjaim között forgatom a gitárpengetőt, amit a tegnapi koncerten Chad a közönség közé dobott. A Midnight Kisses tegnap felrobbantotta a torna termet, akkora bulit csapott. Szerencsére az iskolánkban rugalmasan kezelik a diákok által indítványozott suli-bulikat. Sőt, gyakorlatilag hagyománya van, hogy minden hónapban legalább egyszer legyen egy ilyen a diákok vegyítése miatt, mert hát legyünk őszinték, napjaink fiataljai nincsenek ott az ismerkedésben. Viszont az ilyen bulikon nincsenek osztályok általi felosztások. Általában mindenki ismerkedik mindenkivel. Jót tesz nekünk és az iskola hírének is, így mindenki nyer.
Ja és a hangsúly a legalább egyszeren van.
Ráadásul üröm az örömben, hogy ilyenkor az iskola bandája is megvillogtathatja tudását, ami még a tanárokat is szórakoztatja. Nyilván nem egész este ők játszanak, de ilyenkor mindig lenyomnak egy koncertet teljesen felpörgetve a hangulatot.
Az biztos, hogy nekem a pulzusomat rendesen felpörgette Chad. Az a srác úgy játszik a basszgitáron, mint egy isten. És nem mellesleg úgy is néz ki hozzá. A magas, a Lacrosse-tól izmos teste mellé szőke, szinte már arany haja és zöld szemei olyan guszta látványt nyújtanak, hogy márcsak abba is beleremeg a testem.
Azok a zöld szemek durván meg tudnak igézni.
Tizennyolc vagyok, de még sosem volt barátom és senki nem keltette így fel az érdeklődésem. Viszont titokban már vagy egy éve csorgatom a nyálam a srácra. Kár, hogy tök más a társaságunk...
De attólmég vágyakozni utána szabad. Van pár jó okom, hogy miért tegyem: jól néz ki, baromi jó sportoló, tehetséges zenész és olyan stílusan van, amiért ölni tudnék.
Tökéletes kombó.
- Rose, itt vagy? - Csettintget az arcom előtt Madison, teljesen elvonva a figyelmem a gitárpengetőről.
Chad gitárpengetőjéről.
- Igen, bocsi - rázom meg a fejem nagyokat pislogva. - Mi az?
Na Madison az én helyemben tuti, hogy összeszedné Chadet. Mondjuk neki könnyű dolga lenne.
Szőkés-barna tincsek keretezik a szív alakú arcát és ehhez kék szemek virítanak az emberre, ahányszor ránéz. A termete karcsú és hosszú, de megvannak a kellő idomai. A kisugárzását nem lehet nem észre venni és egyébként a suliban őt tartják a legnépszerűbb lánynak. A királynőnek. Nem véletlen, hogy folyton ő nyeri meg a bálkirálynői címet is az összes sulis bálon. Arról nem is beszélve, hogy ő tapasztalt és magabiztos. Kábé bárkit megkaphat, mert az összes fiú rá csorgatja a nyálát. Mi pedig Clarissával kiérdemeltük a legjobb barátnő címet. Már óvodás korunk óta megvan a hármasunk. A fiúk, Ron és Jackson csak a gimiben csapódtak hozzánk. Azt hiszem nem kell zseninek lenni, hogy kitaláljuk ki mindig a bálkirály...segítek...Ron Tucker az.
Bírom a srácokat, de örülök, hogy most csak mi vagyunk lányok, mert biztos, hogy mind a két fiú beszólogatna az elkalandozásom miatt és ahhoz most nincs hangulatom. Jól esik csak a lányos nap, de sajnos Chad túlságosan befészkelte magát a gondolataimba, úgyhogy az utóbbi tíz percről fogalmam sincs.
Azt hiszem csak tíz perce nem figyelek.
Legalábbis nagyon remélem, hogy csak ennyi és nem hagytam ki órákat a pengetőt való bámulással.
- A tegnapi buliról beszéltünk épp, te hol jársz fejben? - Néz a szemembe mosolyogva Clary.
- Igazából pont a tegnapi bulinál én is - pillantok ismét a pengetőre, de most kényszerítem magam, hogy ne kalandozzak el.
- Megint Chaden pörögsz? - Szólal meg Mad oldalra biccentett fejjel.
Oké, ő a legjobb barátnőm, de néha elég érzéketlen és flegma tud lenni. Persze könnyű annak, akinek mindent kábé arany tálcán kínálnak. Az apja jól menő zenei producer, egy rakat híresség fordul meg a keze alatt, az anyja pedig divattervező. Nem is akármilyen. Gyönyörű ruhákat tervez és nekünk van szerencsénk a bemutatókon az első sorban ülni, hogy onnan csodálhassuk Madison oldalán a csodás öltözékeket. Egyszer mellettünk ült Tyra Banks, mondanom sem kell, hogy Clary teljesen oda volt, meg vissza. Hatalmas rajongója a Topmodell leszeknek. Ja és ha nem lenne egyértelmű, éppen ezért Madison egy hatalmas már-már villákat megszégyenítő házban él és csak csettintenie kell, hogy megkapjon valamit. Beleértve a fiúkat is. Szerintem sosem volt még szerelmes, pedig már nem egy sráccal volt dolga. És éppen ezért ő nem értheti, hogy milyen nekem csak vágyakozni egy fiú után, akit valószínűleg sosem kaphatok meg, mert szinte biztos, hogy Chad is egy a sok közül, aki Madisonra hajtana, ha tehetné. Alapvetően nem szokott ez zavarni, de azért egy kicsit fáj...
Viszont az, hogy eszembe jut az apja egy tökéletes tématerelés.
- Miért nem intézed el, hogy apád meghallgathassa a Midnight Kissest? - Nézek mélyen a szemeibe. - Igazából ezen gondolkoztam - kamuzom a lehető legmeggyőzőbben.
- Apa profikkal dolgozik. Az ő keze alatt fordult meg Zayn, a Why Don't We, meg ilyenek. A Midnight Kisses pedig csak egy sulis zenekar pár sráccal, akik elütik az időt - vonja meg a vállát megdobva a haját a salátája fölött.
- Szerintem többek ennél - szállok vitába. - A srácok nagyon jól nyomják. Chad és Cam remek gitárosok, Scott úgy dobol, mint aki erre született és Luke pedig csodálatosan énekel. Meg gitározik - teszem hozzá, ugyanis Chad mellett tény, hogy a többiek is nagyon jók. - Hiszen tegnap felrobbantották a torna termet, mindenki oda volt a műsorért, amit lenyomtak. Szerintem komolyan lehetne ebben jövőjük és szeretnék is, hogy legyen, de ahhoz kell a segítség. És neked apukád profi, akkor miért ne segítenél nekik?
- Rose-nak igaza van - áll mellém Clary hevesen bólogatva.
Hála Istennek.
- Szerintem meg a Chad imádata beszél belőle - bök felém a villájával Madison egy ártatlan mosollyal.
- Nem! - Kiáltunk fel egyszerre Claryvel, amivel magunkra vonunk pár szúrós tekintetet a pláza kajáldájában. - Bocsánat - motyogom intve az embereknek, aztán szerencsémre Clary átveszi a szót: - Ha az is beszélne belőle, belőlem nem - ingatja meg a fejét. - Tényleg nagyon jól nyomják. Ki tudja? Talán ők a következő 5 Seconds of Summer.
- 5 Seconds of Summer? - Vonja fel a szemöldökét Madison és a hangjából süt a cinizmus. - Azért az túlzás, nem gondolod, C?
- Nem, Madison, egyáltalán nem gondolom - feleli határozottan a barna hajú lány. - Ők is a semmiből kezdték. Valahol muszáj elkezdeni, ezt te is tudod.
- Ugyanmár, lányok...
- Nem, most komolyan - fojtom belé a szót, amitől elkerekednek a szemei, ugyanis ez nem megszokott tőlem. - A te szüleid is gyakorlatilag a semmiből kezdték. Nem tudom, hogy miért olyan nagy dolog, hogy adj nekik egy esélyt apádnál.
Madison meglepetten pislog rám és Clary ajkai is elválnak egymástól, ahogy várja a robbanó bombát, ám mielőtt ez megtörténhetne a mobilom csörögni kezd és az anyám neve villan fel a képernyőn.
- Ezt fel kell vennem - sóhajtok fel, s arrébb megyek az asztaltól. Ezt nem kell hallaniuk. - Igen? - Szólok bele, amint elhúzom a zöld kis telefon ikont.
- Hol a viharban vagy? - Érkezik a kérdés anyámtól szigorúan.
Semmi "szia, kicsim" vagy "Minden rendben van?". Csak egy erősen leszóló kérdés az édesanyám szájából.
Már megszokhattam volna...
- A barátaimmal a plázában, de elmondtam nektek, hogy ma itt leszek - felelem annyira kimérten, amennyire csak tudom.
Madison is felhúzott és a nem túl jó kapcsolatom a szüleimmel nem segít azon, hogy jobb kedvem legyen, de rontani sem akarom azt.
- Rose, a pályán kéne gyakorolnod. Így hogy akarod megnyerni az országost?
- Az országos előtt tovább kéne jutnom a kerületi, majd a területi bajnokságon, de, anya, nem akarom túl hajszolni magam - rázom meg a fejem, s az állkapcsom úgy megfeszül, hogy már szinte fáj.
- Kislányom, ahhoz, hogy a legjobb legyél, gyakorolnod kell. Hát nem akarsz a legjobb lenni?
Legszívesebben rávágnám, hogy nem. Hogy ő akarja, hogy a legjobb legyek, de tudom, hogy az hova vezet: nem mehetek majd sehova, csak a kori pályára és az iakolába. Nincsenek akkor barátok, suli-buli, vagy szórakozás, csakis a kemény munka, így aztán egy sóhaj kíséretében azt felelem:
- De igen. Este beugrom gyakorolni és holnap reggel ott kezdek, megígérem.
- Fényképet kérek, hogy ott vagy és ne felejts el rendesen bemelegíteni, hogy tudd gyakorolni a rizikós ugrásod. A győzelemhez kockáztatni kell, márpedig azt a Lutzot még bőven kell gyakorolnod, akárcsak a Toe-loopot jó lenne, ha menne a tripla - adja ki az utasításokat, majd meg sem várva a válaszom kinyomja a telefont.
Én is szeretlek.
A kezem remegni kezd a sok negatív érzelemtől, ami bennem van, de igyekszem lehiggadni. Madison és Clarissa nem tudják, hogy mi a helyzet otthon. Azt igen, hogy a szüleim nagyon tolnak, de azt nem, hogy ennyire durván és, hogy ilyen pocsék a kapcsolatunk. És jobb is, ha ez így marad.
Veszek egy mély levegőt és mosolyt erőltetek magamra, hogy elinduljak vissza, de amikor megfordulok, majdnem fellökök egy tálcával egyensúlyozó fiút.
- Basszus, ne haragudj - hadarom el elkapva a kezét, ám ahogy felnézek belém fagy a szó.
Luke Cullan a Midnight Kisses frontembere egyenesen a szemembe néz kék szemeivel. Ez ennyire nem kábítana el, hiszen minden nap látom a suliban, de nincs egyedül. Itt van a banda többi tagja is és Chad látványa megint megbabonáz.
- Nincs gáz - mosolyodik el Luke rám nézve. - Mi járatban erre, Rose?
- M...Madisonékkal jöttem - habogok Chadre meredve, de aztán összeszedem magam és felveszem a szemkontaktust Luke-kal. - Jó koncert volt tegnap - nyögöm ki a gyenge bókot.
- Kösz - válik szélesebbé a mosolya, majd elnéz a vállam fölött. - Csajos nap, mi? - Biccent a barátnőim felé, mire bólintok. - Csatlakozhatunk az ebédhez?
- Ami azt illeti, mi épp befejeztük - lép mellém Madison a frászt hozva rám ezzel. - Visszavittük a tálcádat, Rose - néz a szemembe.
- Kösz - motyogom, bár én még befejeztem volna a hamburgeremet.
Otthon nem ehetek ilyet, mert anya diétán fog. Csoda, hogy az ebédemet nem kellett befotóznom neki. Volt már rá példa.
- Kár - húzza el a száját a fiú ábrándos tekintettel nézve a legjobb barátnőmre. - Akkor további jó szórakozást.
- Meglesz - dobja meg a haját Mad vállat vonva, majd Chadhez lép. - Oh mielőtt elfelejtem, itt a gitárpengetőd tegnapról.
Hogy tessék?
- Kösz, de tartsd meg - biccent felé féloldalas mosollyal.
Istenem, az a mosoly.
- Köszike - vidul fel a lány, majd a kezembe nyomja a kis tárgyat. - Menjünk, lányok - kapaszkodik belénk és mielőtt reagálhatnánk, már húz is a kedvenc boltja felé minket Claryvel.