Love for Love

13.

Luke:
- Elkezdtétek a házit? Megvan valami, amit lemásolhatok? - ül a kisasztalhoz Rose, de azonnal felkapja a fejét és a bátyjára néz. - Mármint...magamtól szoktam megírni a házikat, csak...
- Nem kell ezt mondanod, én is voltam középiskolás - nevet fel a fejét rázva Reggie. - És én nem anyáék vagyok.
A fiú utóbbi kijelentésére Rose egy pillanatra lemerevedik és a barátnőjére kapja a tekintetét, de aztán visszanéz a tesójára. Nem tudom, hogy mi ez a hirtelen reakció, de Clary nem pont úgy reagál, mint amire számítok.
- Még szerencse. Az én őseim folyamatosan azzal jönnek, hogy úgy tisztességes, ha magamtól csinálom meg a házikat. Néha kikészülök ettől. Mármint...melyik gimnazista csinálja mindig magától meg az összes háziját és nem másol legalább egyszer az életében?
Lehetséges, hogy Clary nem tudja, hogy mi történt Rose és az anyukája között?
Ahogy körbenézek a barátaimon, azt látom, hogy ugyanez a kérdés fogalmazódik meg bennük, de nyilván egyikünk sem teszi fel. Az is lehet, hogy Clary csak nem akarja, hogy Rose rosszul érezze magát, akkor pedig ne mi legyünk azok, akik tönkreteszik a kedvét, ami most viszonylag - a helyzethez képest - jónak tűnik. Ha viszont a lány tényleg nem tud róla, akkor meg az nem hiányzik, hogy tőlünk tudja meg Rose helyett. Ugyanis valószínűleg akkor annak van oka, hogy Rose miért nem mondta el neki.
- Igazából csak elkezdtük - szólal meg Cam, mentve a menthetőt, mivel egyikünk sem volt képes eddig megszólalni -, de aztán Luke megmutatta a dalod és azt kezdtük el gyakorolni.
Rose erre azonnal rám kapja a tekintetét és a legédesebb durcás arccal reagál.
- Nem vártál meg vele? Arról volt szó, hogy együtt mutatjuk meg.
- Hát igen - kezdem vakarni a tarkóm -, de annyira be voltam zsongva é...
- De látni akartam a reakciójukat - szakít félbe, de a szemén látom, hogy csak játsza az egészet.
Na nem mintha alapból nem tudnám. Rose nem az a fajta lány, aki egy ilyen miatt kiakadna. Madison...na ő már lehet, hogy tényleg leszedné a fejem egy ilyen miatt.
Nagyot nyelek, ahogy ebbe belegondolok. Nem is tudom, hogy miért tör rám ez a hirtelen negatív hullám Madisonnal kapcsolatban, de jobb, ha nem is említem ezt hangosan, mert a srácok tuti, hogy rám szállnának miatta.
- Imádták - vágom rá -, ahogy azt mondtam is, hogy fogják. Csak szerettelek volna meglepni azzal, hogy mire ideérsz, már ismerjük és tudjuk játszani - állok fel, majd odamegyek hozzá és megölelem.
És egyébként nem kamuzom. Komolyan szerettem volna, ha a srácok ismerik a dalt - vagyis jelen esetben az alapot -, mire Rose idejön, hátha ezzel kicsit sikerül jobb kedvre derítenem.
- Ne haragudj - teszem hozzá lenézve rá, s érzem, ahogy a karjaimban a teste lassan kienged.
- Megbocsájtok, de csakmert ennyire jófej vagyok és azt mondod, hogy nemes cél vezérelt - néz fel a szemembe, amitől egy pillanatra elveszek sötétkék íriszeiben, de ahogy halljuk a kamera kattanását, felkapjuk a fejünket.
- Bocsi - pirul el Clary, ahogy meglátjuk a kamerával a kezében -, csak megnéztem, hogy jól állítottam-e be. Elvégre jó képek kellenek az insta oldalra majd.
- Az insta oldal, arról is ejthetünk majd pár szót? - néz végig rajtunk Rose, mire Scott mosolyogva bólint.
- Ugyanezt akartam kérdezni. És ötleteket bátran fogadunk el - néz fel a lányról a tesóira, akik mosolyogva figyelnek minket.
És nekem csak ekkor tűnik fel, hogy még mindig a karjaimban tartom Rose-t, így lassan elengedem.
- Abból van bőven. Mióta Rose említette, folyamatosan ezen gondolkozom - villanyozódik fel Kate azonnal. - Van egy csomó ötletem hozzá, majd elmondom őket, ha arról lesz szó.
- Milyen titkozatos valaki - jegyzem meg mosolyogva, amitől Kate mosolya szélesebb lesz.
- Ez vagyok - dobja meg a haját, amivel kicsal belőlem egy kacajt.
- Luke említette, hogy van hozzá dalszöveged is - néz Chad Rose szemeibe, amit a lány bólintással jutalmaz.
- Igen - nyel nagyot -, vagyis ötletem van, ami szerintem jó lehet, de nélkületek nem fogok dönteni.
- Ez a te dalod, Rose. Ha te azt a dalt érzed jónak, akkor az lesz, mi maximum javaslatot teszünk, ha valami ötletünk támad, de egymás dalaiba nem szólunk bele, hacsak azt nem a dalszerző kéri. Luke-nak sem szóljuk le vagy mondjuk, hogy nem, hacsak azt nem nagyon muszáj, de ez az évek alatt talán egyszer vagy kétszer történt meg. Kiindulva az alapból és a múltkori dalodból, biztos, hogy imádni fogjuk - görbülnek felfelé az ajkai, amitől Rose arcát elönti a pír.
Komolyan nagyon bejöhet neki Chad, ha egyetlen mosolyától ennyire elpirul. De ahogy a haveromra nézek, úgy látom, hogy neki ez kifejezetten tetszik. Mondjuk ezért nem lehet hibáztatni. Rose baromi aranyos, amikor zavarba jön és elpirul. Én is szeretem elérni ezt nála, pedig csak barátok vagyunk.
- Sőt - szólalok meg, kicsit közelebb csúszva -, ami azt illeti, arra gondoltam, hogy az első három részt talán neked kellene énekelned egyedül. Vagyis...igazából az egész dalt neked kéne, d...
- Nem - szakít félbe Rose a fejét rázva, pontosan ahogy arra számítottam is.
- Ez a te dalod és nagyon szépen énekled. Arról nem is beszélve, h...
- Nem - ismétli, újra félbeszakítva. - Nem, Luke, ne szórakozz velem.
- Halál komolyan mondom - felelem, mire finoman tarkón legyint.
- Tudod, hogy értem. Nem hagyhatsz egyedül, te vagy a frontember és...
- Ketten vagyunk az énekesek. Nem is tudnék énekelni, ha a srácok nem zenélnének és vokáloznának nekem. Te pedig a másik énekes vagy, aki nélkül szintén nem...
- Hát én sem tudok nélküled - pattan fel, s olyan, mintha komolyan felzaklatta volna ez a dolog. - Luke, csak nemrég kerültem a bandába, egy fellépésen énekeltem egyetlen dalt veled. Én nem...nem tudnám megcsinálni - rázza a fejét.
- Dehogynem - vágjuk rá egyszerre mindenkivel.
Igen, még Claryvel és a tesóival is.
- Téged a színpadra teremtettek - állok fel. - Azon az egy koncerten felrobbant az egész hely, amikor te énekeltél, hidd el, hogy képes vagy rá.
Rose megtopran a fel-alá járkálásban és a szemembe néz.
- Talán - nyögi ki bizonytalanul -, de még nem. Szeretném, ha velem énekelnéd ezt is. Kérlek, Luke. Szükségem van rá, hogy velem énekeld.
Bár nem azt mondja, hogy rám van szüksége, de a szavai mögött mintha valami ilyesmi bujkálna. És ettől a mellkasomban valami bizseregni kezd. Még soha, senki nem mondta ki, hogy szüksége lenne rám.
Na jó, ez így nem igaz. A volt barátnőm mondta nekem anno, de azóta nem igazán hallottam ezt bárkitől. És mint mondtam, tudom, hogy Rose sem konkrétan ezt mondta, de már az ehhez hasonló is sokat jelent.
- Oké - bólogatok -, énekelek veled, nyugalom - simítom meg a karját finoman. - Csak ne borulj ki emiatt, itt semmi nem kényszer.
- Bocsánat - hajtja le a fejét, én pedig újra megölelem.
- Nincs miért bocsánatot kérned - rázom meg a fejem.
- Minden oké? Megnyugodtál? - kezdi Rose arcát fürkészni Chad, amikor visszaülünk és a szemében őszinte aggodalmat látok.
- Igen...ne haragudjatok, csak ma az idegeim a szokásosnál is...
- Nem kell magyarázkodnod - ingatja meg a fejét Scott kedves mosollyal, amitől Rose arcán őszinte hála jelenik meg.
- Akkor...csináljuk meg a házikat és kaja után nézzük meg, hogy hogyan lenne a legjobb.
- Már rendelem is a kaját - pattan fel Cam vidáman. - Ma hamburgerre gondoltunk. Nektek is mehet...vagy rendeljek salátát?
Rose összenéz a tesóival, majd egy halvány mosoly mellett biccent, s visszanéz a barátomra.
- Jöhet. Unom a salátát.
Tudom, hogy nem kellene ezen mosolyognom, hiszen egyértelmű, hogy Rose azért teszi ezt, hogy a szülei ellen menjen, de örülök, hogy végre nem mások akarata szerint dönt és hogy kiáll magáért. Kár, hogy ez azért van, mert az anyukája megütötte. De a lényeg, hogy meg meri ezt lépni most.
- Clary? Jöhet egy hambi neked is?
- Persze, ez nem is kérdés.
- Okés, akkor már rendelem is - tárcsázza a kajáldát, majd elvonul, hogy nyugiban tudjon telefonálni.
- Ti rendeztétek be a garázst? - néz körbe Reggie, amikor Cam eltűnik a fürdőben a mobillal.
- Hát...anya segített, amiben kellett, de egyébkémt igen. Mivel ez az egyetlen hely, ahol nyugiban tudunk próbálni, ezért nem ártott kicsit kényelmesebbé varázsolni - pillant körbe Scott is a helyiségben.
Amikor elkezdtük ezt az egészet, ez a garázs még tényleg csak egy garázs volt, tele cuccokkal, amiket Scott apja hagyott itt, miután lelépett a családjától. Nem két perc volt, mire abból megcsináltuk a berendezett, saját kis gyakorlatilag vendégházunkat és ebben Mrs. Mulder rengeteget segített. Gyakorlatilag nélküle nem is sikerült volna. Ebből is látszik, hogy a bandában lévő emberek közül Scott az egyetlen, akit támogat az anyukája és nincs kiborulva, amiért a fia a zenélést választotta. Őszintén, egy kicsit irigylem. Annyira örülnék, ha anyáék csak egy fellépésünkre eljönnének és adnának esélyt arra, hogy megmutathassuk, hogy mennyire komolyan gondoljuk és milyen fontos ez nekünk. Teljesen megértem, hogy Rose annyira kibukott, amikor Scott anyukája elmesélte, hogy ő ki szokott jönni a koncertekre és az első sorban szokott csápolni nekünk. Ami egyébként nem volt túlzás. Komolyan ezt szokta csinálni.
- Nem lehetett kis meló.
- Hát egy nyarunkba telt - szólalok meg, ahogy előjönnek az emlékek arról a nyárról.
- Igen, de abszolút megérte - mosolyodik el Chad. - Mostmár inkább hasonlít otthonra, mint egy garázsra.
- Igazán otthon érzete az emberektől lesz, nem is feltétlen a berendezéstől - pillant rá Rose nagyot nyelve.
- Az biztos, hogy eddig valaki hiányzott itthonról - akasztja össze a tekintetét a lánnyal Chad, amitől most nekem kell nagyot nyelnem, de pontosan nem tudom, hogy miért.
Clary megint kattint egyet a kamerával, de sem Rose, sem pedig Chad nem reagál rá, viszont nekem egy hang a fejemben menekülésért kiált.
- Hozok inni valamit - tápászkodom fel -, ki mit kér?