Love for Love

18.

Rose:
- A lyukas órában találkozunk? - kérdezi Luke a szemembe nézve másnap, amikor a szekrényemhez érünk.
- Persze, ahogy szoktunk - bólintok mosolyogva - dolgozhatnánk az egyik régi dalszövegemen, tegnap találtam, mielőtt jöttél és gyorsan be is dobtam az egyik füzetembe - kezdek kipakolni a táskámból, be a szekrénybe.
- Remek, már alig várom - mosolyodik el ő is, majd megölel. - Még egyszer köszi a tegnapit, akkor majd a zeneteremben - int, aztán meg sem várva a válaszom, már megy is a saját szekrényéhez.
A húgom még a folyosó másik feléből, ahova mennie kell, rám vigyorog, aztán eltűnik a maga irányába.
Már érzem, hogy ezt még hallgatni fogom egy darabig, pedig az ég világon semmit sem kell rajta hallgatni. Luke a barátom és tegnap rossz passzban volt, így befogadtam éjszakára, ahogy azt ők is megtették velem, miután anya megpofozott. Ugyanezt megtettem volna Claryvel, vagy a banda bármelyik másik tagjával is, mégis a húgom annyira felfújja ezt, mintha legalább csókolóztunk volna Luke-kal.
- Jól láttam, amit láttam? - lép mellém Clary a tankönyveit szorongatva, hatalmas mosollyal az arcán.
- Az attól függ, hogy mire gondolsz - pillantok rá, miközben berakom a maradék, most nem kellő füzeteimet is a szekrénybe.
- Téged és Luke-ot. Együtt jöttetek ma?
A számat elhagyja egy sóhaj a téma miatt. Nem azért, mert Clary zavar, csak mert nagyon nem akarom, hogy bárki bármilyen pletykákat gyártson Luke-ról és rólam, amikor Chad az, aki már hosszú ideje tetszik és akivel a megbeszéltek szerint randizni megyek. Luke egész reggel emiatt parázott, mert nem akarja, hogy Chad azt higgye, hogy bármi van köztünk. Mondjuk én is elmondtam neki a hétvégén, hogy köztem és az egyik legjobb barátja között csakis baráti viszony van, de tudom, hogy az ember agyával mennyire játszani tudnak a rosszindulatú pletykák. És azt is, hogy mekkora hatással lehet egy emberre egy ilyen pletyka, hiszen a saját bőrömön tapasztaltam meg és nincs kizárva, hogy ha Madison akkor nem rendez le mindenkit azzal kapcsolatban, hogy étkezésizavarom van, akkor ez még most is rajtam lenne.
- Nem volt előre betervezve - felelem végül és a maradék cuccommal a kezemben elindulok az egyik kis fotelos rész felé a folyosón.
- Vagyis tényleg együtt jöttetek - vonja le a következtetést, mire összepréselve az ajkaim lassan bólintok.
- Tegnap már készülődtem a lefekvéshez, amikor Luke megjelent nálunk - ülök le az egyik fotelbe és a számat akaratlanul is elhagyja még egy sóhaj.
- Mégis mit keresett ott? - vonja össze a szemöldökét értetlenül Clary és előttem helyet foglalva az arcomat kezdi fürkészni.
- Mint mondtam, nem volt betervezve - nézek körbe, mert baromira nem akarom, hogy bárki olyan meghallja, aki utána pletykát csinál belőle. - Arról volt szó, hogy mindannyian hazamegyünk a buli után. Pontosabban reggel ugye még átmentünk a garázsba, de utána tényleg megbeszéltük, hogy mindenki hazamegy. A srácoknak nem volt túlzottan az ínyükre a dolog - húzom el a szám.
Pontosan tudom, hogy milyen úgy hazamenni, hogy nem akarsz és azt hiszem, hogy nem kell kifejtenem, hogy mennyire pocsék. A fiúk mégis rávették magukat, mert úgy érezték, hogy a szüleiknek legalább ennyi jár, de ezzel Luke-nál be is ütött a baj, mert csúnyán összeveszett az anyukájával és az apukájával, és ezt nagyon sajnálom.
- Rose - biccenti oldalra a fejét Clary egy kedves mosollyal -, a lényeget. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.
- Igazán nincs mit elmondani - rázom meg a fejem. - A fiúk miután hazadobtak minket a húgommal, hazamentek, Luke pedig este megjelent nálunk, mert összeveszett a szüleivel. Nem részletezte a dolgot, de elvileg csúnya veszekedés volt. Azt mondta, hogy nem akart Scottékhoz menni, mert... - egy pillanatra elharapom a mondatot, mert szerintem nem kellene reklámoznom azokat, amiket Luke bensőségesen osztott meg velem. Még akkor sem, ha nem tűnik nagy dolognak, neki lehet, hogy baromi nehéz volt róla beszélni, sőt, ahogy ismerem, biztos, hogy nehéz volt. - Mert nem akart bezavarni Scottnak és az anyukájának - korrigálok, mielőtt bármit is mondtam volna - úgyhogy nálunk kötött ki. Nem akart otthon maradni és meg akart bizonyosodni arról, hogy velünk minden rendben van. Szóval nálunk aludt az éjjel - vonom meg a vállam. - És mivel van kocsija, értelemszerűen behozott minket reggel, ennyi. Semmi extra. De azt jól láttad, hogy együtt jöttünk, viszont semmi olyan miatt.
- Veszekedtek otthon és Luke hozzád ment - emésztgeti a szavaimat hangosan.
- Igen - bólintok, meg nem szakítva a szemkontaktust.
- Nem volt a topon és hozzád ment - közelíti meg más szemszögből.
- Szüksége volt egy barátra.
- Barátra - ismétli a szót annyira döbbenten, mintha azt nondtam volna, hogy holnap átműttetem magam férfivá.
- Igen, Clary, egy barátra. A fiúknak is szükségük van arra, hogy néha lelkizhessenek valakivel.
- Az tiszta sor - bólint komolyan, majd feláll és lehuppan mellém a kanapéra. - De, Rose, hallod te, amit mondasz? Luke nem volt jól és hozzád ment. És nem csak maga miatt, hanem, hogy megtudja, hogy te rendben vagy-e. Melletted akart lenni. A hétvégén is, miután beütött a baj, folyamatosan figyelt rád, amikor te aludtál. Szerinted ez a barátoknál simán így működik? Csakmert nem tudom elképzelni, hogy a fiúkra így vigyázna, pedig régebb óta ismeri őket, mint téged.
Akaratlanul is kiszakad belőlem egy kacaj erre a felvetésre, mert elképzelem, ahogy Luke szinte őrangyalként lebeg Chad, Cam és Scott mellett és lesi, hogy minden rendben van-e velük.
- Azért a fiú-fiú barátság egy cseppet más, mint a fiú-lány, nem gondolod? - nézek vissza a szemébe. - A srácok jobban meg tudják védeni magukat, mint bármelyik lány például egy olyan helyzetben, mint ami a bulin is volt.
- Persze, ez az egyetlen magyarázat erre - forgatja meg a szemét, de a hangjában nincs semmi bántó, csak süt róla, hogy nem hiszi el, hogy Luke csak ezért ment pont hozzánk tegnap.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg nekem is a fejemben, hogy miért pont engem választott, de az egyezségünk és a hétvége a bizonyítéka annak, hogy Madison az, aki neki tetszik. És ez így is van rendjén, mert nem akarom, hogy Chad azt higgye, hogy becsaptam, amikor a bulin azt mondtam neki, hogy Luke és én nem érdeklődünk egymás iránt úgy...
- Nézd - teszem a kezem az övére és teljes testemmel felé fordulok - Luke nagyon rendes srác és bírom a képét, ahogy egy barátnak szokás. Ha te jelentél volna meg nálunk, vagy Scott, vagy Cam, vagy Chad, akkor is ugyanígy cselekszem. Bármelyikőtöket behívtam volna és nálam aludhatott volna, mert egy barátnak ott kell lennie a másiknak, ha arra van szüksége. Úgy, ahogy ti is ott voltatok mellettem a bulin. Az érzéseim még mindig Chad iránt tápláltak, úgyhogy nincs miről beszélni.
- Rendben, talán a te részedről nincs - bólint -, de nem gondolod, hogy Luke esetében egy kicsit más a helyzet? Nem lehet, hogy esetleg többet érez irántad, csak még ő sem tudja?
- Abból kiindulva, ahogy Madisonra nézett a hétvégén, nem hiszem - vonom meg a vállam. - És ez jó is így. Hiszel nekem? - kérdezem az arcát fürkészve.
- Neked hiszek - feleli - és nem is téged akarlak megkérdőjelezni, de nekem Luke érzései nem tűnnek csak feketének és fehérnek.
Vitatkoznék vele, de nem igazán látom értelmét. Ő másképp látja a helyzetet és ehhez megvan minden joga. De az biztos, hogy ezt a témát nem akarom mások előtt feszegetni, főleg, amíg nincs biztos bizonyítéka annak, hogy Luke pontosan ki iránt és mit érez. Én tudom, hogy Chad az, aki már hosszú ideje tetszik és ez még mindig nem múlt el, ha csak a pillangókból indulok ki, amik a hasamban és a mellkasomban ébrednek, ahogy csak meglátom.
- Ha nem is azok, nincs értelme firtatni, amíg nincs konkrétumunk - legyintek a szabad kezemmel a cuccaim az ölembe fektetve. - Sem vele nem akarom tönkretenni a barátságunk, sem Chaddel azt a valamit, ami a hétvégén megindult köztünk.
Clary bólint, aztán az arcán megint mosoly jelenik meg.
- Na és vele pontosan mi is indult meg? - kérdezi a szemöldökét vonogatva, amitől az én ajkaimra is mosoly szökik és érzem, ahogy az arcom égni kezd.
- Randira hívott - felelem halkan, mire Clary izgatottan ugrik egyet.
- Komolyan? Basszus, részleteket!
- Csak... kimentünk beszélgetni és egyik dolog követte a másikat és kilyukadtunk oda, hogy elhívott randizni és...
- Kibeszélünk a hátam mögött? - csapja meg a fülem Chad vidám hangja, amitől hirtelen annyira lever a víz és olyan zavarba jövök, hogy szerintem teljesen vörös lesz a fejem.
- Bocs, Chad, de ez csajos beszélgetés most - néz fel rá Clary vigyorogva.
- Na jó, de legalább köszönni, köszönhetek? - lép elénk a fiú olyan mosollyal, hogy a szívem zakatolni kezd tőle.
- Azt azelőtt kellett volna, hogy beszóltál, nem gondolod? - áll fel Clary és megöleli a srácot.
- Igazad van, sajnálom - nevet fel, de amikor elválnak, Clary komoly tekintettel néz fel rá.
- Mondjuk, hogy ezt elnézem, de úgy hallom, hogy randira viszed a legjobb barátnőm és ha nem vigyázol rá, vagy megbántod, akkor tudd, hogy szétrúgom a segged és nem bocsájtom meg - mutat rá szigorúan, Chad pedig le sem tagadhatná, hogy milyen jól szórakozik.
- Vigyázom majd rá, ígérem - nyugtatja meg Claryt, majd leül a szabad oldalamra és megölel. - Jobban vagy? - kérdezi a nyakamba morogva, amitől libabőrös leszek.
- Igen - bólintok magamba szippantva az illatát és igyekszem lazán kezelni a helyzetet, de belül teljesen olvadozom. - Minden rendben van - mosolygok rá, amikor elválunk.
- Ebédelünk együtt? - néz mélyen a szemembe.
Fejben cigánykerekeket hányok, miközben igyekszem nem tudomást venni a vigyorgó barátnőmről a másik oldalamon.
- Ki nem hagynám - bólintok újra, amivel szélesebbre varázsolom a mosolyát.
- Akkor ebédnél találkozunk - áll fel, majd int Clarynek és elindul a terem felé, ahol órája lesz.