Love for Love

8.

Rose:
- Ahogy látom, anyáék még nincsenek itthon - nézek a házunkra, amikor megérkezünk elé, majd Luke-ra pillantok -, úgyhogy meg merem kérdezni, hogy bejössz-e egy italra?
- Nem zavarnék? - Kezdi az arcom fürkészni, mire felvonom a szemöldököm.
- Olyannak ismertél meg, mint aki behív magához, ha láb alatt lennél? Most komolyan, Luke, a múltkor elzavartalak a szobámból, akkor szerinted tennék ilyet?
Luke ajkai felfelé görbülnek, miközben megrázza a fejét.
- Nem, azt hiszem, hogy nem.
- Akkor? Van kedved bejönni egy kicsit?
A kormány mögött ülő fiú vet egy pillantást a házunkra, aztán visszanéz rám és egy újabb mosolyt villantva bólint.
- Persze, miért is ne.
- Csak figyeljünk, hogy ki tudjalak csempészni a házból, ha esetleg az őseim megjelennének közben.
- Az ereszeteket már egész jól ismerem, szerintem megoldjuk - kacsint rám, majd kiszáll a kocsiból.
Én is követem a példáját, majd a táskám a vállamra dobva, elindulok az ajtónkhoz.
- A húgom itthon van, de ahogy mondtam, tőle nem kell tartani - nézek rá, mielőtt belépnék a házba, de amint ez megtörténik, Kate hangja megcsapja a fülem.
- Szóval anyáék elmentek valahova és most egyedül vagyok itthon, de várj... - elharapja a mondatot, amikor belépek a nappaliba a cipőmtől való megszabadulás után.
- Szeva, húgi - biccentek neki. - Kivel beszélsz?
- Most jött meg Rose - magyaráz a gépben lévő embernek. - Gyere, Reggie az - integet nekem hevesen a kanapén pattogva. - Rose egy barátjával elment ma vásárolgatni és... - a szemei elkerekednek, ahogy meglátja Luke-ot, s még jobban bepörög. - Ilyen nincs!
- Mi a baj? - Kérdezi a bátyám, mire leülök Kate mellé.
- Szia, Reg. Behívtam magunkhoz Luke-ot és asszem, hogy Kate erre nem számított.
- Luke? Ki az a Luke? - Vonja fel a szemöldökét Reggie, s elkezd hajolgatni, mintha a fiú mögöttem állna.
- A srác, akiről meséltem, hogy rávette Rose-t, hogy végre ki merjen állni és mások előtt is merjen énekelni - forgatja meg a szemét Kate, majd felpattan és odarohan a fiúhoz. - Köszönöm, hogy ezt elérted nála, én már hosszú ideje próbálkozom, de nem értem el semmit vele. Egyébként Kate vagyok, Rose húga és tegnap itthon tomboltam a koncertetekre. Egyszerűen eszméletlenek vagytok. Már eddig is imádtam a Midnight Kissest, de most csak még jobban oda vagyok a bandátokért, mióta a nővérem is benne van.
- Nagyon örülök - nevet fel Luke, s megrázza Kate kezét.
- Én is itt vagyok ám - szólal meg Reggie megint, megköszörülve a torkát. - Hadd nézzem csak meg ezt a Luke-ot.
- Már itt is vagyok - huppan le mellém a fiú. - Nagyon örülök, Rose mesélt má...
- Mik a szándékaid a húgomat illetően, Luke? - Kérdezi a bátyám, s összeszűkült szemekkel elkezdi az énekest fürkészni.
Az arcom égni kezd a szavait hallva. Reggie mindig is nagyon vigyázott ránk, de eddig még sosem csinált ilyeneket. Mondjuk eddig még nem is volt fiú az életemben. Mármint olyan, akit hazahoztam volna. Ron és Jackson sosem voltak olyan kapcsolatban velem, hogy elhozzam őket hozzánk, más fiúk meg nem is igazán voltak a közelemben sem. Olyan biztosan nem, akivel komolyabb dolog is kialakulhatott volna. Már nem mintha Luke ilyen lenne, de ő már most jobb barát, mint amilyen szerintem Ron például valaha lesz.
- Nincsenek szándékaim - rázza meg a fejét Luke, de rajta nem látom úgy a feszélyezettséget, mint amit magamon érzek. - Csak barátok vagyunk. Vagyis valami olyasmi. Rose nem olyan rég került be a bandába és szeretném megismerni és jó kapcsolatot kialakítani vele, így ma elmentünk vásárolni pár dolgot, de ennyi.
- Remélem úgy ismeritek meg egymást és vagytok barátok, hogy a ruha rajtatok marad - mutogat kettőnk között, amitől a szemeim elkerekednek.
- Reggie! - Szólok rá azonnal.
- Mi az? Csak jó báty módjára, vigyázom rád. Nem akarom, hogy összetörjék a szíved.
- Nincs mitől tartanod, mert Luke és én tényleg csak és kizárólag barátok vagyunk. Ruhában - teszem hozzá a biztonság kedvéért, de szinte érzem, ahogy az arcom még vörösebb lesz. - Egyébként meg ne légy képmutató.
- Szerinted képmutató vagyok? - Vonja fel a szemöldökét a bátyám, de az ajkai még így is mosolyra állnak.
- Nem - rázom meg a fejem -, csak figyelmeztettelek, hogy ne is légy az. Te az én koromban már túl voltál két barátnőn és ki tudja, hogy hány egyéjszakáson. Nekem mégcsak kapcsolatom sem volt, pedig előbb vagy utóbb ez be fog következni és ezt neked el kell fogadnod.
- Jaj de bölcs lett hirtelen valaki - forgatja meg a szemeit. - Tudtam én, hogy be kéne dobnom az ötletet otthon, miszerint magántanulónak kéne titulálni mind a kettőtöket.
- Ne merészeld! - Mutatunk rá mind a ketten egyszerre a húgommal, amitől belőle kirobban a nevetés.
- Nyugalom, csak vicceltem. Terveim szerint a jövő héten hazautazom a hétvégére, akkor szívesen találkoznék a bandáddal és megismerném Luke-ot is. Végre normális emberek is vannak a közeledben, nem csak olyan majmok, mint Ron.
Ahogy oldalra pillantok, látom, hogy Luke mennyire élvezi ezt a helyzetet. Konkrétan teli szájjal vigyorog és én pontosan tudom, hogy ez a vigyor amiatt van, amit az előbb a bátyám Ronról mondott.
- Én sem kedvelem a Backstreet Boys tagot - ingatja a fejét Luke, amivel újabb kacajt csal ki Reggie-ből.
- Backstreet Boys tag? Ez tetszik. Oké, kölyök, kedvellek. Lóghatsz a húgommal, de ha megbántod, akkor sajnos ki kell, hogy nyírjalak.
- Ez nem áll szándékomban - biztosítja Luke, s a nyomatékosítás kedvéért még tiszteleg is egyet.
Ezt nem hiszem el!
A nagyobbik testvérem és az igencsak friss barátom egy pillanat alatt megtalálták a közös hangot és most úgy dumálnak, mintha már ezer éve ismernék egymást. Nem tudom, hogy pontosan miért lep meg ennyire a dolog. Talán, mert Reggie sosem kedvelte a barátaimat - ahogy azt az előbb ki is nyilvánította - vagy, mert most beszéltek először egymással, de a meglepettség ellenére ettől keletkezik a mellkasomban valami forró is.
Nagyon fontos a számomra a testvéreim véleménye, így az is, hogy a dolgaimról és a barátaimról alkotott véleményük mi is. Az, hogy Reggie nem kedveli annyira Ront, nem esik rosszul, mert én sem ragaszkodom hozzá annyira, de most a fiúkkal jól érzem magam és, ha őket nem kedvelné, akkor az valószínűleg fájna. Éppen ezért van ott a melegség. Megnyugtat, hogy Reggie jól kijön Luke-kal és, hogy Rose is ennyire jól fogadta, hogy csak úgy beállítottam vele.
Csak egy pillanatra kalandozom el, de mire észbe kapok, Luke már a tegnap esti koncertet meséli a tesóimnak és azt ígérgeti, hogy átküldi a videókat a bátyámnak, így felállok a kanapéról.
- Hozok magamnak egy pohár vizet. Ti kértek valamit? - Nézek a húgomra, majd Luke-ra.
- Én nem - rázza meg a fejét Kate, de a fiú egy aprót bólintva a szemembe néz.
- Én kaphatok egy kis vizet?
- Persze, mindjárt hozom - biccentek én is, majd el is tűnök a konyhában.
Miközben előszedem a poharakat és a vizet, ránézek a telefonomra. Clary még akkor írt, amikor Luke és én a plázában mászkáltunk és azóta nem volt alkalmam írni neki, mert nem akartam addig telefonozni, amíg kettesben vagyunk, így most megnyitom a beszélgetésünk, hogy bepótoljam azt, ami elmaradt.
Clary: Na mi a helyzet, rocksztár? Milyen a shoppingolás a másik frontemberrel?
Mosolyt csal az ajkaimra, hogy Clary ennyire érdeklődik. Nem hittem, hogy pont egy ilyen változás kell ahhoz, hogy ő és én, áthidalva az eddig köztünk lévő szakadékot, ennyire jó kapcsolatba kerüljünk, de úgy néz ki, hogy az élet néha eléggé kiszámíthatatlan.
Én: Bocsi, nem rég értem haza. Nagyon jó volt, baromi jól éreztem magam. Luke most épp itt van nálunk, úgyhogy majd este mesélek részletesebben, ha az jó neked. Veled mi a helyzet?
Nem tudom, hogy vajon mit csinálhat. Lehet, hogy a telefon ott van a kezében, vagy csak szimplán eddig a válaszomra várt és most, hogy megkapta, azonnal rávetődött a mobilra, de szinte egy perc sem telik el addig, hogy választ kapjak.
Clary: Hogy jó-e nekem? Most ugye csak viccelsz? Ezután az infó után ELVÁROM, hogy MINDENT elmesélj. Velem nincs semmi, pihenek, meg tanulok, úgyhogy kénytelen vagyok a te életeden csámcsogni. Haha.❤
A számat elhagyja egy kacaj, ahogy elolvasom az üzenetet, így még gyorsan válaszolok neki, mielőtt visszatérnék a nappaliba.
Én: Úgy lesz, megígérem, hogy mindent elmondok.😘
Clary: Már alig várom.😘
A válasza megint szinte azonnal érkezik, de erre már nem írok semmit. Majd - ahogy ígértem is - este felhívom és elmesélek neki mindent. Bár nem mintha olyan sok mindent lehetne mesélni. Nem tudok neki szaftos pletykákat adni, ugyanis Luke-kal tényleg csak barátok vagyunk. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor belépek a nappaliba és meghallom, hogy az énekesünk Chadről beszél épp, hogy mi a szerepe a bandában, a szívem zakatolni kezd és a gyomromban is pillangók ébrednek.
- Rose viszont most mindannyiunkat elvarázsolt - fejezi be Luke, amikor leülök mellé. - Köszi - veszi el a poharat egy hálás mosollyal.
- Hát igen, Rose-nak nagyon szép hangja van - néz rám büszkén Reggie, s Kate helyeslőn bólogat.
- Nem csak a hangja nagyon szép, hanem a dalszövegei is - kortyol a vizéből Luke. - Hihetetlen, hogy mennyire mély érzelmekről és komoly dolgokról ír.
- Nem véletlenül könyörgöm neki hosszú ideje, hogy mutassa meg ezt a világnak is - ütögeti meg finoman a fejem a húgom. - Dehát sosem hallgat rám.
- Jaj, ne drámázz - öltöm ki rá a nyelvem. - Most énekelek, nem?
- Hála Luke-nak. Nem tudom, hogy hogyan vetted rá, de meg kell tanítanod a technikád.
- Azt inkább ne - vágom rá, mielőtt a fiú bármit is reagálhatna.
- Bízz bennem, majd, ha nem figyel, segítek - kacsint Kate-re Luke, mire finoman az oldalába könyökölök szegénynek.