Love Me or Leave Me

2. fejezet

Délután úgy gondoltam megkeresem a csapat fotósát. Nem árt, ha tudom milyen képek születtek a közösségről. Egy kicsi hiba és a sajtó el is kezdi szőni a meséjét.

-Szia! Te vagy Vladimir Rys? -kérdeztem meg egy férfit, aki egy kamerát tartott a garázsunk előtt

-Szia! Igen. A kamerából jöttél rá? -kérdezte flegmán

-Majd át tudod küldeni a mai nap folyamán született képeket, meg majd a hétvégéről? -kérdeztem

-Már most szólsz, hogy kéred őket? -kérdezte meglepett arccal

-Igen, miért? Baj?

-Nem, csak eddig a pozíciódon levők nem nagyon szóltak. Mindig utolsó pillanatban egy email-t küldtek, hogy kellenek a képek.

-Be sem mutatkoztam. Ophelia Johnson! -ráztunk kezet

-Örvendek a találkozásnak! -jegyezte meg

-Szintúgy!

Vladimir-rel együtt felmentünk a kisebb irodájába és egy pendrive-on odaadta az összes képet a mai napról. A hotelbe haladva megpillantottam egy ismerős férfit.

-Szia! -köszöntem Maxnak

-Hello! -nézett rám nagy mosollyal

-Mire ez a nagy mosoly? -érdeklődtem

-Rád -felelte, mire lesokkoltam- Vagyis a jelenlétedre. Hogy egy magabiztos és csinos lány tölti be ezt a fontos pozíciót.

-Aha -lépkedtünk együtt a hotel irányában

-Van kedved ma velem vacsorázni? -kérdezte

-Most randira hívtál? -kérdeztem egy mosollyal

-Mondhatjuk annak is -felelte

-Igen, van kedvem veled vacsorázni.

-Este hatkor, ha felveszlek neked jó? -állt meg

-Persze.

Utunk itt elvált, mert mennie kellett egy edzésre. Egyedül ballagtam a kissé beborult időben. Pont akkor értem be a hotel recepciójára, amikor kint elkezdett esni az eső.

Fent gyorsan lezuhanyoztam és hajamat kibontva. A ruha pedig egy szimpla farmer kezeslábas alatta egy fehér pólóval. Miután elkészültem elkezdtem átnézni a képeket és kiválogatni sajtó csalogató és egyszerű kategóriába. A szortírozást két kopogás zavarta meg.

-Szép estét! -néztem rá és a virágra, amit a kezében tartott

-Szia! -köszöntem és átadta a virágot, amit vízbe is raktam

Max tartotta a karját, hogy karoljak bele. Belekaroltam és így indultunk el a lift felé.

-Honnan tudtad, hogy ez az én szobám? -kérdeztem

-Az legyen az én titkom -kacsintott

A hotelből kiérve bekötötte a szememet és segített beülni az autójába. A rádió hangosan szólt, de pont annyira, hogy még halljuk egymást.

-Hova megyünk? -érdeklődtem

-Aki kíváncsi hamar megöregszik -válaszolta

Közel 20 perces út után segített kiszállni és a kendőt még rajtam hagyta. Pár lépcső megmászása után zárttérbe érkeztünk.

-Itt is vagyunk -suttogta a fülembe, amitől libabőrös lettem. A kendőt kikötötte és így elém tárult a csodás látvány

-Max... Ez gyönyörű szép! -utaltam a megterített asztalra

-Gyere -fogta meg a hátam és elindultunk az említett tárgyhoz

-Mesélj magadról -kérlelt a férfi

-Mire vagy kíváncsi? -kérdeztem és belekortyoltam a boromba

-Hol nőttél fel, hol tanultál és miért éppen ez a munka.

-Német származású vagyok, de Svájcban nőttem fel. A szakmát Angliában Németországban tanultam ki. Miért éppen a Formula 1? Nem is tudom. Valami kiskorom óta ideköt. Emlékszem anno a bátyámmal néztem mindig -fejeztem be kissé szomorkásan

-Ophelia, én... Nem szerettem volna.

-Nem a te hibád. Nem tudhattad -szóltam közbe

-Táncolunk? -kérdezte mellettem állva kezét nyújtva tartva

-Igen -fogtam meg mosolyogva a kezét

Lassan táncoltunk. Éppen, hogy lépkedtünk párat. Két gyönyörűen csillogó szemében elvesztem. Csak ő és én voltunk. Valami elcsábított Maxban, de nem tudom mi. Finoman megpörgetett és erős karjaival körbe ölelt és úgy folytattuk a táncot.

-Te is mesélj magadról -néztem rá a kocsiban ülve

-Egy egyszerű srác vagyok, aki a RedBull pilótája. Hány évre szól a szerződésed? -terelte a témát

-3 évre -feleltem

-Akkor biztos lesz 3 évünk megismerni egymást -nézett rám egy félmosollyal

A szobámhoz felkísért és egy öleléssel búcsúztunk el egymástól. A fürdőt megcéloztam vettem egy gyors zuhanyt és lefeküdtem.

maxverstappen1 elkezdett követni

Szám egy mosolyra görbült az értesítés láttán.