Love Me or Leave Me

30. fejezet

A gépen Pierre mellettem ült, mivel írtam a könyvet és szerettem volna mindent tökéletesen leírni, esetleg idézni. Katherina a franciával szemben ült Max mellett. Az út felénél járhattunk,amikor Pierre megszólalt.
- Elmondtad?
-Nem és nem is fogom.
-Erre a kérdésre majd visszatérünk 1 év múlva -mondta nyújtózkodva
-Legyen így -kacsintottam a férfira

-Ne már Ophelia -nézett rám- ne tedd ezt vele. Jó tudom ő is megcsalt, de megbánta.

-Szerinted én nem bántam meg? -vontam kérdőre

-Ne forgasd ki a szavaimat kérlek.

-De én

-De te igen -szakított félbe- Biztos vagyok benne, hogy te is megbántad, de azt se felejtsed el miken ment át az utóbbi hónapokban. A két kezem nem lenne elég, ha megakarnám számolni hányszor hívott fel az éjszaka közepén, hogy nem bír olyan állapotban látni, mint amilyenben voltál 2-3 hónapja. Ha utólag tudná meg mit tettél összetörne teljesen. Padlón volt júliustól november végéig. Azért nem vetted ezt észre, mert a szerint az elv szerint élt 5 hónapon át, miszerint, ha a lelki társad látja rajtad, hogy apró cafatokra vagy tépve megkönnyebbül és diadalittasan kisétál végleg az életéből.

-Szemeiben mindig is láttam, hogy nem olyan kemény, mint amilyennek mutatja magát, de erre sosem gondoltam volna.

-Azt, hogy ezekután elmondod e neki a tetted már csak a lelkiismereteden fog múlni.

Az apartmanba megérkezve Max egyből bebújt az ágyba. Igaz már sokkal jobban van, de még mindig fáradékony.

Másnap reggel a holland cirógatására keltem. Lapos pislogások után a férfi kék íriszeivel találkoztam.

-Jó reggelt kedvesem! -szólalt meg rekedtes hangon

-Jó reggelt -suttogtam, majd ajkainkat összetapasztottam

-Felkéne kelni nem gondolod? -kérdezte

-Kéne -néztem rá egy kaján vigyorral

-Hihetetlen vagy -mondta, majd ajkaimra tapadt

-Srácok -szólalt meg Pierre az ajtó másik feléről- Van egy kis gond.

-Maradj itt -mondta a holland és kikelt az ágyból- Mi a panasza? -nyitotta ajtót

-Legalább tudom, hogy fent vagytok -mérte végig Maxet a francia

-2 perccel később is megtudtad volna -morogta Max,

-Csak szólni akartam, hogy Katherina tesztje pozitív lett.

-Tessék? -mondtuk egyszerre a hollanddal, majd kikeltem az ágyból és az ajtóhoz sétáltam

-Nyugodjatok meg, nem a Covid tesztje.

-Terhes? -kérdeztem

-Arra a tesztre még várni kell.

-Pierre ne szórakozz! -szólt Pierre-re erélyesen Max- Mi lett pozitív?

-Azt hiszem 12:11 ide -szólalt meg hangosan a francia

-Te most megvicceltél minket, ha jól értelmeztem? -nevettem el magam

-Nagyon úgy tűnik. Köszönjük Pierre, de mi még lepihenünk -csukta be az ajtót a holland

-Te sem gondolod komolyan, hogy lepihentek -mondta az ajtó másik oldaláról a férfi

-El lehet menni -szólt ki Max

-Mi elmegyünk kirándulni, ha már itt vagyunk Dominikán.

-Hol a humorod? -böktem meg

-Ha megzavarnak valami közben elvesztem, de az ágyban megkereshetjük -mondta, majd felkapott és az ágyra lefektetett

Amikor felszálltam a gépre úgy voltam vele, hogy 3 hét nem kevés és egy ideig biztos nem akarok hallani se a kiruccanásokról. Hát tévedtem, mint minden ember. Életem legszebb és leggyorsabban elmenő 3 hetének tudhatom be. Rengetegszer elmentünk a közeli városba. Sokat beszélgettünk a jövőképeinkről. Mint megtudtam Max a gyermekeim apja és szerető férjem szeretne lenni, ha eddig a gyűrű az ujjamon nem adta volna tudatómra. A sok móka ellenére a könyvvel is jól haladtam.