Love Me or Leave Me

35. fejezet

A reggeli kávém mellett megnéztem az online postát. Kedves doktornőtől kaptam, hogy ma délelőtt menjek be a klinikára, mivel megjöttek az eredmények.

-Max, -léptem be a hálóba- megjöttek az eredmények -ültem le az ágyra

-Akkor induljunk -megdörzsölte szemeit, majd kikelt az ágyból és kiviharzott az szobából

Azt reméltem a tegnap esti beszélgetésünk után visszakapom a régi Maxet. Vettem egy mély levegőt és a fürdőbe sétáltam.

-A remény hal meg utoljára -suttogtam a tükörképemet nézve

Autóval mentünk a klinikára, mert Max nem szeretett volna rajongókkal találkozni. Hiába pár utcányira van az épület.

-Jó napot! Ophelia Johnson vagyok és a doktornő szólt, hogy megjöttek az eredmények.

-Fáradjon be nyugodtan a rendelőbe, vagy az Úr önnel jött? -kérdezte a nő

-Igen -vágtam rá, majd Maxbe karoltam és elindultam a doktornőhöz

-Áh, Ophelia -nézett fel a gépből, amint beléptem

-Max Verstappen -nyújtotta a kezét Max

-Dr. Kendall Bell -fogadta el Max kezét Dr. Bell- Akkor hát nézzük is az eredményeket -nézett a monitorjára, mi pedig helyet foglaltunk

-Mint már tudják Ophelia nem várandós, viszont kimaradt neki a múlt hónapban. Mindenkinél másképp vehető észre és a világon nagyon kevés nőnél jelentkezik így és ezt most hallani borzalmas lesz. Ön meddő Ophelia -amint meghallottam a doktornő szavait sírni akartam, de nem ment- A gyermek vállalásnak van még egy opciója. Az örökbefogadás.

-Rendben, köszönjük! -mondtam majd kiviharzottam a szobából

Kiléptem a klinika ajtaján és egyből Lewis-t tárcsáztam, aki gyorsan fel is vette és gyorsan vette a lapot. Pár perc elteltével már az autójában ültem. Maxszel a közös lakásunkhoz vitt. Felszaladtam, hogy összeszedjek pár dolgot. Az idevezető úton mondta a brit, hogy most egy ideig tartsam magam távol Maxtől.

2 hónap elteltével....

-Biztos készen állsz, hogy találkozz vele? -kérdezte Lewis, miközben a komódon nézegettem a hollanddal közös képeinket

-Szerintem igen -nyeltem vissza könnyeimet

Pierre-t megkértem, hogy Maxszal menjen el egy vacsorára, de úgy, hogy ő nem megy el. Egy hangulatos étterembe foglalt a francia barátom. Egy fekete zakó fazonú ruhát választottam magamnak, hajamat alul kontyba fogtam. Az eljegyzési gyűrűmet az elmúlt 2 hónapban egyszer sem vettem le. Hiába hagytam ott a hollandot, még mindig szeretem.

Az étterembe belépve egyből kiszúrtam Verstappen-t, hiába ült nekem háttal. Egy fekete farmer nadrágot viselt és fehér inget.

-Max Verstappen? -álltam meg a háta mögött

-Igen, miben segíthetek? -fordult meg- Ophelia?! -nézett rám kikerekedett szemekkel- Mi-mit keresel itt? -állt fel és erős karjaival átölelt

-Eljöttem letisztázni a dolgokat -mondta, miközben az gyűrűmmel játszottam

-Még hordod a gyűrűdet? -szemeiben láttam a reményt

-Pont erről van szó -ültem le, majd ő is- Nem hiszem, hogy elég vagyok neked. Pár év múlva családot szeretnél alapítani és én nem tudom neked megadni. Szeretném, hogy boldogan éld az életedet és ne legyen hiányérzeted -az ékszert lehúztam az ujjamról és a férfi elé raktam- Nem tudok nyugodtan aludni, hogy nem tudok mindent megadni neked -mondtam, majd felálltam

-Lia! -állt fel könnyes szemekkel- Kérlek ne tedd ezt velünk -kérlelt

-Szeretlek Max Verstappen! -mondtam elcsukló hangon, majd ajkaimat az övéire tapasztottam búcsúcsók jeléül

Miután elváltunk egymástól, mint ágtól a levél elhagytam az épületet. Lewis a közeli üzletben vásárolt, így bementem utána.

-Szeretnél róla beszélni? -kérdezte a boltból kijöttével

-Vége.

Vége

Sziasztok!

Úgy gondolom számítottatok mindenre, csak erre nem. Max és Ophelia-nak a történetét egyenlőre lezárom, de visszafognak még térni.

Remélem tetszett nektek a történet.

Dru :)