Love Me or Leave Me

33. fejezet

-Elmondod mi történt akkor? -kérdeztem

-Persze -mondta, majd egy bögre kakaót a kezembe nyomott és mellém ült

-Minden egyes részletet mondj el, bármennyire is fog majd fájni a tény, hogy valamit tett velem egykori főnököm.

-Nagyon késő este volt, egy megbeszélésről mentem fel az egyik barátom lakásába, mert ott szálltam meg. A folyosón hallottam, hogy valaki veszekszik, de nem nagyon érdekelt, mert már fáradt voltam, viszont meghallottam, hogy valaki sikít. Egyből a hang forrásához rohantam és akkor megláttalak. Esteban a kezei között tartott, bűzlött az alkoholtól. Láttam, hogy egy gyűrű a földön volt így felvettem és eltettem a zsebembe, mert megéreztem, hogy a tiéd. Lerángattam rólad Ocon-t és elküldtem aludni. Reszkettél és nem szerettél volna segítséget elfogadni. A gyűrűdet visszaadtam, ezt meg is köszönted. Láttam rajtad, hogy nem vagy józan, de nem voltál szégyelni valóan ittas, csak lehetett látni rajtad, hogy az alkohol szinted nem egyenlő a nullával. Bekísértelek a kölcsönbe adott lakásomba és lefektettelek a szobámba aludni, majd én átmentem a vendégszobába. Reggel elmentem futni ezért sem találkozhattunk.

-Esteban mindig korán felkel és elmegy futni, ezért nem sejtettem semmit valószínűleg. Nekem egészen odáig van meg, hogy biliárdozunk. A mai napig abban a tudatban éltem, hogy megcsaltam Maxet -nevettem fel szánalmamban

-Nem volt szívhang.

-Tessék? -néztem rá könnyes szemekkel

-Anno Nicola-lal szerettünk volna családot alapítani. Minden teszt pozitív lett, de a vizsgálaton nem volt szívhang. Nicole összeomlott és véget vetett a kapcsolatunknak. Ezért is öleltelek meg a klinikán. Tudom milyen érzés Ophelia -gördült le egy könnycsepp a brit arcán

-Lewis -néztem rá, majd megöleltem- Köszönöm -suttogtam, majd zokogni kezdtem

-Maxnek, hogy mondod el? -kérdezte immáron a szeles parton sétálva

-Veled -néztem rá, de Lewis szemei konkrétan kiestek

-Tessék? -nézett rám

-Jól hallod. Bármi van köztetek most a kedvemért egy asztalhoz fogtok ülni, ha tetszik, ha nem.

-Részemről rendben van, csak félek az urad nem így vélekedik erről. 12 év az 12 éve.

-Ez most annyira volt igaz, hogy már fáj -nevettem fel

-A csapattal 2 hét múlva állunk munkába, szóval addig bármikor tudok jönni és elintézni a dolgokat -nézett rám

-Rendben, köszi.

Lewis elkísért Maxszel a közös lakásunkhoz. Kissé tartottam, hogy otthon lesz a holland mire hazaérek. Még el sem kezdődött a szezon, de már kakaskodnak, vicces lenne nem?

-Majd hívj mikor jó neked, mert úgy alakítom a napjaimat.

-Okés -feleltem- Lewis -szólítottam meg- Köszönöm! -mondtam, majd ő bólintott egy mosoly társaságában és elment

A kilincset lenyomtam, miután beléptem Maxet pillantottam meg, ahogy a nappaliban a képeinket nézi zsebre tett kezekkel.

-Megjöttem.

-Ideje volt -mondta, de nem nézett rám

-Mi bajod van Max? -kérdeztem

-Nekem semmi -felelte

-Öltözz fel, telefonálok egyet -mondtam, majd a telefonomat a kezembe vettem és Hamilton-t kezdtem hívni

-Hallo -vette fel

-Szia, 20 perc múlva az olasz étteremben? Ismerem a tulajt szóval nem kell aggódni, hogy felismernek minket. Maxszel már konkrétan van egy csak nekünk fenntartott asztal, ami 6 fős.

-Akkor 20 perc múlva -mondta, majd bontotta a vonalat