Love Me or Leave Me

32. fejezet

Ophelia Johnson

-Hol találtad meg ezeket? -néztem rá idegesen

-Borotválkozni szerettem volna és amikor kerestem a pengét ezeket találtam -dobta az asztalra a teszteket

-Először és utoljára mondom el, hogy nem csaltalak meg. Kimaradt egy hónap és inkább csináltam pár tesztet a biztonság kedvéért.

-Ugye tudod, hogy védekezünk? -nézett rám kérdően

-Balesetek meg vannak -feleltem

-Szerintem felejtsük el ezeket -mutatott a tesztekre, majd kidobtak őket

-Rendben -feleltem

-Viszont a kedvemért elmész orvoshoz kideríteni mégis mi volt ez. Ha nem mész el, akkor én foglak elrángatni.

-Fel is hívom és kérek időpontot -mondtam cinikus hangnemben

-Jól gondold át milyen hangnemben beszélsz velem -fogta meg a karomat

-Jó napot kívánok! Ophelia Johnson vagyok és időpontot szeretnék kérni holnapra -szóltam a telefonba. Max nem eresztett el, ezért kihangosítottam a hívást

-Holnap reggel 9 jó lesz? -kérdezte a nő

-Persze, nagyon szépen köszönöm! -mondtam, majd bontottam a vonalat

-Ajánlom, hogy értelmes magyarázattal gyere haza -mondta, majd felvette a kabátját és elment

Egyedül maradtam, vagyis nem, ha terhes vagyok. Nem tudom mi ütött Maxbe, hogy így viselkedett velem, de biztos van nyomós oka, mint mindennek.

Másnap reggel korán keltem, de Max oldala még mindig bevolt vetve, úgy, mint tegnap reggel. Felöltöztem, megmosakodtam, majd raktam fel egy kevéske korrektort a szemeim alá. Konkrétan egy nagy IKEA túrához pont megfelelő méretű táskák köszöntek vissza a tükörben. Alig aludtam, egész éjjel Max hollétéről gondolkodtam. Két lehetőség van, de ebből is csak egy reális.

Pár hete folyamatosan hív valaki, de még nem volt időm felvenni sosem, viszont mikor máskor, ha nem most hívna az a rejtélyes valaki. Szegény annyiszor hívott, hogy inkább felvettem a telefont.

-Ophelia Johnson tessék -vettem a fülemhez

-Szia Ophelia! -szólt vissza egy nagyon ismerős hang

-Lewis? Honnan tudod a számomat? -kérdeztem idegesen

-Még Franciaországban kértem el tőled, amikor kiszabadítottalak Esteban kezei közül. Nem emlékszel? -kérdezte aggódó hangon

-Hála a jó istennek -fújtam ki a levegőt, mivel csakis Max gyermeke lehet, ha várandós vagyok- Kérdésedre a válaszom nem, nem emlékszem. Monaco-ban vagy? -kérdeztem a férfit

-Igen, miért?

-Olyan 10:30-10:45 körül eltudsz jönni a magánklinikához?

-Ophelia ugye nem bántott megint? -kérdezte idegesen

-Nem dehogy -vágtam rá- Vizsgálatra megyek és ha már a városban leszek úgy voltam vele, majd utána elmondhatnád mi is történt azon a bizonyos éjszakán.

-10:30-ra ott vagyok, ha később végzel nem, baj. Az orvoshiány miatt minden lelassult, ami az egészségügyet érinti.

-Rendben, köszi. Szia! -mondtam, majd bontottam a vonalat

A táskámba bedobáltam pár dolgot, majd vettem is fel a lábbelimet és a kabátomat. Mivel közel van hozzánk a klinika, így gyalog teszem meg az odavezető utat. A gyomrom egy hatalmas gombócban van, szívemet a torkomban érzem.

-Jó reggelt! -léptem a recepcióhoz

-Jó reggelt hölgyem! Itt van pár kitöltendő papír.

-Rendben, köszönöm! -vettem el őket, majd leültem az egyik kanapéra

A lapon teljesen logikus kérdések szerepeltek. Mi a neve, hol és mikor született és a többi alap kérdés, viszont volt egy, ami szemet szúrt, vagyis kettő. Ön meddő? Volt már abortusza? Érdekes kérdések egy nő felé, de egy nőgyógyásznál normális. Az adataimmal kitöltött lapokat visszaadtam, majd a nő bevitte az orvosi szobába. Pár perccel később egy 30-as éveibe járható nő lépett ki fehér köpenyben.

-Ophelia Johnson -nézett rám

-Én lennék -álltam fel

-Ophelia -nézett rám- Ön nem terhes -mondta, majd felém fordította a monitort

Teljesen lesokkoltam. Nem szerettem volna még anyuka lenni. A karrieremet szerettem volna felfuttatni, és egy stabil kapcsolatot Maxszel.

-Viszont szeretnék egy vérvételt önnek. Biztos, ami biztos. Kimaradt egy hónap és, hiába nem látok semmi rendelleneséget a petefészekben mégis tudnom kell mi áll a menzesze kimaradásának hátterében.

-Ma még nem ettem semmit, sőt csak 1 liter vizet ittam.

-Akkor ma meg is ejthetjük a vérvételt, ha szeretné. Jön bárki hozzátartozója önhöz? -kérdezte a doktornő

-Igen, a legjobb barátom -hazudtam, mert Lewis-szal még csak a paddock-ban beszélgettem, amikor munkát ajánlott

-Szuper -mondta egy mosoly társaságában

Pár perccel később egy tűvel és pár csővel jött vissza. Leült mellém és a karomra rakta a gumit, ami segít, hogy vénát találjon. Szerencsére elsőre eltalálta a jót, így nem kellett szétszurkálni a karomat. 2-3 csőnyi vért vett le, majd ki is vette a bennem levő hegyes tárgyat és rárakott egy ragtapaszt.

A recepciónál még időpontot egyeztettünk a doktornővel. Lewis nagy meglepetésemre a váróban volt. Miután látta, hogy végeztem teljesen felállt.

-Szia -néztem rá könnyes szemekkel

-Hé, hé semmi baj -ölelt át- Menjünk hozzám, ott kisírhatod magad nyugodtan -suttogta

Az út csendesen telt, egyikőnk sem szólt a másikhoz. Miután felértünk a penthause-ba levettem a csizmámat és kabátomat. Lewis a nappaliba invitált. A helységben Roscoe fogadott, aki kitörő boldogsággal jött és dörgölődzött hozzám.

Sziasztok!

Mi a tippetek, mi történhetett azon a bizonyos éjszakán, amire Ophelia nem emlékszik? 

Jó sulikezdést holnapra!

Dru :)