Love Me or Leave Me

8. fejezet

Reggel a telefonom fülsüketítő csengőjére keltem. Megnéztem a telefonom kijelzőjét, hogy kihívhat reggel 8-kor. Max nevét mutatta.

-Te nem szoktál aludni? A nyaraláson is 7-kor felkeltél, de nem futni mentél el -szóltam a telefonba

-Jó reggelt kedvesem! Kérdésedre a válaszom, hogy szoktam aludni, csak nem sokáig.

-Tudod egyáltalán mit jelent a sokáig szó? -csipkelődtem, majd nagy nehezen kikászálódtam az ágyból

-Nagyon vicces vagy így délelőtt 8-kor.

-Komolyra fordítva a szót ma mit csinálsz? -kérdeztem miközben a gép főzte a kávét

-Nem tudom, talán átmegyek hozzád.

-Az jó -ásítottam nagyot- Várjunk mi? -esett le a válasza

-Átmegyek hozzád, inkább becsengetek hozzád -ahogy kimondta megszólalt a csengő

-Hihetetlen vagy Emilian! -jegyeztem

-Hé, mamám hívott így, amikor valami rosszat csináltam -tette keresztbe kezeit

-Jó, hogy mondtad, mert akkor már ketten leszünk -kacsintottam és a konyhába mentem

-Éhes vagy? -kérdeztem

-Attól függ mire -nézett rám kaján vigyorral

-Ne is folytasd Emilian!

-Oké befejeztem -tette fel védekezően kezeit

Gyorsan összedobtam kettőnknek egy-egy tányér rántottát. Max paradicsomot, míg én retket edtem zöld áruként.

-Beszélni szeretnék veled valami fontosról.

-Hallgatlak.

-A szüleim szeretnének megismerni. Viszont ők úgy tudják, hogy mi már november vége óta együtt vagyunk -sóhajtottam egy nagyot- Plusz elmondták, hogy elmondjam nem szeretnék, hogy dolgozz -a mondat hallatán kikerekedett szemekkel néztem az előttem ülő férfira- Azt szeretnék, hogy elindíts egy kisebb vállalkozást, amit én finanszírozok anyagilag. Annak a vállalkozásnak sikeresnek kell lennie ezért is velem lesz reklámozva. Kilépni nem léphetsz ki, mert működnie kell és az én keresetemből fog menni az elején.

-Ez a seb több helyről is vérzik drága -jegyeztem meg cinikusan- Oké, hogy beszeretnél mutatni a szüleidnek, de ne ők mondják meg mit csináljak. Nem az ő életük. Nem fogom otthagyni a munkahelyemet amiért több éve harcolok. Diplomám van. Horner engem szeretett volna. Többször is írta, hogy a jobbkeze vagyok. Kitalálom apud mondta ezeket.

-Igen -hajtotta le a fejét- Az ajtó előtt áll és veled szeretne beszélni.

-Te most csak viccelsz ugye? -néztem rá

Felálltam és ajtóhoz siettem majd kinyitottam, ahol Max apja állt előttem.

-Szia! Jos Verstappen! -mutatkozott be, de nem fogadtam el a kezét

-Opheli Johnson! Fáradjon be -invitáltam be

-Mi lesz a vállalkozás neve? -kérdezte Jos

-Nem lesz itt semmilyen vállalkozás -vágtam rá

-Oh igen? Mégis kinek képzeled magad? Én vagyok a fiam apja én mondom meg mi a családi hagyomány. Szerinted miért vagyunk még együtt az anyjával?

-Engem ez nem érdekel. Egy dolog viszont igen. Max mégis, hogy volt merszed hazudni a szüleidnek? Alig két hete vagyunk együtt.

-Ez igaz fiam? -vonta kérdőre Maxet

-Igen -válaszolt határozottan

-Egy boltot fogsz nyitni és én mondom meg miket fogsz árulni. Max által aláírt termékeket. Vita lezárva viszlát! -a férfi becsapta maga mögött az ajtót

-Hogy merted ezt tenni velem? -emeltem meg a hangom- Azt hittem szeretsz. Cyprus és a bahraini hétvége csak egy csapda volt igaz? -kérdeztem már sírva- Válaszolj, ha kérdezlek! -ordítottam rá

-Minden igaz volt. Szeretlek! -fogta meg a karomat, de elrántottam

-Ha szeretsz vagy szerettél nem tetted volna ezt. Anyám mindig is mondta, hogy vigyázzak a szerelemmel. Nem értettem egészen mostanáig. Mégis miért hazudtál a szüleidnek? Mégis miért nem mondtad nekik, hogy nem? -könnyeim patakokban folytak le arcomon

-Miért tettem amit? Mert tudom, hogy nem hisznek nekem. A gimnáziumi éveim alatt több lánnyal voltam, mint matekórám volt 4 év alatt. Miért nem mondtam nemet? Mert ez nem így működik. Apám tradicionális.

-Engem az nem érdekel, hogy apád milyen -kisírt szemekkel néztem az övéibe

-Apám kitagad, ha nem teszem azt, amit ő akar. Azért lettem pilóta, mert ő azt akarta. Nem önszántamból. Magát akarta bennem megvalósítani, de már nem, mert rájöttem magam miatt csinálom.

-Válassz, én vagy a családod? -kérdeztem határozottan, de még mindig hangosan és feszültem

-Ophelia te is a családom része vagy -szemei könnyesek voltak

-Válassz!

-A családom -ordította a választ, és mintha kést szúrtak volna a szívembe

-Kifelé -utasítottam higgadtan

-Ophelia te is a családom része vagy!

-Kifelé azonnal Max Emilian Verstappen! -ordítottam

Amint elhagyta a lakást a lábaim nem bírták tovább és térdeimre estem. Ha a szomszédok áthallanák a dolgokat azt hinnék egy kislány sír, aki nem kapta meg a legújabb babát.

-Miért? Hogy tehetted ezt? -sírtam, mint egy lány az első szakítása után- Megbíztam benned! -ordítottam el magam

Sziasztok!

Mit gondoltok Max és Ophelia veszekedéséről?

Szép estét /napot!

Lexie :)