Love Me or Leave Me

22. fejezet

-Jó napot kívánok! -üdvözölt minket egy öltönyös férfi

-Jó napot kívánok, Mick Schumacher néven van foglalva 4 főre asztal egy eldugott helyre -felelte Mick

-Kövessenek -mondta egy kedves mosoly társaságában- Itt is vagyunk -mutatott egy tökéletesen megterített asztalra

-Köszönjük -mondta a német, majd mindannyian helyetfoglaltunk

-Mivel foglalkozol Lucie? -kérdeztem a nőt

-Lucie Driver hazájában egy igen menő helyen lett divattervező, még pedig a Metropolitan-on.

-Magyar vagy Lucie? -kérdeztem

-Igen -felelte

-Nem is vettem volna észre, ha nem mondja Mick.

-Én is ezt mondtam az első randinkon -karolta át a német kedvesét

2 óra elteltével kiléptünk az étteremből és elindultunk sétálni. Megmásztunk pár hosszú lépcsőt, így lehetséges, hogy már le is dolgoztuk az ebédet. Max és Lucie beszélgetett valamiről nagyon, ezért Mick odahívott hozzá, majd kicsit lemaradtunk. Egy királykék bársonydobozt vett elő a pulcsijából.

-Szerinted tetszene neki? -nyitotta ki a dobozt, amiben egy gyémánt gyűrű pihent. A doboz belsejébe bele volt gravírozva a Swarovski felírat

-Most ugye csak viccelsz? Minden nő imádna egy ilyen ékszert és egy hozzád hasonló férfit.

-Biztos?

-Persze -vágtam rá- Mikorra tervezted?

-Amint megállunk -felelte

-Igent fog mondani, érzem -néztem rá mosolyogva

-Mióta vagytok együtt? -érdeklődtem

-4 és fél éve, anno Lucie kint volt Németországban és akkor egy vacsorán összefutottunk.

-Eddig nem nagyon beszéltél, hogy van barátnőd, vagyis lassan menyasszonyod.

-Szerettem volna, ha élőben ismernéd meg igazán. Most az, hogy elmondtam a telefonban mi a neve és kim is, nem annyira nagy dolog, mármint egy barát felé elmondani -meglepődtem a kijelentésén, de ezt észre is vette- Ne mond, hogy nem tudtad -nézett rám

-Mégis mit? -húztam az agyát

-Hogy a barátom vagy -felelte

-Tudod sok emberben csalódtam az utóbbi időben, így nehezebben bízok meg az emberekben, és magamból indultam ki, amikor elgondolkoztam még valamikor pár hete ki is vagyok neked. Mégsem ismerlek olyan régóta -vontam vállat

-De te meg Max -néztem rá értetlenül- Mindegy hagyjuk -legyintett, majd felnevettem, amire az előttünk bandukolók hátranéztek

Míg fel nem értünk a dombra beszélgettünk a némettel.

-Csinálunk képeket? -kérdezte Mick, majd rám nézett és odaadta a telefonját

-Persze -felelte Max és Lucie

Mick és Lucie egymásba karolva kérték, hogy fotózzam le őket. Miután elváltak Mick letérdelt a nő elé.

-Vezető Luca -mondta ki a német kicsit másképp kedvese nevét- Hozzám jönnél feleségül? -a lány szemeibe könnyeket lehetett felfedezni

-Igen leszek a feleséged -válaszolta könnyeivel küszködve

Mick Lucie ujjára húzta az ékszert, majd a férfi megpörgette menyasszonyát. Max átkarolt és megpuszilta a fejem búbját.

-Gratulálok! -öleltem meg a nőt

-El sem hiszem -felelte

-Holnap elmegyünk ruhát nézni és beszélgetni? -kérdeztem az újdonsült menyasszonyt

-Persze -mondta egy hatalmas mosollyal

Mick-ék még kettesben elmentek várost nézni, mi pedig Max-szel hazamentünk, mert így is kimerültek voltunk.

-Mit gondolsz Mick leánykéréséről? -kérdezte a holland, majd hanyatt feküdt a két személyes kanapén és rám nézett

-Ötletes volt az biztos. Csodás képek is születtek. A gyűrű pedig csodásan néz ki -feleltem, majd leültem az egyik fotelba

-Nem szeretném leszólni, de ötletesebben fogom megkérni a kezed -tette tarkójára kezeit

-Úgy szeretetnéd megkérni a kezem, hogy elmegyünk egy étterembe, ahol belecsempészik a gyűrűt a desszertbe, majd azt lenyelem és kétségbeesek miután elmondtad mit is nyeltem le? -szólásra nyitotta a száját, de nem hagytam- Hogy ezt tetőzzem beviszel a kórházba egy gyomormosásra?

-Nem így terveztem, de, ha neked így is megfelel. Ez most pattant ki a fejedből? -nézett rám kérdő tekintettel

-Olvastam egy csodás könyvet, ahol így jutott a menyasszony a gyűrűhöz.

-Nem szeretném, ha számítanál rá, de azért nem fogom kimosatni a gyomrodat. Megtenném, de meglehet elhagynál, sőt biztos.

-Azért annyira nem vagyok sértődő típus -ellenkeztem

-Hát vannak napok amikor inkább nem szólok hozzád, mert előbb kapnék egy kilakoltatásit, mint egy csókot.

-Akkor oda is adom uram -húztam fel az egyik szemöldökömet és a komódhoz sétáltam

Kivettem az egyik fiókból egy félbehajtott lapot és Max-hez sétáltam.

-Mi ez? -kérdezte, majd odaadtam neki

-Nézd meg -feleltem

Felhajtotta és elszörnyedt, azon amit látott. Egy idő után eresztett egy mosolyt és szoros öleésbe vont.

-Miért nem szóltál erről hamarabb? -kérdezte

-Mert még nem volt hivatalos -feleltem

-Megkezded az írói pályafutásodat -fogta meg arcomat

-A hab a tortán, hogy Pierre Gasly-ról fogok írni. Milyen úton lett az a versenyző aki most, a RedBull lefokozása után.

-Pierre-nek nehéz volt a 2019-es szezonja több okból is. Örülök, hogy kicsit nyugisabb munkád lesz -csókolt meg

-Nem lesz az, de nem baj. Imádtam az ideit is, már amennyire tudtam csinálni.

-Csodás könyv lesz már most tudom -néztem rá értetlenül- Mivel te fogod írni. Bókolni akartam na -nevetett fel

-Viszont van egy bibi.

-Mégis mi? -nézett rám értetlenül

-El kell utaznom majd szilveszterkor -hajtottam le a fejemet

-Miért?

-Pierre szeretne velem megbeszélni pár dolgot, afféle tárgyalás és a menedzsere írta az időpontot.

-Szuper. Ráadásul az az ember tuti nem fogja átírni, vagy megengedni, hogy veled menjek -húzta a száját

-Nem lehet könnyű Gasly-nak -jegyeztem meg

-A Cate-tel való képeket Pierre nem szerette volna leszedni, de a menedzser igen. Pedig szépen váltak el az útjaik. Gasly egy csavarral kikerülte és ezért vannak még fent. Valamikor mesélte még tavaly.

-Értem.

-Szerintem tegyük el magunkat holnapra, hiszen neked hosszú napod lesz.

-Rendben -mosolyogtam rá, majd megindultam a fürdőbe