Love Me or Leave Me

5. fejezet

Reggel a fürdőszobából kihallatszódó kisebb zajra keltem. Lassan kikecmeregtem az ágyból és a fürdő ajtófélfájának dőlve figyeltem Maxet.

-Jó reggelt! -köszöntem neki mire összerezzent- Ijedősök vagyunk? -léptem a háta mögé és a két kezemet vállaira helyeztem

-Jó reggelt! -nézett a tükörbe és tekintetét rám szegezte- Ha elmélyedek a gondolataimban és úgy szólnak hozzám igen -felelte rekedtes hangon

-Ma időmérő. Kialudtad magad? -érdeklődtem

-Igen, de ez annak köszönhető, hogy mellettem voltál, vagyis rajtam -húzta egy kaján vigyorra a száját

-Tudd, hogy hol a határ Verstappen! -csaptam egyet a vállára óvatosan- Na ilyet csak akkor mondhatsz, ha ketten vagyunk, mert tovább írják a Max Verstappen megcsalta Dilara Sanlik-ot című mesét -néztem rá szúrósan

-Okés.

Gyorsan felvettem a csapat pólót és egy lengébb fekete nadrágot, majd betűrtem abba a felsőmet. A hajamat befontam és egy szempillaspirálozás után elindultunk reggelizni.

-Jó reggelt galambok! -köszönt Sergio és lepakoltuk a cuccunkat hozzá

-Jó reggelt! -köszöntem

-Szevasz! -fogtak kezet a fiúk

A reggelinket gyorsan összeszedtük és visszamentünk a férfihoz.

-Ma nagy nap fiúk. Meghúzni -utasítottam őket

-Mármint téged vagy kit? -csipkelődött Max

-Az időmérőre értettem te szőke nő -néztem rá

-Nem is vagyok szőke csak szőkés barna és egyébként is férfi vagyok tudtommal -vágott vissza

-Ha itt lenne Carola én is így járnék Max -mondta a végét nevetve Sergio

-Tényleg mely futamokra jön el? -kérdeztem

-A következőre lehet és jön a kis Sergio is.

-Nem szoktatok belehabarodni a nevekbe? -kérdeztem

-Van, hogy igen, de általában mi amor-nak hív a drága feleségem és a fiúnkat Sergio-nak vagy kisfiamnak.

-Biztos nem fogja örökölni a Maxot és az Emilian-t, ha fiúnk lesz, illetve az Ophelia nevet, ha lány lesz -jegyezte meg Max, aminek hallatán megakadt egy falat a torkomon és köhögni kezdtem- Hozzak vizet? -kérdezte

-Inkább egy választ a kérdésemre. Te már a gyereken gondolkozol? -kérdeztem meglepetten

-Szoktam -adott választ félénken- Vagy ez nem normális? -kérdezte

-Nem -vágtuk rá Sergio-val

-Barátom egyáltalán nem az. Ha egy hétvégén a kedveseddel gondolkozol az normális, de ez nem. Még a fogadjunk örökbe egy szőrös gyereket ötlet is korai. A jegygyűrűt még nem akartad megvenni véletlenül? -cseszte le óvatosan Sergio Maxot

Éppen az egyik interjúra tartottunk, amikor megszólalt mögülünk férfihang.

-Ophelia Johnson! -hátra fordultunk mindketten és apámmal találtam szembe magam

-Apa? Mit keresel itt? -kérdeztem

-Ezt én is kérdezhetném. Különben is megmondtam, hogy a munkahelyre nem pasizni mész. Még ma beszélek Christian-nal és véget vetek mindennek. Plusz úgy vagy itt, hogy nem engedtem meg.

-Lia mi ez az egész? -kérdezte aggódó hangon a férfi, aki eddig sem engedte el a kezemet

-Én -csuklott el a hangom és legördült egy könnycsepp az arcomon

-Ezt az interjút elhalasztjuk és megnyugszol rendben? -bólogatással jeleztem, hogy rendben

Visszamentünk a home-ba és Max pihenőjében leültünk.

-Mi volt ez?

-Én elszöktem otthonról. Nem bírtam tovább ott a bátyám balesete után -kezdtem el sírni

-Itt vagyok szívem -ölelt át, én pedig a mellkasába fúrtam az arcomat

-Anyám és a bátyám halott és én tehetek róla. Nem nekik kellett volna meghalniuk, hanem nekem. Én okoztam a balesetet és ezért megutált apám. Ha valamit rosszul csinált engem hibáztatott, mert anyám halott a bátyámmal együtt és ezt nekem köszönheti. Ha valamit elfelejtett megvenni az is az én hibám volt, mert nem anya ment el, de ugye ő halott. Kénytelen voltam elmenni onnét és új életet kezdeni. Most, hogy megtalált nem tudom mit tegyek.

-Ophelia megoldom. A munkád miatt ne aggódj, ha nekem vagy Horner-nek nem tetszik ahogy végzed el kell menned, de zseniális vagy. Ami apádat illeti nem fog bántani. Se szavakkal se fizikailag. Amíg Max Emilian Verstappen a nevem addig biztos nem.

Összeszedtem magamat és bementünk a garázsba, ahol Max egyből elkezdett a mérnökökkel beszélni. A tekintetem találkozott a főnökével, aki odajött hozzám.

-Ophelia van egy perced?

-Persze.

-Édesapád beszélt velem és kérte menj el a csapattól. Azt válaszoltam neki, hogy megbeszélem Maxszal is, hiszen az ő sajtósa vagy.

-Rendben -sóhajtottam nagyot

A szabadedzés jól ment mindkettő pilótának és az időmérő is. Max pole-ból , míg Sergio a 11. helyről fog rajtolni.

-Beszéltem Christian-nal és megmondtam neki itt maradsz több okból is -ült le mellém az ágyra

-Pedig kénytelen leszek, ha azt szeretnénk, hogy apám ne zaklasson minket.

-Ophelia Johnson! Nélküled nem vészeltem volna át az újságírók hadát. Még mindig írnák a Dilara-s mesét, de már nem, mert itt vagy mellettem és rájöttek a nyilatkozatomból. Sosem éreztem ilyen kötődést senki iránt. Sosem láttam ilyen színesnek a világot, mint ebben a pár napban amíg velem voltál. Ha tudnék énekelni el énekelném azt a dalt, ami leírja az érzéseimet -egyik kezével megfogta az arcomat- Ha elmész én is megyek veled. Veled tart a boldogságom, a humorom és a kedvességem. Nem szeretnélek elengedni -szemeiben láttam fáj neki a búcsút emlegetni –Bármit megtennék érted. Ha kell elmondom apádnak merre legyen arccal a falnak. Csak ne hagyj el kedvesem! -könnyes szemeivel mélyen nézett enyémeimbe- Szeretlek! 

Sziasztok!

Tetszene nektek, ha minden részhez beillesztenék egy dalt, ami szerintem illik hozzá?

Szép estét/napot!

Lexie :)