Reggel a fürdőszobából kihallatszódó kisebb zajra keltem. Lassan kikecmeregtem az ágyból és a fürdő ajtófélfájának dőlve figyeltem Maxet.
-Jó reggelt! -köszöntem neki mire összerezzent- Ijedősök vagyunk? -léptem a háta mögé és a két kezemet vállaira helyeztem
-Jó reggelt! -nézett a tükörbe és tekintetét rám szegezte- Ha elmélyedek a gondolataimban és úgy szólnak hozzám igen -felelte rekedtes hangon
-Ma időmérő. Kialudtad magad? -érdeklődtem
-Igen, de ez annak köszönhető, hogy mellettem voltál, vagyis rajtam -húzta egy kaján vigyorra a száját
-Tudd, hogy hol a határ Verstappen! -csaptam egyet a vállára óvatosan- Na ilyet csak akkor mondhatsz, ha ketten vagyunk, mert tovább írják a Max Verstappen megcsalta Dilara Sanlik-ot című mesét -néztem rá szúrósan
-Okés.
Gyorsan felvettem a csapat pólót és egy lengébb fekete nadrágot, majd betűrtem abba a felsőmet. A hajamat befontam és egy szempillaspirálozás után elindultunk reggelizni.
-Jó reggelt galambok! -köszönt Sergio és lepakoltuk a cuccunkat hozzá
-Jó reggelt! -köszöntem
-Szevasz! -fogtak kezet a fiúk
A reggelinket gyorsan összeszedtük és visszamentünk a férfihoz.
-Ma nagy nap fiúk. Meghúzni -utasítottam őket
-Mármint téged vagy kit? -csipkelődött Max
-Az időmérőre értettem te szőke nő -néztem rá
-Nem is vagyok szőke csak szőkés barna és egyébként is férfi vagyok tudtommal -vágott vissza
-Ha itt lenne Carola én is így járnék Max -mondta a végét nevetve Sergio
-Tényleg mely futamokra jön el? -kérdeztem
-A következőre lehet és jön a kis Sergio is.
-Nem szoktatok belehabarodni a nevekbe? -kérdeztem
-Van, hogy igen, de általában mi amor-nak hív a drága feleségem és a fiúnkat Sergio-nak vagy kisfiamnak.
-Biztos nem fogja örökölni a Maxot és az Emilian-t, ha fiúnk lesz, illetve az Ophelia nevet, ha lány lesz -jegyezte meg Max, aminek hallatán megakadt egy falat a torkomon és köhögni kezdtem- Hozzak vizet? -kérdezte
-Inkább egy választ a kérdésemre. Te már a gyereken gondolkozol? -kérdeztem meglepetten
-Szoktam -adott választ félénken- Vagy ez nem normális? -kérdezte
-Nem -vágtuk rá Sergio-val
-Barátom egyáltalán nem az. Ha egy hétvégén a kedveseddel gondolkozol az normális, de ez nem. Még a fogadjunk örökbe egy szőrös gyereket ötlet is korai. A jegygyűrűt még nem akartad megvenni véletlenül? -cseszte le óvatosan Sergio Maxot
Éppen az egyik interjúra tartottunk, amikor megszólalt mögülünk férfihang.
-Ophelia Johnson! -hátra fordultunk mindketten és apámmal találtam szembe magam
-Apa? Mit keresel itt? -kérdeztem
-Ezt én is kérdezhetném. Különben is megmondtam, hogy a munkahelyre nem pasizni mész. Még ma beszélek Christian-nal és véget vetek mindennek. Plusz úgy vagy itt, hogy nem engedtem meg.
-Lia mi ez az egész? -kérdezte aggódó hangon a férfi, aki eddig sem engedte el a kezemet
-Én -csuklott el a hangom és legördült egy könnycsepp az arcomon
-Ezt az interjút elhalasztjuk és megnyugszol rendben? -bólogatással jeleztem, hogy rendben
Visszamentünk a home-ba és Max pihenőjében leültünk.
-Mi volt ez?
-Én elszöktem otthonról. Nem bírtam tovább ott a bátyám balesete után -kezdtem el sírni
-Itt vagyok szívem -ölelt át, én pedig a mellkasába fúrtam az arcomat
-Anyám és a bátyám halott és én tehetek róla. Nem nekik kellett volna meghalniuk, hanem nekem. Én okoztam a balesetet és ezért megutált apám. Ha valamit rosszul csinált engem hibáztatott, mert anyám halott a bátyámmal együtt és ezt nekem köszönheti. Ha valamit elfelejtett megvenni az is az én hibám volt, mert nem anya ment el, de ugye ő halott. Kénytelen voltam elmenni onnét és új életet kezdeni. Most, hogy megtalált nem tudom mit tegyek.
-Ophelia megoldom. A munkád miatt ne aggódj, ha nekem vagy Horner-nek nem tetszik ahogy végzed el kell menned, de zseniális vagy. Ami apádat illeti nem fog bántani. Se szavakkal se fizikailag. Amíg Max Emilian Verstappen a nevem addig biztos nem.
Összeszedtem magamat és bementünk a garázsba, ahol Max egyből elkezdett a mérnökökkel beszélni. A tekintetem találkozott a főnökével, aki odajött hozzám.
-Ophelia van egy perced?
-Persze.
-Édesapád beszélt velem és kérte menj el a csapattól. Azt válaszoltam neki, hogy megbeszélem Maxszal is, hiszen az ő sajtósa vagy.
-Rendben -sóhajtottam nagyot
A szabadedzés jól ment mindkettő pilótának és az időmérő is. Max pole-ból , míg Sergio a 11. helyről fog rajtolni.
-Beszéltem Christian-nal és megmondtam neki itt maradsz több okból is -ült le mellém az ágyra
-Pedig kénytelen leszek, ha azt szeretnénk, hogy apám ne zaklasson minket.
-Ophelia Johnson! Nélküled nem vészeltem volna át az újságírók hadát. Még mindig írnák a Dilara-s mesét, de már nem, mert itt vagy mellettem és rájöttek a nyilatkozatomból. Sosem éreztem ilyen kötődést senki iránt. Sosem láttam ilyen színesnek a világot, mint ebben a pár napban amíg velem voltál. Ha tudnék énekelni el énekelném azt a dalt, ami leírja az érzéseimet -egyik kezével megfogta az arcomat- Ha elmész én is megyek veled. Veled tart a boldogságom, a humorom és a kedvességem. Nem szeretnélek elengedni -szemeiben láttam fáj neki a búcsút emlegetni –Bármit megtennék érted. Ha kell elmondom apádnak merre legyen arccal a falnak. Csak ne hagyj el kedvesem! -könnyes szemeivel mélyen nézett enyémeimbe- Szeretlek!
Sziasztok!
Tetszene nektek, ha minden részhez beillesztenék egy dalt, ami szerintem illik hozzá?
Szép estét/napot!
Lexie :)
YOU ARE READING
Love Me or Leave Me
FanfictionOphelia Johnson állást kap a RedBull Racing-nél és megismerkedik Max Verstappen-nel. A férfi a maga módján próbálkozik a lánynál aki beadja a derekát neki. Ophelia és Max boldogan éltek amíg meg nem haltak története vagy mégsem? A könyv minden rés...