Love Me or Leave Me

4. fejezet

-Jó reggelt! -köszöntem Maxnak és leültem vele szemben

-Jó reggelt!

-Mindjárt jövök hozok reggelit.

-Maradj csak. Mit kérsz? -kérdezte

-Egy tejeskávét és csokis zabkását -válaszoltam mosolyogva, 2 perc múlva vissza is tért

-Itt is vagyok – letette elém a reggelimet és a nyakamba puszilt

-Mikor szeretnéd elkezdni a Dilara-s dolgot? -kérdezte

-Ma? Kézen fogva mászkálunk a home-ok között és az interjúkon, ha kérdeznek válaszolok. Megfelel? -kérdezte

-Teljesen. Csak a válaszok ne legyenek erősek. Ami a legfontosabb, ha kérdezik mióta vagyunk együtt mond, hogy 1,5 hónapja -utasítottam

-Miért pont 1,5 hónap? -a mondat hallatán sóhajtottam egy nagyot

-Mert az nem árulkodik, hogy velem "csaltad meg" Sanlik-ot. Nem mintha ez törtét volna, de ezzel ezt a kérdést is megelőzzük.

-Ha kérdezik hol találkoztunk mit mondjak? -kérdezte

-Céges partin. Még pedig az újévin. Akkor csak megismertük egymást, majd elkezdtél udvarolni nekem.

-Az udvarlás rész nem vall rám.

-Ha ezt nem mondod nem jövök rá -forgattam meg szemeimet- Ha szerelmes az ember olyat csinál, ami eddig nem vallt rá.

Reggeli után elindultunk a pályára. A paddock-ba kéz a kézben sétáltunk. Nem igazán értettem magamat. Miért mentem bele ebbe a kapcsolatba. Még nem tartok ott, hogy kijelenthessem, hogy szeretem. Kell egy kis idő. Belementem, mert nem tudok barátként, munkatársként ránézni. Amikor megpillantom elfelejtem, hogy ki is vagyok. Tenger kék szemeiben elveszek. Mondjuk ki ne veszne el legalább egyszer egy ilyen szempárban. Sokaknak van Maxhez hasonló szeme, de az övé különleges. Van benne valami, ami miatt kitűnik a többieké közül.

-Üdvözölöm a gerlepárt! -szólalt meg hátunk mögött Christian Max szobájába vezető folyosón

-Szia! -köszöntünk kórusban a férfival

-40 perc múlva kezdődik az első interjú. Ne késs Max!

-Nem fogok.

-Ez lenne a szobám -nyitotta ki az ajtót előre engedett

-Egyszerű, de nagyszerű -mondtuk szinkronban

-Már most egy rugóra jár az agyunk -mondta mosolyogva

-Ez micsoda? -vettem a kezembe egy hátizsák méretű fekete dobozt

-Egy doboz -mivel pakolt, csak éppen idepillantott

-Azt én is látom dinka -szóltam be, majd megfordult

-Ja, hogy te az emlék dobozomra gondolsz -szólalt meg miközben hozzásimult a hátamhoz

-Mi van benne? -néztem fel rá

-A rajongóktól kapott ajándékok. Nyisd ki nyugodtan.

A tároló félig volt tele. Kézzel készített kulcstartók, egy mappa, amiben Maxről készített rajzok találhatóak és egy másik mappában levelek angolul és hollandul.

-Ezeket egytől egyig elolvastam és ha kapok az első dolgom elolvasni őket. Boldoggá tesz, hogy emberek ezreinek példakép vagyok. Vannak, akik sütit szoktak adni, de azokat megeszem. Eddig a kedvencem egy batyu szerű meggyes történet volt.